MEGYEK TOVÁBB 2

Nagyon belemerültem gondolataimba. Arra ocsúdtam fel, hogy a teremőrök készítik a tárgyalótermet a következő tárgyalásra.,már lassan cserélődik a hallgatóság. Én is szedelőzködtem és indultam kifelé. Elgondolkoztam utolsó feltételezésemen, ami az átkot illeti. És elhagyva a Bíróság épületét mentem tovább a csendet, a magányt keresve, míg el nem értem a régi Hősök temetője orgona bokrainak bozótosába. Itt nem zavart senki és közben bújócskát játszott a kontraszt, az elmúlás és a csivitelő madárdal, mely mégis az életet jelentette. Derűs nap ígérkezett. A nap időnként bárányfelhők mögé rejtőzködött és ilyenkor, mint huncutkodó varázslat előlopakodott és átsuhant egy enyhe szellő. Ültem egy orosz katona sírkeretén és próbáltam silabizálni a cirill betűket, míg sikerült értelmesen egybeolvasnom a harmincéves katonatiszt nevét. És szárnyalt a gondolat a múltba.

      Gross Elza csinos alakjának, darázsderekú alkatának köszönhette, hogy a tulajdonos pincérnőnek alkalmazta. Csak rövid ideig volt pikoló, hamarosan léptették elő a ranglistán, és kecses megjelenésével, kedves mosolyával vonzotta a vendégeket. A fiatalság zöme minden igyekezetével az ö asztalsorában szeretett helyet foglalni. Voltak nagyzoló surmók, kik, megpróbálták adni a „világjártat” és igyekeztek rendelésükkel zavarba hozni, kapucínert rendeltek, ami abban az időben keleti tájainkon még ismeretlen volt és nem volt divatos, de Elza sváb származása és nyugati rokonai révén tisztában volt és nem tartotta fárasztónak, hogy az erős feketekávéba egy kanál tejet löttyintsen, és teljesült a nagyzolók vágya. Egyenletes arányban nőtt a rajongók tábora és mélyült az ismeretség, a légyottok netovábbja. Senkit sem kosarazott ki, de megjelenése fegyelmezettséget parancsolt. Tudott társalogni, csevegni a józanész határán belül. Később fokozódott a merészség, a közeledés és az intim kapcsolatok.

       Nagyon felkapott nagy forgalmú vendéglő volt ez a belvárosi. Elza mellett a másik nagy vonzerő Zala Sebestyén volt, a zongorista. Bársonyos bariton hangja betöltötte a lokált. Ő a hölgyek és lányok kiszemeltje volt. Nagy volt a nyüzsgés körülötte és halmozódott a borítékolt kérelem kellő pénz kíséretében egyes akkori divatos számok eléneklésére, mint a Ciao,ciao bambino, Gyere, ülj kedves mellém, Nekem is kell valaki. Sok férfi jó pénzért rendelte partnernője kedvenc számát, hogy összebújva, még jobban hozzásimulhasson. Sebestyént is sokan serkentették találkára. Őt megszállták a lepkék. Míg Elzát körbedongták, mint darazsak a mézet. Néha Sebestyén is felfigyelt Elza karcsú alakjára, hosszú tovalibbenő hajára, de komolyan csak a zártkörű mulatság után kezdett gondolkozni, amikor a főnök születésnapját ünnepelték és csak meghívottak léphettek a vendéglőbe .A hangulat már a tetőfokán állt és Sebestyén is örvendezett,hogy a talpalávalót cigányzenekar adta. Kedvére szórakozhatott a többiek által eléggé irigyelt Elzával. Mindketten érezték, annak ellenére, hogy eddig csak elnéztek egymás mellett, ez a nap vízválasztó az életükben. A továbbiakban nem vonakodtak az összeköltözködéstől sem, de kihangsúlyozottan nyitott házasságban kívántak élni, hogy továbbra is megtarthassák rajongó táborukat és közvetlenebb baráti körüket. Nem okozott gondot, csupán a megtorpanást az első év letelte után megszületett gyermek hozta. Az már nem fért bele a nyitott házasságba. De mire való a nagyszülő? Ha már szomorkodott és sírdogált a házasságkötéskor, hogy elveszítette a lányát, hát itt az unoka és árassza rá szíve minden szeretetét. Szerintük így volt rendjén, a kis Imrét, mint egy csomagot ott hagytak a nagyinál, aztán az elfoglaltságra hivatkozva csupán időnként került sor a látogatásra.

