Kis türelmet...
H A N G U L A T O K
Úgy határozott Krisztián,hogy mielőtt hozzáfog a végleges kutatáshoz,előszőr összegyűjt minden feljegyzést,akár írásban,akár emlékezetben.Minden azzal kezdődött,hogy Bernád János az utolsó szászkúti református pap unokája meghívta,hogy látogassák meg szülőfalujában,ahol a nagyanyja elmeséli majd az utolsó pap nehéz sorsát,és miért hullt szét a gyülekezet.Vonattal érkezett Szászkútra,Moldvába,ahol valamikor erős református magyarság élt és a környék is valamikor erős magyar bázis volt.Az özvegyasszony a valamikori pap lánya szívélyesen fogadta.Erről jegyzetet készített.” Jó atyám előtt Márk
Mózes volt a tiszteletes úr itt.Volt templom,parókia,de a folytonosan fogyatkozó szegénységük erejéből nem tudták fizetni a papbért s így a tiszteletes hátat fordítva Brailába ment paposkodni,mert ott református iskola és öregotthon is volt.Apám itt született,de túlfelől tanult Debrecenben és Sárospatakon.Hazakerült,majd Háromszékről nősült,aztán heten voltunk testvérek.A nagyobbik,János, a háborúban meghalt,Viktória süketnémán született,őt is 1958-ban elvitte egy tüdőgyulladás,Öten maradtunk Athena,én,Mária és György romai katolikusok lettünk,Lucia és Eugenia ortodoxok.Édesapám 1925-ben halt meg. És azután történt a széthullás.Temetésére idetáviratoztuk a bukaresti református papot.Meg is érkezett.Adjudig vonattal jött,de már nem volt türelme két órát várni a csatlakozásig és taxival hozatta magát eddig,amit velünk azonnal kifizettetett. A temetést szépen elvégezte és mi rokonszenvből és szeretetből visszatartottuk egy kis pihenőre,itt falun,távol a főváros zajától.Két hétig élvezte vendégszeretetünket.Mikor útra készűlt illendőségből megkérdeztük
mivel tartózunk.Azt válaszolta,hogy reméli nem lesz sok kétezer lej.És mindez a gazdasági válság idején,amikor alig éltünk.A temetési díj költsége végighullámzott a falun és mindenkiben megfagyott a vér.A bukaresti pap visszautazása utáni vasárnapon összegyűltünk a templomban és a gondnok számon kért és beszámoltatott a temetési költségekkel kapcsolatban.A nép háborgott és János hiába probálta meggyőzni,hogy maradjunk azért meg őseink hitén,a nép azzal érvelt,hogy a katolikus pap sokkal olcsobb és az ortodox pénzt sem vesz el..És mindannyian elszerültünk.A református egyház feloszlott,elnyelte őket a moldvai tenger.Az egyetlen harangot eladták a pleveni katolikus egyháznak.Később szétnéztünk az omladozó templomban és elhanyagolt temetőben,ahol csupán egyetlen sír volt gondozott,az apjuké,melyen román nyelven hirdette az arra járónak hogy az ősi moldvai föld egy református lelkészt takar.Az özvegy paplány vallomása szerint mindent átadtak a brailai egháznak.
A körülmény meggondolkoztató,hiszen az utolsó pap széthulló családjának tagjai is nevük után ítélve igazolják,hogy a bomlás már rég megkezdődött..De arról mindent elhallgattak,hogy mi lett az egyházi birtokkal ? Ki bitorólja,mert az még sem a pap személyes hagyatéka.Ezt szerette volna Krisztián kideríteni.Elhatározta,hogy kutatásait a területi Levéltárban kezdi,hiszen a régi iratokat már mind ott gyüjtötték össze.Felutazott a nagyvárosba.Csak annyit tudott,hogy az állomásról a tizenhármas villamos a központon halad át.Az Egyesülés téren leszállt és gondolta a további utat kérdezősködéseket elkerülendő taxival teszi meg. Sok taxi várakozott.Beszolt az elsőnek,hogy az Állami Levéltárba szeretne eljútni.
-Taxival ?- nézett ki a soför mosolyogva.
