MEGBÜNTETEM  AZ ATYÁK VÉTKÉT A  FIAKBAN




Sári sírva jött haza az iskolából. Kicsi vállszatyrát, amit az anyja varrt a tanfelszerelései hordására lecsapta a konyhában a heverőre és összeroskadva szipogott.
-    Mi lelt, te?- szólt oda Erzsók, az anyja – Csak nem faszóltál megint a tanítónétól?
-    Nem – sóhajtotta Sári- de, engem annyira gyötör a sok csúfolkodás. Mindenki rajtam nevet, velem foglalkozik. Ma is a pap leánya Tünde, azt mondta a többieknek suttogva, hogy ezzel az orral olyan vagyok, mint egy busman.
-    Oh, a szent fazék, hogy forrna be a szája. Hát így neveli az apja felebaráti szeretetre? Ne törődj vele!
-    De, édesanyám, mi az a busman?
-    Hát gyermekem,a bús ráksúly tudja,hogy ezek az úri népek honnan szednek ennyi érthetetlen zagyvaságot .De tudod mit? Hadd egye őket a fene. Te kijártad a négy osztályt, írni, olvasni tudsz, tovább az Isten sem kényszeríthet, ha nem akarsz. Itthon maradsz, látod nagy a család és tennivaló, az mindig untig van

Ez egy kicsit megnyugtatta Sárit. Pukkadjon meg az osztálytanítóstól, papostól, ő többet nem lesz nevetségük tárgya. Sári rendellenesen született. Pulykaorral jött a világra. Az orvos azt mondta,hogy a világstatisztikában is nagyon ritka tízezer közül egy eset valószínű Az anyja nagyon örvendett, amikor a bába megmondta,hogy kislány,mert az első hét mind fiú volt,. Amikor az ölébe adták és meglátta a hosszan fityegő pulykaorrát undorában meg sem csókolta. Ijedten, gyötrelmesen nézett az orvosra, hogy mit lehet tenni. Az orvos megnyugtatta, Egy sebész barátja most érkezett haza Németországból és konzultálni fog vele, aztán majd értesíti. Nem kell elkeseredni! A fontos az, hogy mindketten egészségesek, a többi majd megoldódik.
         Erzsók látogatókat sem fogadott. Ha rokon is jött azzal hárította el a babanézést, hogy nagyon zsémbes, most aludt el és lehetőleg ne zavarják. Látva ezt az elutasító magatartást apránként elmaradoztak a kíváncsiskodók is.
         Egy derűs március végi napon érkezett az orvos a kollégájával megnézni a babát. Alaposan megvizsgálta,szívverés,légzés,véralvadás .Már lehetett,mert a kislány közeledett az egy év betöltéséhez .A sebész miután mindent konstatált azt mondta Erzsóknak,hogy a műtétet itt is elvégezheti. Az első hét napban nem szabad hozzányúlni s utána vigyék be hozzá felülvizsgálatra és kötözésre. Mindenkit kitessékeltetett a lakásból. A tisztaszobában
Leszedette az ablakról a függönyöket, hogy nagyobb legyen a fény, az asztalra frissen vasalt fehér lepedőt tetetett, ráfektette a kislányt, elaltatta és elkezdte a beavatkozást. A végén Erzsók csak a nagy fáslit látta, amivel bepólyálta a kislány fejét, csak a szemnek és a szájnak hozzáférhetőségi lehetősége és elment. A zsibbasztó hatása után üvöltött Sári,de le voltak kötözve a kezei, nehogy hozzáérjen a kötéshez. Erzsók beletörődött. Azt mondta már nagy, a köldökét nem sírja ki,s aztán csak elhallgat,mert ölbe sem merte venni Idővel a seb szépen  gyógyult ,az orvos meg volt elégedve. A lelógó részt eltávolította, de az orr közepén éktelenkedett a vágás nyoma. Nem volt mit tenni, mert a porc részt is teljesen ki kellett vegye. Ahogy nőtt Sári mindjobban kihangsúlyozódott a deformált orr. Olyan volt mintha orron ütve ellaposították volna, mint a busman négereknél. Miután teljesen helyrejött olyan volt, mint egy irdatlan bibircsók. A család megszokta, de idegenek hosszan nézték és elszörnyülködtek a látványon. Ki sem vitték az udvarról, amíg be nem gyógyult a műtétje. Még keresztelni is haza hívták a papot, hogy ne bámulja senki. Idővel, ahogy nőtt kezdett meg szokottá válni, de az apró nép,a gyermeksereg mindig megtalálta a módját ,hogy sebet ejtsen érzékenységében.
