MEGYEK TOVÁBB… 3

Első megnyilvánulásra Edit figyelmeztette lányát az apai tiszteletre, de szomorúan, eljátszadozva a gondolattal, csak neki adott igazat. Emerenciában annyira nőtt a dac és ellentét, kijelentette, ha nagykorú lesz a nevét is megváltoztatja, nem fogja viselni egy ilyen aljas, szélhámos köcsög nevét. Edit minden alkalommal elkomolyodott, próbálta jobb belátásra bírni, de a kislány nem tágított. Aztán bekövetkezett a nagy krach és azzal betelt a pohár. Történt ugyanis, hogy kilyukadt a központi fűtés tartálya és le kellett állítani. Edit betelefonált Imrének, hogy jöjjön haza és intézkedjen, mert fagynak meg, a ház teljesen fűtetlen.

-          Itt a sofőrkabinban ingujjra vetkőztem, én nem érzek semmilyen hideget. Ha fáztok, intézkedj, ne mindent tőlem várj!

Lehet, még nyújtotta volna idétlen hencegését, de Edit letette a telefont. És akkor döntött. Rádöbbent, hogy valóban a lányának van igaza. Válni kell. Megírta a kérést, alátámasztva a férj hűtlenségét, amit kollégái révén is tud igazolni, hogy Imre már hónapok óta nem jár haza. Emerencia is nyilatkozatot írt, hogy nem igényli a szülők békítését, ő amúgy is az anyját választja. A válást kitűzték. Imre spanyolországi útjáról tért vissza, és már fűtötte a vágy, hogy találkozik „külön bejáratú cuncisaival”, ahogy kitartottjait nevezte. Megdöbbentette az Edit lépése, amire sosem számított. Hirtelen hazafelé vette útját, de mindent zárva talált. Annak ellenére, hogy otthon voltak, sem a csengetésre, sem a telefonra nem reagáltak. Dühösen tért vissza a munkásszállóra, de előző forró szexuális felindultsága lelohadt. Elnyúlt az ágyon, próbált mindent átgondolni a saját szemszögéből, és a sértett vad dühével bosszút forralt. Elképzelésében a válás üdvös felszabadultság, de megtorlásként eladja a házat. Még az nap megfogalmazta és különböző hirdetőlapokban közzétette szándékát .Néhány nap múlva állandóan szólt a telefonja, mindegyre gyűlt az érdeklődök száma.

        A tárgyalás napjára a ház is gazdát cserélt. Törvényesen Edit megakadályozhatta volna, mert tizennyolc év házasság után neki is lehetett beleszólása a vagyon elosztásban, de nem tette. Átkozott legyen még az emléke is! A házasság felbontása után, a Bíróság épülete előtt Imre nem tanúsított megbánást. Lócsiszár módra köpött egyet és azt mondta Editnek, hogy ebben a kurva életben olyan balekot nem fog kapni, aki majd elvegye feleségül. Majd a zsebéből háromszázezer forintot húzott elő és kijelentette, hogy ez a ribanc tanácsadójának, a lányának a tartásdíja, többre hiába is számít és ezt is ügyvédi átirattal, hitelesíti. És Edit elfogadta, mert biztos volt benne, hogy többre nem is számíthat egy ilyen széltolótól.

         Tovább dolgozott az örökölt gén? Meglehet! Bizonyára Emerencia is örökölt belőle, mert nagyon fiatalon elköltözött az anyjától, élettársi viszonyba lépett egy jól táncoló sráccal. Imre mikor erről értesült próbált közeledni a lányához, a szándékot csak ő tudta, de gyakran felkereste és kezdett oldódni közöttük a hangulat. Annyira összemelegedtek, hogy az elkövetkezőkben sorra kerülő áldozatait elvitte és bemutatta Emerenciának. Nem sok idő elteltével csak bekövetkezett az első nagy kiakadás.. A körülményeket nem mondta, de megismerkedett egy fővárosi hölggyel, akinek fodrász szalonja volt, a férje jogász és a fia első éves egyetemista. A hölgy szédületesen belegabalyodott Imrébe. Férje markáns, robusztus alkata mellett Imre az álombeli fehérlovas királyfinak tűnt.. Néhány hónappal ismeretségük után elmentek egy hétre, a Balatonra. Hazatérve felrúgott mindent és beköltözött a fodrász szalonba és bejelentette, hogy válik. Férje megpróbálta jobb belátásra bírni, ismerte asszonya hirtelen fellobbanását. Aztán hagyta, tegyen, amit akar. A fiúk törődött bele nehezen. A szerelmes ár között magasra ívelt a tobzódás, de igyekeztek a külvárosokban ténferegni, hogy ismerősökkel ne találkozzanak. A hím odaadó volt a maga nemében. Bemutatta a lányának is mindaddig, amíg nem érzett veszélyt, amíg felelősség nélkül folyt a lamur. Miután kimondták a válást, lelépett és akkor kezdett Ráckevén bujdosni. Ezért az elítélendő gaztettéért Emerencia szót emelt és megtiltotta, hogy ágyasait hozzá cipelje, mert igazán nem kíváncsi rájuk. Végül a fodrász hölgynek azzal volt szerencséje, hogy a férje igazán, önzetlenül szerette és a család felmérve reménytelen fellángolását és csalódását, visszafogadta.