-Miért? Lehet másképp is?-kérdezte Krisztián.
-Nézze,uram,nekem mindegy,de ha átmegy a téren,balra az első utcában a sarok épület ide látszik.
Megköszönte az utbaigazítást és tényleg pillanatok alatt odaért.Belépett az épületbe.A főbejárattal szemben egy tudakozó ablak mögött idős hölgy ült és rákérdezett,hogy mi járatban van.
-Egyházi vonatkozásu hivatalos akták érdekelnek.
-Az ortodox egyház iratai a Szent Piroska érsekségen,mig a romai katolikus iratok a Szent Miklós székesegyházban vannak letétben
-Engem a református egyházéi érdekelnek.
-Más felekezetek,második emelet huszonnyolcas ajtó.
A hivatalban egyetlen fiatal lány ült egy iróasztal mögött és valami magazint olvasott.Krisztián belépésekor felállt és szolgálati hivatalos,amolyan kínai mosollyal fordult feléje.
-Szép napot,uram.Miben lehetek a segítségére?- a hangja olyan lágy volt,természetes mint a haja színe,nem festett erőltetett szőkeség.
-Kisasszony,én betekintést szeretnék a szászkúti református egyház iratai közé-Lehetséges,megvalósítható.Kitölti ezt a kérőívet és két nap múlva visszatér.
Krisztián felszisszent,legyintett kelletlenűl,de átvette az űrlapot és hozzálátott a kitöltéséhez.Most a lányon volt az ámúldozás sora.Megfigyelte a vastag összenőtt ígéző szemöldökét,hosszú szempilláit,a férfi olajbarna egészséges bőrét,keményvonalu férfias száját és különösen ahogy írt ,ápolt kezét és szép formás körmeit.
- -Nem is tudom érdemes volt-e elrontani a nyomtatványt,mert az időm nem engedi,hogy két napot még várjak.Semmi lehetőség hamarabb ?
A szőkeség arcát mosoly öntötte el.Helyet mutatott a férfinek egy asztal mellé és amíg Krisztián határozott férfias mozgásával helyet foglalt,még azt is végigkísérte tekintetével.
-Csak mert ma van a névnapom, szépfiú,megteszem és a segítségére leszek.
A férfi helyet foglalt,a lány meg eltünt egy ajtó mögött,s nem sok idő elteltével két köteg iratcsomóval tért vissza.
- Ennyi amit nálunk tárolunk.Ha szükséges az asztalon talál felcimkézett irattári ív papirokat,azokat használhatja és hozzáláthat a munkához..
Krisztián belelapozott,szorgosan jegyezgetett,de kevés volt a hivatkozó adat.A legtöbb kérdőívnél az oldal át volt húzva és nagybetüs pecsét jelezte az irányító javaslatot,melynek értelmében a brailai levéltárat ajánlották.Még lapozgatott,aztán elgondolkozva nézett magaelé.A szőkeség felfigyelt és átszólt asztala mellől.
-Még lehetek-e valamiben segítségére ?
-Nem,köszönöm.Azt hiszem be is fejeztem,mert a dokumentumok zöme Brailan van.
A hölgy széttárta a karjait,jelezve,hogy ez már az ő segítségi szándékát meghaladja.
- Elszállásolás ?- kérdezte
- Oh,nincs még.Alig érkeztem.
- No, abban segíthetek,mert a húgom az Astória szállódában recepciós.Várjon egy pillanatra.- És tárcsázott.Rövid beszélgetés,majd értesítette Krisztiánt,hogy a szállóda foglalt,egyetlen ágyat tud biztosítani egy két ágyas szobában.