      Sári örömmel vette tudomásul az anyja elhatározását, hogy többet iskolába járnia. Fogadkozott magában, hogy bármit megtesz, hisz már tizenkét éves, csak hagyják magára, még a közelében sem legyen senki. Erzsók is megkönnyebbült a tudattól, hogy egy terhet levethet válláról. Fülöp, az ura.,az erdőkitermelésnél dolgozott,mint favágó,ott gebedne meg,mert csak a csorda kölyköt folyatta magából,de arra nem gondolt,hogy fel is kell nevelni őket. Minden gond Erzsókot terhelte. Még nem volt negyven éves de már unta az életet. Megviselte a sok szülés. A család szükségletét nem elégítette ki az a két hektár, amit hozományba kapott, még egy nagygazdánál is vállalt dohány megdolgozást.. Igaz, a ravasznak volt esze, hogy napszámra fizeti, mert a dohány másként jövedelmezett volna. Volt vele munka és gond,de hát  mire való a sereg kölyök,hadd kapáljanak .A dohányt, amikor virágzott levelezni kellett .Azt  szerette Erzsók,mert akkor annyira bódító illat lengte körül ,hogy napestig ott időzött volna. Az alsó kifejlődött leveleket le kellett vágni, zsinórra fűzni és árnyékos helyre kiaggatva a levegőn szárítani. Mikor teljesen kiszáradt, akkor veszi át a begyűjtő, és aztán folyik a lé. De azt már a gazda élvezi, nekik csak a napszám jár. Fülöp aránylag jól keresett és meg lettek volna, de miután Erzsók megszülte Sárit, ezt a rosszul sikerült átkot, igyekezett távol tartani magától. Mindig azzal érvelt és panaszkodott, hogy beteg. Akkor kezdett Fülöp kocsmázni, kimaradozni .Elpanaszolta Béninek ,a barátjának,hogy bizony neki még kell a fehérnép,még ha idegen is,mert érzi, hogy a gerincében csipognak a gyermekek,s azok mind kikívánkoznak Mikor Sári nagyobbacska lett és felvilágosultabb az életről,kihallgatta amikor az anyja panaszkodott Amálinak,a szomszédasszonynak,hogy ő bizony nem engedi többet az urát az ágyába,mert büdös a sok italtól és messzire érzik rajta a kurvák szaga.. Ezen Sári is elgondolkozott,hogy az milyen lehet,de nem érdekelte különösebben. Örült, hogy napjában egyedül hagyják és végzi a dolgait. Mióta otthon van, ragyog minden a lakásban a tisztaságtól.
Hetente petróleummal és újságpapírral megpucolja az ablakokat, csak nyáron rossz, mert hamar megtelik légyszarral. A szappanfőzéstől maradt lúggal sárgára súrolja a pádimentumot minden szobában. A mosás is vígan megy, mert az udvaron felállított nagy üstben, amíg a szódában fő a szőttes, ő a patakban gyökérkefével kisúrolja a szőnyegeket, és addig tisztálja, amíg a vízszennyeződés nélkül folyik tovább.. A kis széket ott hagyja, majd viszi a kifőtt ágyneműt, és jól kisulykolja tisztára. Még szerencse, hogy az apja akkor józan volt és jó hangulatban összeeszkábálta ezt a mosópadot, ahogy ő nevezi, mert nagy hasznára van. Az udvart is tisztán tartja, fejni is meg tanult és a disznókat is rábízták. Az este már megfőzött pityókát reggel a cseberben, összetöri és elkeveri korpával. Ez a disznóké Azután következik a fejés, majd a reggeli készítése a fiuknak. Tejet vagy teát készít mentából és csengettyűfűből,
Mindeniknek jár egy főtt tojás, mert az anyja szerint egy főtt tojás megfelel egy negyed kiló húsnak. Ezzel már lehet kapálni délig. Mikor egyedül maradt odakészítette a nagy tizenöt literes fazekat és zöld fuszulyka levest, főzött paradicsomosan, és ha nem volt kenyér egy jó adag puliszka is megfelelt. Csodálatosan beosztotta idejét, állandó mozgásban volt és mindig látszott a munkája eredménye. Erzsók mindent megfigyelt, elismerően bólogatott, de sosem dicsérte meg a lányát. Nem járt és nem kívánkozott sehova. Vasárnap is amikor harangoztak mindig keresett valami elfoglaltságot. Hogy ne kelljen templomba menni. Erzsók ezt jól tudta, nem szólt, de a fiukat mindig elküldte a templomba, hadd tisztuljon a lelkük. A nagy fiukkal most kezdett gond lenni. Már kiszökött a bajuszuk, pelyhedzett a fütyüjük is, s bizony el-elkujtorogtak a lányok után. Ilyen tánc, olyan buli, aminek Erzsók nem örvendett, mert csökkent a munkakedv.