        Az idő telt az ő megszokott ütemében. Teréznek nem hiányzott a nagyanya szerep, mert életét már más töltötte ki. Sokat búslakodott férje után, aki egy villámcsapás áldozata lett, utána a lánya is elhagyta, hogy boldoguljon, ő pedig búfeledőként fokozatosan rászokott az italra. Nem kocsmázott. Senki fel sem tételezte, csupán a kocsmáros, aki naponta kiszolgálta. Minden nap reggel nyitáskor jött a két decis üveggel és megtöltette a negyven fokos nedűvel Hát ha már a nyakára hozták ezt a békát, rendezte, tisztába tette, csupán a sírás zavarta. Olyankor az ujját az üvegbe dugta és bekente a gyermek száját, hogy hamarabb elaludhasson..

          A nyitott házasság nem zavarta az ifjú párt, úgy intézték dolgaikat, hogy ne ütközzenek a találkozások. Volt azért rendkívüli eset is, amikor Elza váratlan időben érkezett haza és férje a családi ágyban meztelenkedett újonnan felszedett áldozatával. Ilyenkor Elza visszahúzódott, elnézést kérve a konyhában várta meg az aktus végét és a nagy üveges ajtón át figyelte, amint a csaj farát riszálva és haját lobogtatva, kielégülten hagyja el a lakást. .Nem sok időre rá, csupán míg köntöst terített magára érkezett a férj. Ragyogott kielégült ábrázata, mosolygott és magához ölelte asszonyát, majd a fülébe turbékolta, hogy senki nincs olyan csábos és aranyos, mint a felesége..

           Később megtörtént a nagy döbbenet, ami titokban maradt, nem kelt szárnyra. Elza mindent magába zárt. Nem tudni melyik „darázs” lövellte fullánkjával szervezetébe a vörös pestis magját és az terjedt, elhatalmasodott, de titokban tartotta. Érezte, hogy félrecsúszott életéért már nincs miért küzdjön. Alább hagyott a hódolóival, úgy tűnt, mintha teljesen megkomolyodna. .Sebestyén is figyelemmel kísérte magatartását, feltűnt az utóbbi idők kedvetlensége és komorsága. Megfogadta, hogy mindennel felhagy és csak Elzának él. Az asszonynak égető vágya volt egy izgalmas, forró, hosszú szeretkezés férjével, de ügyelt minden elővigyázatosságra és óvintézkedésre, mert nem szerette volna megfertőzni. És Sebestyénnek nem kellett sokáig szava állónak lennie, a kiadós együttlét után nemsokára Elza   örökre elaludt .A temetés után örökre eltűnt a városból, a későbbiekben sem hallott soha senki róla.

          Teréz eléggé átkozta a vejét és a lányát, de maradt a gyermekkel, akit apránként beavatott titokzatos életébe. Azután őt küldte a kocsmába a napi adagért. .Imrének eleinte tetszett a titokzatos megbízatás. Szeretett reggel nyitáskor a kocsmába menni és mély lélegzettel szívta be a nyers dohány, különböző italok és a gázolaj keveredésének az illatát, mert abban az időben az efféle lebujokat és kocsmákat gázolajjal mosták fel, hogy távol tartsák a bolhákat és egyben fertőtlenítőként is szolgált.

           Terézt templomba járó asszonynak ismerte a környék. Eljárt rendszeresen, igaz nem a hit, hanem a látszat vezette. Hadd, lássák erkölcsös életét. Magával cipelte Imrét is, meg a megtöltött üveget a zsebében. A gyóntatófülke melletti padon foglalt helyet és Teréz úgy tett, mintha földig hajolva keresztet vetne, közben jót húzott az üvegből. Aztán elbódulva hallgatta a misét és a prédikációt és közben elaludt. Azért jött ide, pihenni. Volt eset, hogy Imrének kellett felráznia, jelezve, hogy vége a misének és mindenki elment. Már évtizedek óta nem gyakorolta a gyónás és áldozás szentségét. Neki elég volt, ha jót aludt a templomban. Egy alkalommal, mintha megtáltosodott volna, mámorosan bebotorkált a gyóntatófülkébe. Nem térdelt le, állt összekulcsolt kézzel és a súgólyuk felé hajolva mondta félhangosan.