Elfogadta.Az is központi épület volt a Nemzeti Opera és a Kulturpalóta közelében.A szállodai recepcióban kissé zavarba jött,mert úgy tünt mintha a levéltári hölgyet látná.Annyira hasonlított egymáshoz a két testvér mintha ikrek lettek volna.A hölgy bevezette a nyilvántartó
Naplóba,átadta a szoba kulcsát és megállapodtak,hogy távozása előtt fizet.Semmi szobaszolgáltatást nem igényelt,mert szeretett volna lézengeni a városban és valahol majd megebédel.Az Operaház előtt hatalmas tábla hírdette a temesvári Opera vendégjátékát.Azon a napon Csájkovszkij balettje a Romeó és Julia volt műsoron Valkay Ferenc és Szántó Zoltán
Táncmesterek rendezésében.Elidőzött a hírdetés előtt és felídéződtek ifjúkori emlékei amikor nagy alkotás volt az angol filmváltozat és az orosz balett Galina Ulanova világhíres szovjet művésznő címszereplésével.Igaz,kissé idős volt már a Júlia szerepre,de a világhírnév mindent takar.Egy időben sorozatosan jelentek meg a Csájkovszkij művek szovjet filmre vitele,az Anyegin,a Pick Dáma,A hattyuk tava és a Diótörő.Volt idő és alkalom élvezni a nagy orosz muzsikus halhatatlan zenéjét.Abban az időben emlékszik az Újvidéki Rádió kérdezz- felelek
Műsorában egy tinédzser lánycsoport kérdezte, igaz-e,hogy Csajkovszkij homoszexuális volt,mire a műsorvezető frappáns válasza: Igaz,de nem azért világhíres.Végűl döntött és megvásárolta a jegyet.
Nem tudja mi okból,de az Operaház annyira emlékeztette a szentpétervári Inturist szinházra.Csodálatos volt a Néva partján.Az Ermitázs épületek után következett hasonló stílusban,de a belseje álomszép volt.A falak,a padlózat fehér márvány,a székek rámái is fehérre voltak festve és az összes kárpitozás valamint a szinpadot elválasztó nehéz függöny
Lángvörös bársonyból volt.És a széksorok közötti süppedő szönyeg is azt a szint viselte. Ott egy kaukázusi művészegyüttes műsorát látta,de egy életre bevésődött emlékezetébe.Az igazi kifinomult mozdulatu orosz táncok,a teljesen telitett szinpad, a kaukázusi késdobáló legénytánc,vagy a grúz női tánc,melyben a nőknek földigérő ruhájuk alol a lábuk nem látszott ki,de a tipegő mozgás olyan hatást éreztetett mintha golyókon gurulnának.A műsort egy Don-vidéki lakodalmas zárta..Krisztián kiránduló csoporttal jútott be az előadásra,nekik programban volt,de civilként mennyibe kerülhetett nem is érdekelte.A közönség nagyrésze nyugati turista volt.Csupán arra figyelt fel,hogy a kupola-szerü előcsarnokban a pálmafa alatti medencében színes díszhalak úszkáltak és a forróégővi melegben egyesek üdítőket ittak,viszont egy kávé hat rubelbe került,míg a piacokon a szovjet elvtársak két rubelt fizettek egy vágott és pucolt kacsáért.A kúltura és művészet a béketábor bástyájában is valutát ért.
Lassan megtelt a nézőtér.Első alkalom,hogy teljes estet betöltő balett műsort néz végig.
Nem tudta mire kell jobban figyelni.Belelapozott a műsorfűzetbe :”Csajkovszkij szilárd,
Elszakíthatatlan kötelékkel kapcsolta művészetét a néphez” Majd egyéni véleménye :” Személyesen szeretek mindent ami orosz: az orosz embert,az orosz beszédet,az orosz gondolkodásmódot,a szép orosz arcokat.... az én szememben mindennél drágább”
„Az egyes táncok,zenei epizódok egymásra következtetése nem különálló zenei részek gépies összefűzése,mint ez a balettzenében szokásos volt,hanem a mű dramatikai felépítéséből folyik és teljes összhangban van a balett szereplőinek koreográfiai jellemzésével.Így Csajkovszkij balettjei az első igazi koreografikus drámák.”.Nem olvashatta tovább,mert elsötétűlt a nézőtér és felcsendűlt a nyitány,a mindent elsöprő,andalító zene..Nem tudta mire kell jobban figyelni,így hagyta magát a zene és tánc elragadtatására. Romeoban mintha a gyermekkorban látott angol szinészt látná.Nagy a hasonlatosság,hosszú szőke fürtös haj,finoman kigyúrt alkat,inkább sportolóra mint táncművészre emlékeztet Julia lehelet finom jelenség,könnyed mozdulataival mintha szárnyakat öltene.Annyira jól kitervelt és összeállított koreográfia,verekedés,ármánykodás,annyira kifejező.És a végén a megérdemelt szünni nem akaró vastaps.Óriási siker.A hálás közönség a rendező párost is a szinpadra tapsolta.Kár hogy nem él Csajkovszkij,mert rá is sor került volna.