              Már szépen kitelt Sári, nemcsak kiszökött a melle,de kezdett bögyösödni,karcsú ,  jó alakú lett,Fülöp szerint,mint az anyja ebben a korban .Addig sem mutogatta magát a fiuk előtt,de az utóbbi időben teljesen begubózott a konyhába .Neki megfelelt az egyszemélyes heverő és így elkülönülve jól érezte magát. Reggel, ahogy ébredt láthatott munkához.
         Késő májusi esős idő volt,amikor Fülöp haza botorkált a kocsmából .Már kezdődött az  éjjel,a kakasok éjfélt kukorékoltak .A bejárati ajtót zárva találta .Hátra botorkált a konyhába és benyitott .Sári már szenderedni kezdett, amikor az apja leült az ágya szélére.. Köszönt álmosan és befordult a fal felé. Fülöp nem volt teljesen részeg,csak felajzott jókedvében,kanos modorában szédelgett ..Bizonyára egyetlen különbjáratú nője sem fogadta ..Ült az ágy szélén, figyelte a leányt ,elkezdte simogatni és pityókásan mindegyre  duruzsolta,hogy te vagy a legaranyosabb gyermek a világon,te az enyém vagy . Vigyázni fogok nehogy ne tudd meg mi  az élet értelme .Közben vetkőzött és befeküdt Sári mellé .A lány félálomban volt,de érezte, miként keményedik az apja ágyéka amint simul hozzá,aztán egy éles hasító fájdalom és Fülöp  behatolt. Sári összeszorította a fogait, nem ordított csak hulltak a könnyei, később elkezdett hangosabban szipogni. Fülöp talán akkor józanodott ki és mérte fel tettének súlyosságát, hamar összeszedte magát és kisietett a csűrbe. Ott beásta magát a szénába és próbált elaludni .A leány felkelt ,bezárta utána az ajtót. Észrevette, hogy véres a lepedő, összeszedte és belegyúrta az áztató dézsába, majd egy veder vizet öntött rá.
            Ez a nap teljesen megváltoztatta az életét. Már nem volt a dalos pacsirta, ahogy a szomszéd Amáli néni nevezte Elszállt ajkáról a nóta és lehalványult arcáról a mosoly. Egész nap mély gondokba merült. Két nap kellett a végleges elhatározásig. Úgy döntött, hogy világgá megy, mint a mesékben szokás. Itt hagy mindent, és amíg él gondolni sem akar a koszos falujára. Itt mindenki csak csúfolta, senki nem védte, itt minden volt csak boldog nem. S most végtére a saját édesapja tette tönkre. Összeszedte kis motyóját egy szatyorba és mikor mindenki mélyen aludt kiosont a kapun. Már kezdett pitymallani, úgy éjjel három óra lehetett. A domb mögött van az országút, közel öt kilométer, de reméli szapora léptekkel, hamar kiér.
Ijedtség nem volt benne, úgy érezte nem fél semmitől, csak mielőbb az úton legyen. Már derengett a hajnal mire lihegve a fáradtságtól kiért az útra. Tanácstalan volt. Most hová, merre? A város még tizenhat kilométer és csak arra érdemes elindulni. Messziről feltűnt egy autó kivilágított lámpája . A jármű mindegyre közeledett . Izgatottan várt néhány pillanatig,aztán lassan indulni kezdett a város irányába .Már majdnem beérte a kocsi és akkor vette észre,hogy bizonyára valahonnan az erdővidékről jöhet,mert hosszú gömbfákkal volt megrakva .Csakis a városba viheti a fűrészárut. Félrehúzódott az útszélen és szembefordult a fénnyel. Hirtelen fékezéssel a jármű megállt, egy idősebb férfi szolt ki az ablakon.