-          Akarok egy titkot mondani, atyám.

-          Térdepelj le, vess keresztet és mondd utánam – szolt a pap halkan – Gyónom a mindenható Istennek és Isten helyett neked, lelki atyám..

-          Mit csináljak?- vigyorgott Teréz- egy kicsit baszladozik a nyelvem.

-          Talán, botladozik lányom, akarod mondani.

-          Nahát! Aber weis,schnell,tisztelendő úr! – ennyi volt a német tudása. Ezt is ki tudja, hol hallotta, de időnként elsütötte, hogy lássák, nem akárki ö.- Lányod szűz Mária! – mondta és kilépett a fülkéből. „Fatökű, impotens!” motyogta magában.”még, hogy kioktat!”. Aztán elkapta a várakozó Imre kezét és vonszolta maga után

Útközben, mikor már kezdett kijózanodni, restellte, amit tett, de már visszavonhatatlan volt, más templom után kellett néznie. Így nődögélt Imre, igazi rajongás és szeretet nélkül. Már iskolába járt, amikor egy nap azt mondta a nagyinak,

-          Jóska, a padtársam azt mondta, hogy szerinte a legfinomabb a húsvéti szentelt sonka. Annak egészen íze van, mint általában.

-          A buta kölyke! – Terézből sátáni röhögés tört fel. – Hát mit változtat a szentelés, az a néhány csepp víz, amit a kosárra szórnak.?Az a baj hogy a hat-hetes böjt ideje alatt annyira kiéheztetik a gyermeket, hogy már alig várja a finom falatot,és persze éhesen mindennek más íze van. Azt a sonkát, ha Nagypénteken eszi, akkor is ugyanaz az íze..

-          Mi miért nem szenteltetünk, nagyi?

-          Először, mert nincs! Másodszor, mert nem leszek hülye, hogy néhány csepp vízért órákig álljak sorba egy kosár élelemmel.

 Telt a mindennapi életük. Később változás állt be. Imre mióta iskolába járt nem ment reggel a kocsmába, Teréz meg már leszokott a nedű beszerzéséről. Sötétedéskor küldte a gyermeket, nehogy valaki felismerje és beárulja, hogy kocsmába jár. Imre is látva a társai családi életét, vágyott más életmódra. Irigyelte társai meghitt családi megnyilvánulásait, és elkeserítette a nagyanyja morcos egyhangúsága, magába zárkózottsága és iszákos búskomorsága. Teréz csak akkor ocsúdott fel mámorából és megborzongott az egyedüllét gondolatától, amikor valamelyik haragosa ráküldte a gyámhatóságot a gyermek miatt. Felmérték a körülményeket, kikérték néhány szomszéd véleményét és megállapították, hogy nem alkalmas a kiskorú fizikai és szellemi nevelésére. Imrét intézetbe irányították.

       A gyermeknek is kezdetben megfordult gondolatában a közmondás, mely szerint rossz a rosszal,de a rossz nélkül még rosszabb. Nehezen szokta meg a fegyelmezett életmódot, a beprogramozott időbeosztást. Apránként,fokozatosan beállt a sorba és azt tette, amit a többi társai A nagyitól egyelőre eltiltották. Rövid időn belül fokozatos fejlődésnek indult és tudatosodott benne, hogy ép testben ép lélek elmélete. Sportolni kezdett. Kihasznált minden kínálkozó lehetőséget, mely fejlesztette izomzatát és szépen arányosan fejlődött, amolyan izompacsirta lett belőle.. Tanulni nem szeretett. Később pályaválasztáskor erejét fitogtatva szakiskolába jelentkezett, hentes szeretett volna lenni. Annak semmi akadálya nem volt, beosztottak gyakorlatra, a vágóhídra. Dühöngött, mert többnyire takarításra fogták be, míg ő arról álmodott, hogy erejét kihasználva vele fogatják le a levágandó bikát.. Később némi pártfogás révén bejutott egy húsboltba trancsírozónak. És ott is maradt az iskola befejezése után is.

         Szerette a feltűnést, fitogtatni erejét és mennyire charmant, igazi beképzelt bájgúnárrá fejlődött.

E felett elnéztek munkatársai, de jó szakinak tartották. Később, ha a szükség megkívánta, és sok volt a vásárló , vagy szivarszünetet tartottak, őt mint a legfiatalabbat küldték a kiszolgálásra.