Mikor kijött az épületből telített volt zenével,a fülébe csengett minden dallam,szeretett volna könnyedén tánclépésban menni.Szerencséje volt a szálloda közelségével.Még egy pillantást vetett a tér közepén álló Szent Miklós teplomra,mely fényárban úszott az esti kivilágításban.A Hohenzollern királyi család kegyeletes ajándéka volt a városnak az első világháború befejeztére.Kis méretü katedrális,de egyetlen volt a kommunista időben,ahol a bejárat felőli falon teljes egészében ott volt az adományozó királyi családról a festmény:
Károly király,Maria királynő,Elena anyakirálynő és Mihály főherceg,későbbi I Mihai román király.A hatalomnak nem volt bátorsága eltüntetni a képet.Csupán idegen vezetőnek nem volt szabad róluk beszélni,csak az értékes adományokról,arany keresztek,egyházi edények papi ruhák.ennyi volt engedélyezett.
A szállóda előcsarnokában még nagy a jövés-menés.Egy szabadon álló telefonon felhívja a családot.A felesége még ébren van,de a gyermekek már alusznak.Szép álom puszit küld nekik és értesíti az asszonyt,hogy mindent befejezett és másnap indul haza.A szobában átöltözik. Semmihez nincs kedve,csak elnyúlni az ágyban.Eloltja a villanyt,tetszik az utcáról beszűrődő derengő fény,kattint az ajtó zárján és lefekszik.Még lebegnek emlékezetében a táncoló alakok,még cseng fülében a csodálatos zene,de aztán minden fokozatosan elnémul és álomba merül.Ilyen állapotban az időt nem lehet mérni vagy érzékelni,de erős telefon berregésre ébred.Kelletlenűl felemeli a kagylót és egy kellemes női hang értesíti,hogy az épület biztonságos,nem szokás az ajtókat kulcsra zárni,különösen azért sem,mert megérkezett a szoba társa és nem tud bemenni.Álmosan eltámolyog az ajtóig,kattint a záron és indul vissza az ágyhoz.Álmosan még megpillantja a belépő férfit aki hasonlít a szinpadi szöke színészhez
De elhessegeti a gondolatot,azzal érvelve,hogy még mindig az előadás hatása alatt van.
Lefekszik,magára huzza a takarót,a fejét is elrejti és ismét álomba merül.
Egy idő után érzi,hogy egy kar átkarolja,de nem feltűnő,hiszen a felesége mindig szorosan hozzábújva alszik el.Aztán a kéz óvatosan indul lefelé,körbesímogatja a köldökét, gyengéden beletúr dús göndör szörzetébe,körvonalazza heréit,majd finoman marokra fogja falluszát.Ekkorra már teljesen ébren van,de lélekzet visszafojtva,mozdulatlanul fekszik.
A kéz hirtelen visszahúzódik és kis idő múlva hallatszik a francia ágy másik szélén az idegen egyenletes mély lélekzete,később horkant egyet és átfordul háttal Krisztiánnak.Már nem jön álom a szemére,behallatszik egy toronyóra ütése,de elszámolja az időt.Bizonyára közeledik a virradat,mert a fény kezd derengeni a szobában.És egyből felcsendűl a közeli Kulturpalóta órájának a reggeli zenéje,az Egyesülés – tánca és akkor tudja,hogy reggel hat óra van.
Fürgén kel ki az ágyból,gyors ütemben nadrágot ,cipőt húz és nesztelenül indul a fürdőbe.Két kézzel rátámaszkodik a mosdókagylóra és nézi az arcát a tükörben.Elnyütt,fáradt arc néz szembe vele.Hideg vízzel felfrissiti az arcát,karjait,fogat mos és hozzákezd a borotválkozáshoz.Már jól behabozta az arcát amikor nyilik az ajtó és megjelenik félmeztelen,egy törülközőt magaköré csavarva a szinpadi szőkeség.Kissé álmosan elmegy mellette,nem is tudja hirtelen érzékelni,hogy véletlenűl dörgölődött hozzá,vagy megsimogatta a tomporát.