-    Hová lesz a menés kislány? Ülj fel, mert elviszlek.-Sári felkászálódott nehezen, mert hozzámérve magasan volt a lépcső, elhelyezkedett és akkor lihegte ki, hogy a városba menne, de annyira fáradt, mert öt kilométert kellett gyalogolnia.
-    Csak így, egyedül?
-    Igen. Hát kitől félnék?
-    És hol tegyelek le?
-    Oh, nem megyek csak a város széléig. A téglagyárnál, ha letesz, onnan tudok már tájékozódni.
Így,a hirtelen úttal meg volt a hírtelen elhatározás is. Megkeresi Rózát,az apja távoli rokonát. Igaz szoros kapcsolat nincs köztük, csak évente a halottak napján találkozgattak, amikor eljött a szülei és a férje sírjához világítani.. De azért megpróbálja, hátha tud segíteni rajta Annyit tudott, hogy a Téglagyár utcában lakik, tudta a házszámot,de sosem járt nála. Hamar rátalált a házra. Megállt a kapuban és összeomlott benne minden. Nem tudta,hogy menjen be és mit mondjon miért jött ? Amíg így elmélkedett magában, látta, hogy egy ember nagy átalvetővel a vállán közeledik. Egy – egy kapuban megáll és egy üveg tejet, akaszt a kitett horogra, majd megnyom egy gombot és megy tovább. Mit tudta ő,hogy az villanycsengő,csak látta,hogy nyílik a kapu és Róza leakasztja az üveget.
-    Csókolom Róza néni – szólt bátortalanul – Az asszony felé fordult, hosszan nézte.  ,majd mosoly ült arcára.
-    Ha nem tévedek,te a Fülöp lánya lennél .Jól mondom,?. Na gyere be. Mi járatban,így egyedül?
Sárit hirtelen sírás fogta el. Nem tudta tartani felindultságát,átölelte az asszony derekát,
Hozzábújt és keservesen zokogott.
-    Mi van lelkem? Na gyere be, ülj le és mondj el mindent.
-    Róza néni, drága…
-    Szólíts Rózsikának néni nélkül, hiszen rokonok vagyunk.
-    Hát, Rózsika, én olyan nagy bajban vagyok, hogy ki sem tudom mondani. Én örökre eljöttem otthonról.
-    Na, nem! És miért? Megvertek?
-    Nem, még annál is rosszabb. A napokban az apám engem megejtett!- tört ki Sáriból ismét a sírás.
-    Nem értem! Mi történt?
-    Tudja, amit egy férfi tesz az asszonnyal, na!
Róza dermedten állt, nem kapott levegőt. Egy fagyos csend állt be néhány pillanatig.
-    Oh, az elvetemült kötöznivaló bolond. Hallatlan! Ki hitte volna? Oh, hogy sűllyedne a föld alá örökre. Ez nem ember, ez fiam még az állatnál is alábbvaló!
-    Megfogadtam, hogy soha az életben többé látni sem akarom.
-    Elhiszem, gyermekem – sóhajtotta – De egyre vigyázz! Inkább a nyelved harapd le
-    minthogy erről másokkal beszélj. Én segítek rajtad. Bárki érdeklődik felőled, letagadom, hogy láttalak volna.- kissé elgondolkozott, majd folytatta – Van egy ismerős fiatalasszony, kissé messzebb lakik innen, most nemrég szült a lelkem s engem is megkérdezett, ismernék-e jóra való pesztonkát. Na, hagyd el, beajánllak nála. Te csak feküdj le,én elmegyek,s az ajtót bezárom,hogy senki be ne jöhessen.
  Sárit az izgalom és az utazás kifárasztotta, amint lefeküdt rögtön elaludt. Már dél is elmúlhatott, amikor hangokat, kacarászást hallott a konyhából. Elhozta Róza az ismerőst, és ketten kávézgattak. Kijött ő is a konyhába. Leültették és Erika, a fiatalasszony arcáról pár pillanatig eltűnt a mosoly, ahogy szánakozva végignézett Sárin. „Rusnya egy teremtés –gondolta- de így a jó. Legalább nem kell, féltsem tőle Lehelt. Már többször hallottam, hogy a pesztra annyira <útjában> volt a gazdának, hogy szó nélkül megborította. Mert milyen a férfiember, akár a lepke, száll virágról virágra, mindenikbe belekóstol akár virít, akár nem.