          Felfigyelt egy csinos szőke lányra, aki gyakori vásárló volt, kissé molett volt,de mosolya, kedvessége mindent fedezett és eltakart. Sosem sietett, így gyakran flörtölt vele Imre, néha sikamlós célzásokat is tett. Annyira megnyerő macher volt, hogy bedőltek volna a csajok, csak belőle hiányzott valahogy a rámenősség, a kezdeményező bátorság. Itt tűnt ki, hogy nem családban nőtt fel, környezetében nem látta az élet szükségszerű megnyilvánulásait, csupán a nagyi elsavanyodott, keserű életét és iszákosságát. Megtudta, hogy a kislányt Editnek hívják. Egy naptárban kikereste a névnapját és szerencséjére azon a napon is bejött vásárolni. Egyedül volt az üzletben és névnapjára hivatkozva nem fogadta el a pénzt az árúért és egy szál rózsaszínű borzas őszrózsát tett köszöntőül a becsomagolt húsra. A lány nagyon meglepődött, váratlanul érte a fordulat. Meg akarta hívni, névnapozni, de Imre megelőzte.

-          Mi lenne, ha este zárás után, egy kávézóban köszönthetnélek?

-          Semmi akadálya. – szolt szemlesütve.

   Így kezdődött el a kapcsolatuk. Mindkettőnek asz első komolyabb barátsága volt. Sokat bénásodtak, amíg célt ért Imre és tapasztalatlanul, nyers spontán érzelmekkel magáévá tette

Mindenek ellenére édes volt, mert mindkettőjüknek ez volt az első. Később kezdett komolyabbá válni a kapcsolat, amikor mint derült égből a villám hullott Imre ölébe a szerencse. Betöltötte tizennyolcadik évét, nagykorú lett. Idézőt kapott egy ügyvédi irodától, hogy szíveskedjen a megjelölt időben pontosan megjelenni. Amikor az ügyvéd felbontotta a páncélszekrényből elővett borítékot, és olvasni kezdte Zaláné Gross Elza végrendeletét és hagyatékát, Imre úgy érezte, hogy elhagyja az erő és szék után nézett. Elza összegyűjtött pénzén lakást vásárolt a fiának és úgy hagyatkozott, hogy amíg a fia eléri a felnőtt kort, az ügyvéd intézze a ház bérbeadását, de amelyik pillanatban az bekövetkezik, a lakást teljesen felszabadítottan adja át a fiának. Az albérlet ára maradhat ügyvédi honoráriumként. Repesett szíve az örömtől, szárnyalni, repülni tudott volna, hogy mielőbb adja át a jó hírt Editnek

        A lány mosolyogva fogadta a hírt és iparkodott, hogy látszódjon is a boldog együttérzés, de észrevehetően szorongást takart minden igyekezete. És azt. a talpig szerelmes de tettetett fölényeskedő bájgúnár hamar észre vette. Átölelte, magához szorította kedvesét, és fülébe dörmögte.

- Mi bánt kislány?, mondd meg a bácsinak. – Edit, aki más alkalmakkor jót nevetett az ilyen megnyilvánulásokon, most halkan, félve motyogott.

-Nem tudom, mit tegyek? Nem jött meg már egy hete. Azt hiszem, úgy maradtam – mondta remegve.

- Semmi baj, kincsem – simogatta Imre a haját és borzolgatta élvezettel. – Látod a Sors is velünk, van. Anyám jóvoltából, akit alig ismertem, meg van a fészek, már csak csipogó fiókákkal kell benépesíteni. Remélem, leszel partner ebben?

   És megkezdték tobzódó életüket az új lakásban. Új szokások, új szabályok, melyeket két kezdő gyermek állított fel, akiknek fogalmuk sincs az életről, csak kóstolgatják, nem tudnak betelni egymással. Mint később kiderült, vaklárma volt az ijedtség, de ez még nagyobb lökést adott a további szerelmi orgiákra. Annyira összhangban voltak, tombolt az öröm és az egyetértés. És tartott ez két éven át. Akkor jött a nagy fordulat, mely aztán kihatott a későbbiekre. Imrét besorozták sorkatonának, és elment. Maradt Edit egyedül, további szorgoskodással ügyeskedett a ház körül, de már a szíve alatt dobogott az új élet. Egymást érték az áradozó levelek, hogy mennyire hiányzol, hogy mennyire szeretnék veled, rajtad lenni, csak rád gondolok. Ocsmány élet a bakáé, milyen jó lenne melletted fészkelődni és várni a következő számra.