      Imre Ráckevére érkezve hamar megismerkedett Nórával, mert a barátnő, akinél albérletet kapott, felvette Imrét is, viszont az érthetőség kedvéért az összekuszálódott szálakat ki kell bogozni. Nóra barátnőjének két lakása volt. Az újban laktak,de nyilvántartásban még mindig a régi volt .Abban az újonnan nősült fia élt. Nóra válás után jelentkezett be náluk, az új lakásban, de sosem lakott ott, csupán a hivatalos iratai voltak ezen a címen válása után. A város túlsó végén aránylag nagy távolságban volt a bérelt lakás, amiért nem kellett fizetnie, csak kellőként karbantartani a házat és a telket. Így ebben a kuszálódott kavarodásban kapott Imre egy fél szobát, ami annak előtte lomtár volt. De érkezésének és befogadásának körülményeit Nóra nem is kérdezte. Gyakran megfordult barátnőjénél és segédkezett munkáikban. Nem különösebb érdeklődéssel, de felfigyelt az új lakó kedves megjelenésére, figyelmességére és nem utasította vissza, amikor felajánlotta, hogy haza kíséri.  A városon át kellett sétálni és volt idő bőven a tere-ferére. És Imre a hódítás alapszabályait nagyon értette.

Néhány hazakísérés után ott maradt. Adta a feltételezést, hogy szerelem első látásra, de a széllelbélelt határozottan tudta, mit mért tesz. Már a kezdetben azt igazolandó, hogy állandó társ lesz közös bankszámlát nyittatott, hogy onnan bármelyikük bármikor pénzt vehessen fel. Nóra sosem élt a lehetőséggel. Az ő pénzügyei mindig tiszták voltak. .Megtetszett neki a szép férfi, meg aztán a nagy duma, az önsajnáltatás, hogy a feleségét a tenyerén hordta, de mivel hosszú utakra jár,egy alkalommal mikor haza érkezett mindene összecsomagolva ki volt téve a bejárat elé. Saját házából tette ki és összeállt a szeretőjével, aki valamikor a legjobb barátja volt .Hát van szív amely ilyen hír hallatára nem szorul össze? Az ilyen és hasonló hazugságokkal mindent tarolt. Eleinte úgy tűnt, hogy mindenképpen talál a szó, jól megvannak. Elvitte Nórát motoros táborba, ami az asszonynak külön élmény volt és egy hetet töltöttek a szerelmi mámor magas fokán. Sokan megfigyelték az asszonyt, csupán nem akadt egy őszinte személy, aki már akkor felvilágosította volna, hiszen jól ismerték barátjukat, a nagy nőcsábászt. Az élmény még azzal is tetéződött,hogy ott, akkor fogant meg az új élet szíve alatt.

           Emerenciát mikor megismerte Nóra, már más állapotban volt, és a lány nagyon örült, hogy végre az apja lehorgonyoz egy rendes, szeretetre méltó életre született nő mellett. Nóra boldogan vitte élettársát és bemutatta a szüleinek. Egészen jó hangulatban telt az ismerkedés, és a szülők meghívták, hogy a téli ünnepeket, a Karácsonyt és Újévet töltsék együtt, hisz olyan rég nem volt együtt a család.