Aztán megválogatja, hogy melyiken időz többet. Hülye Lehel,mikor jó hangulatban volt mindig azt mondta,hogy a cigányé két kanállal édesebb .Valószínű azt is kóstolta,mert ő is  belevaló csapongó legény volt. Ki tudja hány nője volt nősülés előtt, De arra mérget veszek, hogy erre nem lenne húzása.” Kalandozásából Róza térítette vissza.
-    Na,kedveském,ez a húgom akiről szó volt. Ha gondolja máris munkába, állhat.
-    Oh,az jó lesz. Biztosan Lehelnek sem lesz kifogása ellene.- mondta, majd Sárihoz fordult - Akkor vedd a csomagod és mehetünk.
És elmentek, de Sárinak nem volt szerencséje. Lehel nem az orrát nézte,hanem az alakját Sokszor mustrálgatta, míg Erikának fel nem tűnt és egyből meggondolta magát. Néhány hét leforgása után visszament Rózához és arra kérte, igazán ne haragudjon,de őszintén meg kell, mondja,na nem, azt hogy féltené az urát,arról szó sincs,hanem,hogy ez a lány,mármint a Sári,  annak ellenére,hogy szerény és jó dolgú,de olyan csúnya ,s attól fél,ha a gyermek nőni fog, félni fog tőle. .Ne haragudjon Rózsika néni, de ez a helyzet..
             Így került Sári egy idős zsidó úrinőhöz,egy köztiszteletnek örvendő jegyző özvegyéhez. Itt más házirend volt. Együtt jártak a piacra bevásárolni. Rachel válogatott, alkudozott, fizetett. Sári csak a kosarat cipelte utána. A bevásárlást nem bízhatta rá, mert mindent zsidó szemmel kellett nézni, hogy kóser legyen. Fokozatosan megtanította a zsidó ételek készítésére. A lakás patyolat tiszta kellett legyen. Ez persze Sárinak nem okozott gondot, mert volt már gyakorlata benne. Ha vendégek jöttek a konyhában kellett tartózkodnia
És parancsszóra kávét vagy teát felszolgálni, de a vendégek jelenlétében a nappaliban nem időzhetett.
        Rachel nagyon vallásos volt. Mindig betartotta a rituálét. Evés előtt mindig fejkendőt kötött,minden péntek este meggyújtotta a gyertyát és az égett szombat estig, amíg a Vacsora csillag feljött .Csak szombaton olvasta a zsidó Bibliát,más napokra volt egy magyar nyelvű Ó testamentuma és abból olvasott néha hangosan. A magyar Biblia is bőrkötésű volt akár a zsidó .Egy alkalommal megleste Sári,hogy a magyar Biblia fedelének belső oldalán szép  formás betűs kézírás volt lila tintával „Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad és negyed, íziglen akik engem gyűlölnek”  II. Mózes 20,5 .Itt nagyon jól érezte magát .Az úrnő szigorú  volt és következetes,de ő is mindent úgy tett,hogy baj ne származzék belőle.
       Mindössze nyolc hónapig tartott Sári jó dolga. Rachel levelet kapott Svájcból a húgától, aki meggyőzte, hogy véglegesen telepedjen ki,mert már a nagycsaládból csak ketten vannak és miért éljenek ekkora távolságban .Az asszony úgy gondolta,hogy minden felkészülés és eladás felemészt két,három hónapot és lassan ráállt a készülődésre..
        Ebben az időben jött be faluról Ilona, a mindenese. Télen tőle vásárolt mindenféle zöldséget,finom savanyú káposztát és különösen kövér tömött libát ..A parasztasszony  meglepetéssel jött .Elújságolta,hogy van két tömött libája amit a nagyságos asszonynak hozott.  Igaz jobb lett volna levágni,mert egész úton mindegyre gágogtak és fészkelődtek az átalvetőben,hogy szakadt le a válla. Rachel hálás volt, hogy nem ölte le, mert az a sakter dolga. Ha nem kóser a vágás, nem fogyaszthatja el. Asztalhoz ültette Ilonát,mintha vendég volna. Persze Ilona is meglepődött,mert mióta ide jár ilyen megtiszteltetés nem érte.