-Elnézést az esti incidensért - mondja.
-Nem értem mire céloz?
-Nézze,nekem azt ígérték,azért kapok egyedűl egy szobát,mert ajándék vár rám.Azt hittem te vagy az ajándék,de mikor észleltem,hogy semmi hajlandóság nincs benned,nem erőltettem.
- Elnézést,itt tévedés lehet,én heteró vagyok,családom,feleségem van.
- Attol eltekintve nagyon jól nézel ki.Kívánatos vagy férfi szemmel is.De te ne értsd félre.Nem összeköltözni akartam volna,csak egy kiadós hepajt,egy jó éjjeli hancurozást.De elszámítottam.
- Velem nem ment volna!
- Figyelj,a teremtés koronája,mármint a férfi,mindenen felül kerekedik és felül marad..
Hidd el a férfiakat is öli a kiváncsiság milyen lehet az együttlét egy másikkal.Aztán,ha nem tetszik,nem folytatja,marad a keserű szájízzel,de megpróbálta.- Közben levette a törülközőt olyan mozdulattal,hogy körbefordulva Krisztián lássa minden tartózékát és belépett a zuhanyozó fülkébe és összehúzta az ajtót.Krisztián sandán odafigyelt és a vastag üvegen át is jól kivehetően látta izmos alakját,És újra az volt a meggyőződése,hogy inkább sportoló mint táncos.Igaz hallott olyan táncművészről aki titokban ökölvívó,de olyan ügyesen forgatta,hogy a sport klubban nem tudták a finomkodó táncművészetéről és a szinházban meg a brutális sportjáról.
Nem húzta az időt,még mielőtt a színész végzett volna a fürdéssel,hirtelen összecsomagolt és futó lépésben ment a recepcióig..Fizetett,de az üvegfalon át meglátta a tizenhármas villamost,a visszajárót is ott hagyta trappolt,hogy elérje,és amint felugrott már indult is a jármű.Az állomás épületében megvásárolta a jegyet,a gyorsbüffében hamburgert és kávét kért,majd ujságokat vásárolt,mert hosszú az út hazáig..A jelzőtáblán látta,hogy fél óra van indulásig,de a vonat már ott pöfög a peronon.Felszállt,megkereste a helyét.Egyedűl volt a fülkében és reménykedett,hogy hátha így is lesz.Nyújtozott egy egészségest,aztán nem akart semmire sem gondolni beletemetkezett az újságolvasásba.Arra lett figyelmes,hogy megkezdődött a felszállók áradata,csapkodták a fülkeajtókat.Kinézett a folyosó felé és döbbenten észlelte,mintha a színészt látta volna elhaladni.De csak hátból,nem volt biztos benne.Újra a lapba temetkezett.Már nem látta a betüket,egy értelmes mondatot nem volt képes összeolvsani.Mindegyre a férfi álmos hangja csengett a fülében:” nem akartam összeköltözni,csak hepajozni”, „A teremtés koronája mindent megpróbál” Vajjon ez mind igaz,vagy csak melegek meggyőző bíztatása? Mi igaz mindebből? „Aztán ha nem tetszik nem folytatod,maradsz keserű szájízzel,de megpróbáltad”
Már javában vágtatott a vonat,erdők,települések maradoztak el.Alagútat jelző vonatfütty figyelmeztetett.És benne dobolt a kétség.A kisértés.Feszített az agya,dobolt a fülében a vonatkerekek zakatolása és minden mintha a lekéből feltörő fohászt zúgná: „Bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsájtunk azoknak akik ellenünk vétkeztek,És ne vigy minket kisértésbe,de szabadits meg a gonosztól,mert tied az ország,a hatalom és a dícsőség”
Az Ámen re kinyitotta a szemét és az alagút miatt kivilágított vonaton a fülkéje ajtójában ott állt a színész.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!