       Nóra sajnálta párját,hogy hosszú utakról visszatérve a munkásszállón kell időzzön, amíg járművet talál, ezért leasing alapján vásárolt egy Volkswagen Borát, s így csökkent a várakozási idő, hamarabb érkezett. Élvezte a körülötte zajló törődést, hálásnak látszott, már amennyire el lehetett rajta igazodni. Bekövetkezett a várva várt Karácsony. Nagy csomagokkal, ajándékokkal indultak a szülőkhöz. Imre megjegyezte, hogy első alkalom életében, hogy ekkora szeretetben fogja tölteni az ünnepeket.  Nem szerette volna hirtelen elvenni a Nóra kedvét, csupán miután elhagyták Debrecent, említette, hogy sajnos az ünnepeket nem tudják végig ülni, Nóra külön kocsin kellett volna jöjjön,ha maradni akar, mert ö be van osztva szolgálatba és vissza kell jönnie. Ez a hír eléggé lehangolta Nórát és persze a más állapota is fokozta idegességét. Sokszor ráförmedt Imrére, de ő csititólag finomkodva elhárította a vádaskodást olyannyira, hogy a szülőknek úgy tűnt, hogy a lányuk a kiállhatatlan. Imre tette magát, hogy meghűlt és eltűrte, hogy pátyolgassák, ágyban feküdt és finom teákkal ápolták, meg meleg téglát tettek a talpa alá. Ő mindegyre telefonált, és amikor Nóra rászólt, hogy csak nincs újabb csaj a láthatáron, finoman letorkolta, hogy a lányával beszél, és kellemes ünnepeket kívánt. Nóra nem hagyta elmélyülni és rettegésbe hajszoltatni feltételezését, mert nagyon megszerette Imrét.

        Hazatértek. Másnap elment, hogy jelentkezzen a vállalatnál, legalábbis a látszat kedvéért. Három nap múlva visszatért és áradozott, hogy mennyire jó fej a főnöke, megtudta, hogy külföldön van és mást küldött el helyette. Most meg kell várnia néhány napot, amíg új szállítási lehetőség kínálkozik. És telt a néhány nap, már nem volt türelme egy helyben maradni. Panaszkodott Nórának, hogy így még nem járt és mennyire kellemetlen hosszú útra indulni és egy fillérje sincs.

-          Ó, az nem gond – mondta Nóra. – Adok én negyvenezer forintot, s majd a közös számláról leveszem

-          Mennyire tündéri vagy, hogy a nehéz helyzeteket is könnyedén megoldod – mondta és átkarolta, majd simogatta a hasát és gügyögött a fiának, hogy jó lenne már kijönni, hadd lásson apuka. Ujjongott, mennyire várja, hogy megszülessen, aki majd a nevét tovább viszi.

És elment. Abban már kezdetben megegyeztek, hogy a munkahelyükön fölösleges telefonálgatásokkal nem zavarják egymást. Bizonyára meg volt rá az oka a bájgúnárnak, hogy ne lehessen ellenőrizni, de jól tudott leplezni mindent. Nóra nem sietett a pénzt felvenni, az előleg időt elnapolta, de amikor fizetéskor elment a bankba és a számla üres volt azonnal felhívta a vállalatot és magyarázatot kért. A válasz érthetően és késedelem nélkül érkezett, hogy Zala Imre egy hónap szabadságot kért és a pénzt előre felvette, ezért üres a bankszámla.

       Közben Újév után Imre ismét felkereste a lányát, hogy bemutassa újabb élettársát egy váci nő személyében. Ezért kellett az erdélyi télünnepségeket megszakítani, mert a Szilveszterezés már oda volt ígérve. Emerencia alig heverte ki a fodrásznő iránt érzett döbbenetet, most itt a másik aljas fogása a fékezhetetlen apjának. Nagyon hűvösen fogadta őket, és miután elmentek loholt az anyjához és kérte, hogy együtt menjenek el Nórához, aki terhességének a nyolcadik hónapjában van, és készítsék fel lelkileg a történtekre, nehogy súlyos kimenetelű legyen a trauma. Nórát felkészületlenül érte és meglepte a csalódás, de beigazolódni látta halvány sejtéseit. Visszaemlékezve mintha valamennyire érződött volna szertelen viselkedésén és túlzott kedvességén valami, ahogyan a pénzt is kicsalta tőle. Viszont utólagosan okosnak lenni, nem nagy művészet. Mindent a vállalat vezető tudomására hozott, főként azt, hogy a kocsi amelyikkel Imre elment és használja az ő, vagyis a Nóra tulajdonát képezi és közöljék vele, mivel személyesen kapcsolatba nem tud lépni, de a szolgálati telefonom meg van a lehetőség, hogy ha nem hozza vissza a kocsit rendőri nyomozást kéret, s az uraság tudja az mit von maga után. Három nap után közölték, hogy a kocsiját a vállalat parkolójában megtalálja és Zala Imrét erkölcstelen magatartásáért a vállalat menesztette, hogy jó hírnevét ne rontsa.