- Teát kér?
- Jaj,naccsága lelkem,mi csak akkor iszunk,ha hascsikarásunk van. Szegény Rebi,a szomszédom sokat ivott,utána szódabikaport is szedett,meg keserűsót. Mindent kipróbált, de nem kerülhette el a kórházat. Tudja, drága naccsága alaposan megvizsgálták, még arra az átvilágító röggönyre is rátették és képzelje gyomorrákja volt. Mondják, hogy mikor átvilágították jól látszott mind a két ollója. Aztán a tegnap temettük el.
       Rachel elszörnyülködve hallgatta,de nem is annyira az esetet,mint a tudatlan paraszt filozófiát,mely szerint a daganatos betegségeket, melyet köznyelven ráknak neveznek, összetévesztik, és úgy képzelik el, mint a folyami rákot. Azt hiszik, hogy a nagy fájdalom attól van, hogy a rák az ollójával csipkedi.
-    Akkor egy kávét elfogyást-e?
-    Hát, azt inkább, csókolom a kezét, de ha lehet jó édesen.
-    Hallottad Sára. - szólt ki a konyhába- nekem szacharinnal, az asszonyságnak jó édesen hozd.- amíg készült a kávé  Rachel némi gondolkodás után elkomolyodva fordult Ilonához.- Itt az idő kedvesem, hogy elbúcsúzzunk. Végleg kiköltözöm a húgomhoz Svájcba. Azért szólok idejében, hogy az adósságainkat is intézzük, de én innen mindent eladok, ha valami érdekli nyugodtan, szóljon, mert maga közeli ismerős és előnye van.  Egyetlen kérésem lenne még magához Ilona, vegye magához ezt a serény, dolgos leánykát, mert nem bánja meg. Rá tényleg illik a mondás, hogy ég a keze alatt a munka. Ő egy háztájiban mindenhez ért.
Belépett Sári a tálcával,rajta a két csésze kávé,cukor,tejszín. Letette az asztalra és visszament a konyhába. Ilona hosszan nézett utána.
-    Ez lenne az a leányka?- kérdezte
-    Igen. És tudja meg garanciát is vállalok érte.
-    Istenem, de csúnya. Az ilyenekre mondja a hóbortos uram, hogy a cirkuszban a ló nem venné el a kezéből a kockacukrot!- mondta és röhögött saját jópofaságán.
-    De hát ha jó dolgú megéri. Ettől a férfit nem kell félteni, s biztos fel sem csinálják.
-    Na, na, csak ne vesse el a sulykot – mondta Rachel- tudja a közmondást, hogy a vak tyúk is talál szemet. Meg aztán tudja meg, hogy az ördög mindenkiben dolgozik. Nem hiába adta az ÚR a parancsolatban, hogy „megbüntetem az atyák vétkét a fiakban”
-    Mindnyájan bűnben fogantatunk, és sokat vétkezünk.
Ilona megköszönte a kávét, szedelőzködött és elvitték Rachellel a libákat a sakterhez..
   Márciusban Ilona haza vitte Sárit. Így került a leányka rövid idő alatt a harmadik gazdához. Racheltől fájó szívvel búcsúzott .Nagyon összeszoktak, Kifizette az egész hónapot,még ráadást is adott és egy bankkötvényt,hogy ha férjhez megy, legyen hozománya. És neki ajándékozta a magyar Bibliát. Sári értékelni nem tudta, csak, mint emlékezetes ajándékot a. szívéhez szorította és fogadta,hogy nagyon vigyáz rá.