      Imre korán kezdte az állandó nemi életet. És túl mohon. Állandósult benne a vágy a bujálkodás utáni kielégülés magasztosúlt érzésének a lehetősége. De jól rendelte az Isten, hogy megteremtette a kaszárnyák körül röpködő lepkéket, akik kéjelgő járásukkal stímolták, fokozták a bakák szerelmi vágyait. Imre nem csak sármos és izmos alkatával, de megnyerő dumájával is hatott és egymást érték a sikeres lepkefogásai. Olyannyira űzte és elmélyült ebben a sportban, hogy fokozatosan megfeledkezett az otthon maradt tündérről, akiért annyira epekedett valamikor. Talán az öröklött gének, a fehérmájúság következtében, ahogy népiesen nevezik az állandó kielégületlenséget, de már tagadhatatlanul azt az életet folytatta.

         Itt is szerencse érte. A tankosokhoz került és le kellett tegye a sofőrvizsgát nagy gépekre, amit sikerrel végzett. Leszerelése után látta először a lányát. Vajon ez is nem az öröklődött génből fakad, hiszen őt is szülei minden érzés nélkül tukmálták a nagyira. Edit, a szerelmes hitvestárs nem tágított, hogy állandóan emlékeztesse szerelme nevére, az Imrére, Emerenciának kereszteltette, melynek az értelmezése és jelentése, érdemekben gazdag! Hát nem az volt az ő Imréje? Valóban érdemes volt minden!

           A katonaság alatt lazult a kötődés, alábbhagyott a rajongás, apránként hozzászokott a változatossághoz, mert minden lepke más színben ragyogott, másként kerítette hatalmába. És ez neki jó volt. Leszerelése után már nem vonzotta a húsbolt sem. Túl egyhangúnak tűnt egy helyben lenni. Jelentkezett egy nagy forgalmú szállító vállalathoz, ahol épp kamion sofőröket kerestek és itt lehetősége nyílt árut szállítani Európa és Ázsia legtávolabbi részeire is. Vágyott a kaland, a kötetlen élet után, és megkapta.

         Edit kezdetben nem érezte a mellőzést Eleinte aránylag figyelmes volt. Teljesítette férfiúi kötelességét, mindaddig, amíg sikerült, hogy hosszú utakra küldték két, három hetes kiszállásokra. Már házon kívül hemzsegett az élet körülötte, fetrengett a tiltott szerelem posványában. Újabban már haza sem járt, ha hosszú útról érkezett telefonált feleségének, hogy megjött, de újabb út előtt áll és vigyen tiszta váltás alsóneműt. Kezdetben, amikor Edit megérkezett, már előre meg volt beszélve társaival a munkásszállón, hogy távozzanak, mert dugás lesz, valahogy el kell, terelje az asszony gyanúját. Ilyenkor pénzt adott Editnek és röviden csevegtek az otthoni dolgokról,azt is megkérdezte, mit csinál a kislány? És csak ennyi. Ilyen szűkösen. Még jobban elhatalmasodott a lankadás, az egymástól való elhűlés

Az is tudomására jutott Editnek., hogy a városban is legalább négy eltartottja várja hazatérését, de ő a hűséges kitartást vállalta házasságuk túlfűtött emlékéért, remélve,hogy csak pillanatnyi fellobbanás és végül csak helyre áll a szépen megkezdett őszinte összetartozás. Hiszen fiatalon álltak össze, ideje sem volt kitombolni magát. És mind nagyobb szeretettel volt kislánya iránt, hiszen nagy szerelmük idejére emlékeztette.

          Így telt az idő a maga lassú megszokottságában. De az életet nem lehet csak az emlékekre alapozni. Imre jelenléte olyan ritka volt, mint huzat a házban. Emerencia már a tizenhatodik évét taposta, amikor szinte toporzékolva kérte anyját, hogy váljon el. Miért hagyja magát annyira megalázni, hogy csak a gondoskodás az ő része, a vége nélküli kiszolgálás, amit egy ilyen hitvány köcsög nem érdemel meg!