           Emerencia értesítette az apját, hogy Edittel felkeresték Nórát, és mindenről aprólékosan felvilágosították, hogy mekkora megbízhatatlan szemét. Nem sok időre rá jött a dörgedelmes fejmosás Nórának, hogy utána ne érdeklődjön, ha nyugodtan akar élni.

-Te tartózol negyven ezer forintommal, s még te fenyegetőzöl, te takony. Biztos lehetsz, hogy a zaklatások már befejeződnek, hiszen a barátaidat is kellett értesítsem távozásodról, mert mióta kirúgtak a munkahelyedről a motorkerékpárod részleteit , mint kezesek,tőluk vonják le.

Néhány nap múlva újra kereste Nórát telefonon, nagyon kedvesen kérte, hogy mivel a helyzet már változtathatatlan, mindenét csomagolja össze, de felhozza a figyelmét hogy a szülésnél ott szeretne lenni és ebbe egyezzen bele és a lehetőséget is teremtse meg,hogy beengedjék. És nem ment el, csupán három hét után érkezett, hogy a motorkerékpárját elvigye és visszaadja a kulcsokat. A gyerek aludt és elviharzott, meg sem nézte.

Egy ideig Emerenciánál nézegette a fia képeit, aki rajongott a kis testvéréért. Rájött,hogy tökéletesen az anyja hasonmása, csodálatos, formás, eleven. Fokozatosan ez is elmaradt, mert az új helyen erről a kalandjáról nem tudtak, ott is csak a volt felesége boszorkányos gaztetteivel aratott.

   Most annyi év után ez a tárgyalás lehervasztó.      Látni azt az embert, akiben annyira megbíztak, szívük nagy szeretetével fogadták. Hogy vetkőzhet ki egy ember ennyire emberi mivoltából? Egyáltalán lehet-e egyáltalán az emberek közé sorolni? Lelki dermedtségem nem ismer határt és az, hogy tehetetlen vagyok. Haza indulok Erdélybe, mert ott is kezdődnek rejtett enyhe csatározások. Marad a szeretett unokám, mert nagycsoportos az óvodában elkötelezettségei vannak A napokban megnyerte a városi törpecsapat úszóversenyét. Eljátszadozom a gondolattal, minden férfi legnagyobb vágya, hogy fia legyen, hogy a neve továbbra is fennmaradhasson. Márk itt van, viszi a nevet, de ki örömére. Egyetlen fiú a nagycsaládban. Ábrahámnak is a bibliai történet szerint egy volt, és Isten magának kérte. Fel kellett áldozni a Mórija hegyén. És ment a próféta Istenbe vetett hittel, Istennek engedelmeskedve, de az ÚR megváltoztatta próbatételét, látva szolgája engedelmességét.  Mennyire kiéleződő kontraszt. Ábrahámnak fáj amire kérik, de igyekszik Istennel békességben lenni. Zala Imre hallani sem akar arról,hogy egy levegőt szívjon saját fiával és örömmel adná Istennek, ha kérné.

          Soha se múljon el rólad az átok súlya Zala Imre! Érd meg az ilyen csapongó linkek elkerülhetetlen sorsát, akik előtt idővel zárul minden kapu és hajléktalanul a hidak alatt kötnek ki. Szívemből kívánom ez a sors legyen végzeted!

         Megyek tovább. Száguldok a Hortobágyon át Erdély felé a nagy magyar éjszakában. Mindegyre Márkra gondolok, de nyugtalanít az Erdélyt ért újabb fenyegetés, a Székelyföld újra feldarabolása, hogy közelebb legyen a megsemmisüléshez egy nacionalista diktatúra elképzelései szerint. És tombol vérmérsékletem, nem csillapodik majd fohász tör fel szívemből: „Uram, ha már a maroknyi székely porlik mint a szikla az újabb támadások tengerén, védelmező karod nyújtsd ki felénk, légy velünk és Márkot se hagyd elveszni Istenünk!” És szól az ÚR:” …irgalmasságot cselekszem ezer íziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.”( II.Mozes,20)

           Minden elcsendesül, csak a Hortobágy nagy sötétsége vesz körül és megyek tovább, de a mélyből előjön, és ismét dobol a Ballada a fülemben:

   „Balgán játszottunk mindahányan,

     S az évek szálltak, mint a percek,

      Véred kiontott harmatával

       Irgalmazz nékünk Jézus herceg!”

                                              V  É  G  E

,