        Az új hely ahova került egy nyárádmenti településen volt. Sok volt a nagygazda. Beláthatatlan termőföldek és a dombok között homályba vesző erdők. Ahogy nézte a mezőt sok volt a kaszáló is, de kukorica, gabona és pityóka táblák váltották egymást a messzeségbe nyúlva..Hatalmas  parasztházba érkeztek .Ilona rögtön bevitte a nyári konyhába,ahol  télen,nyáron a disznóknak is kellett főzni és kijelölte,hogy  ez lesz az ő szállás helye. A nagy házba csak takarítani kell, járjon, és ha hívják. Hatalmas gazdasági udvar, elkülönített rekeszek libáknak, kacsáknak és tyúkoknak. A libákat eddig nem csapták ki a rétre legelni,de majd elválik,ha Sárinak az ideje úgy engedi az is bekövetkezhet .Az istállóban négy lónak és tizenkét bivalynak volt hely. Errefelé gyakoribb a bivaly tartás, mint a tehén,mert a bivaly teherbíró,erős, mint az ökör és tejet is ad. A teje annyira zsíros, mint a kecskéé. Gyermek nincs. A földeket napszámosokkal dolgoztatják .A répát és a pityókát máramarosi román asszonyok kapálják .A kukoricát és a szénát hat Regáti végzi. Ezek sem tudnak magyarul és mind a csűrben, vannak elszállásolva, amíg tart a szezonmunka .A máramarosiak nótáitól visszhangzott a határ .Úgy rikácsoltak, mint a vércsék. A nótáikat senki sem értette, csak türelmetlenül várták, hogy lenne vége már a répakapálásnak, mert akkor csend lesz a faluban is.
           Megkezdődött a Sári bemutatkozása is. Nagytakarítással és nagymosással bízták meg. Ilona mindent alaposan ellenőrzött. Kis székre állt és megnézte, hogy a szekrények tetejéről is jól le van törölve a por. A mosásnál is megnézte Sárit,hogy háromszori tisztállóvizet használjon. Általában mindennel meg volt elégedve. Még egy teher nyomta a vállát, amitől szabadulni akart, s bízva Rachel véleményében, hogy Sári jól főz, rábízta a napszámosok kosztjának az elkészítését. Elmagyarázta Sárinak, hogy nem kecsegtetik őket, így legalább hamarabb haza mennek. Felváltva főzhet pityóka levest, zöld fuszulykát paradicsomosan, lucskos káposztát, túrós puliszkát és túrós laskát, ennyi. Apelláta nincs.
           Sári kiállta a próbákat. Esténként mikor lefeküdt sokat gondolt Rachelre és fájlalta, hogy el kellett váljanak. Nála nagyon szerette. Erikáéknál is jó lett volna, mert mulatós fiatalok voltak. Sokszor gyűlt össze kisebb társaság jó vágású férfiakkal, akik bizony eléggé bikás szemmel mustrálgatták a gömbölyű farú, karcsú pesztonkát, de Erika mindig távol tartotta mindentől. Vendégségkor, ha a baba elaludt igénybe vette a kávé és vacsora felszolgálásakor. Igaz egy alkalommal észrevétlen ketten is belecsíptek a farába, de a többi időt a konyhában kellett töltenie. Kiszűrődött és jól hallotta. Erika milyen modortalanul és undorral beszél róla. Lehel volt, aki mindig rászólt és leintette.
            Idővel hallotta Ilonát is róla pletykálni a szomszédasszonnyal. Dicsérte a munkáját.
Azt mondta, hogy a keze aranyat ér, csak ne lenne olyan csúnya, azzal a fertelmes orrával, tette hozzá kuncogva.
            Egy verőfényes napon magas szőke szép szálember jelent meg a faluban. Kérdezősködött, érdeklődött,míg el nem ért az Ilonáék portájához. Bedörömbölt. Sári igyekezett a kapu felé, de Ilona félrelökte és rengő farral közeledett a kapuhoz, mikor meglátta az idegent.
-    Adjon Isten jó napot – köszönt az idegen
-    Magának is – felelte Ilona –kit keres és mi járatban?
-    Engem ide irányítottak, mert szeretnék két bivalyt vásárolni. Azt mondták talán. maguknak van eladó.
-    Az meglehet – így Ilona – de azt csak a férjem -urammal tudja megtárgyalni. Most hordják a szénát, de estére biztos itthon lesz.
-    Na, akkor Isten áldja – köszönt volna el a férfi de, az asszony visszatartotta. Beinvitálta, hogy várja csak itt meg, mert inkább érte küld, ha már komoly vásárról van szó.
Ha tudta volna előre, hogy ez által a Sári életében fog bekövetkezni ismét változás, akár irigységből is,de nem tette volna. A libatömő cigányasszony purdéja ott ácsorgott és Ilona őt futtatta ki a határba. Ígért neki egy darab kalácsot, A vendéget,akit becsületes nevén Győrfi Ábelnek hívtak,csak a ragadvány neve volt otthon Ince,leültette a diófa alatti padra,megterítette a kis kerti asztalt és finoman gyöngyöző szilvapálinkával kínálta Bocsánatot kérve a házi teendők miatt elviharzott,magával húzta Sárit a nyári konyhába.
-    Te, a zsidóné annakidején azt mondta, hogy olyan finoman főzöl, hogy a sakter is ott ebédelt. Mit főztél akkor?
-    Soletet töltött libanyakkal.
-    Azt meg tudnád most is főzni,
-    Meg én, csak kell a liba.
-    S az milyen étel,te leány?
-    Tarka száraz fuszulyka főzelék és együtt fő a megtöltött libanyakkal, amit a tetejére tesznek, hogy a bőrből kiolvadt zsír is járja át a paszulyt. Lassú tűzön a lerben fő, két-három óra alatt kész van.
-    A jó lesz. Láss hozzá! – adta ki a parancsot Ilona és indult vissza a vendéghez, hogy ne unatkozzon.-
-   
-    Na,jó ember,hát honnan jött?  Mi szél hozta?
-    Csak innen a Maros- mentéről.
-    Ajaj, a jó messze van.
-    Nem éppen a világvége.
       Poharazgatás közben Ábel sandán, lopva figyelte a Sári sürgését-forgását. Csinos alakját mustrálgatta néha hosszabb ideig is. Ilonának nem volt ideje felfigyelni és észbe kapni ,mert a szomszédasszony amint észrevette,hogy idegen van a háznál a kerítéshez, hívta megtudakolni,hogy ki az illető  és mi járatban van. Amíg a kíváncsiság testamentumának ketten eleget tettek, Ábel magához intette a lányt. Az szendén, lehajtott fejjel jött is.
-    Iszol egy pohárkával? – kérdezte
-    Jaj, nekem nem szabad! A naccsága agyon is ütne.
-    Honnan kerültél ide?
-    Én bizony a Maros-mentéről – mondta Sári, de még mindig lehajtott fejjel, nem, mert szembenézni az idegennel
-    És nem vágysz vissza?
-    Hát, ezen még nem gondolkoztam – akkor nézett szembe Ábellel és a férfinak úgy tűnt mintha szikrákat szórna a szeme.
      A vacsora jól sikerült, dicsérték a háziasszonyt, persze érdemtelenül, mert minden igyekezet a Sári érdeme volt. Ilona bájolgott és az urára nézve felajánlotta vendégszeretetüket és meghívta Ábelt, hogy aludjon náluk az éjszaka.,mert akkora útra csak pihenten lehet indulni. .Közben megtörtént az alku is elkeltek a bivalyok és mindenki elégedettnek tűnt.
Reggel a vendég jókor ébredt és kiment az udvarra. Sárit már ott találta szorgoskodni a baromfik és disznók között…
-    Te leányka – szólította meg
-    Szép jó reggelt magának is. Sárinak hívnak, ha nem baj.
-    Hát akkor Sárika. ,lenne egy kérdésem és javaslatom. Látom tűzről pattant vagy,de hallgass végig,s csak azután válaszolj.
Sári ismét lehajtott fejjel állt,a kötényével babrált és hallgatta a magas szőke embert.
-    Én egyenes ember vagyok és őszintén szeretek intézni mindent – kezdett Ábel a mondandójába – Nincs, miért kerülgessem, takargassam a dolgokat. Én vállalkozó vagyok, fuvarozással és mezőgazdasági munkákkal foglalkozom. Vannak alkalmazottaim is.. Ami a lényeg, sajnos kétszer nősültem,és mindkét esetben özvegyen maradtam. Négy gyermekem van és nehéz egyedül minden terhet viselni. Mivel te is földi vagy a tegnap is megkérdeztem, most is megkérdem, szeretnél-e visszajönni. Persze nem vendégségbe, úgy értem hozzám szegődni?
-    Hát… - nyújtotta a szót Sári – nem is tudom, mit mondhatnék. Engem itt megbecsülnek. A naccsága bele halna, ha itt hagynám.
-    Ne törődj te a nagyságával, kap ő helyetted mást! De nekem is kell a gyermekek mellé valaki, aki értelmes, serény és megbízható. Ha másként nem, hát feleségül veszlek.!
-    Jaj, uram,ez sok egyszerre .Hagyja,hogy megszusszanjak és megemésszem.
-    Sok idő nincs. Ma el kell hajtanom az állatokat. Vagy úgy jössz, mint segítő, vagy elköszönsz nyíltan asszonyodtól.
-