FOGJAD   KEZEM

                                                           Mottó:  Azért,hogy a láng lelohad,még nem alszik ki a

                                                                         Tűz,egy szélroham és fellobban a láng.....

                                                                                                                    (  Petőfi )

            Az állomáson, amikor megérkezett és leszállt a vonatról, néhány percig még várt. Úgy határozott megvárja, míg kimegy a szerelvény. Lehangoló érzés vett erőt rajta,már-már küzködött könnyeivel,de csak legyőzte lelkivívódásait. Nézte a mindegyre gyorsuló vonatot, amely eltünt a sziklák között, csak a sötéten gomolygó füst maradt utána és vegyült az esőfelhökkel. Lassan megindult az autóbusz felé.

-A bányáig – szólt a jegykezelőnek és helyet foglalt az eléggé rozoga járműben. Eleredt az eső.A sűrű felhők beburkolták a hegyeket és így semmi költői varázst nem nyújtott a táj,pedig itt járt a Nagyhagymás lábánál,melynek hirhedt kiemelkedő csúcsa az Egyeskő messzire ellátszik és innen ered a Maros és az Olt.. Másképpen képzelt el mindent,szinte diadalívről álmodott..Magábaroskadtan ült a rázos úton,hallgatta a motor erölködő búgását és az eső  álomba ringathatta volna,de még élesen élt emlékezetében a tegnapi szócsata anyjával.

-Már megint nem sikerűlt ! – zsörtölődött az anyja.- Semmire sem fogod vinni.Téged nem érdekel a saját jövőd.Mikor fogsz végre megkomolyodni ? Felhagyni a sok bulival,meg a kurvákkal.?  Gondolod olyan könnyű volt eddig is az iskoláztatásod? Minden erőmmel azon voltam,hogy a te életed másabb,könnyebb legyen. S neked csak annyi,így fogod fel !- az anyja kiborult,megeredtek a könnyei és zokogott egy ideig. – Mikor Temesvárról hazajöttél a lesújtó hírrel,szívembe markolt,de nem éreztettem,azt hittem neked is fáj és nem akartam , hogy még jobban  elkeserítselek. De most látom minden hiába, te rögtön a haverokat kerested és buliba ölted bánatod.

 Egy ideig hallgatta a ráözönlő vádakat és szidalmakat, de aztán ő is kitört.- Édesanyám,azért nem gondolod.hogy a te makacs rátartiságod is szerepet játszott? Neked „álmaid” voltak és sosem beszéltél meg velem semmit.Nem érdekelt az én kisfiús buta véleményem,előtted csak az lebegett,hogy majd tanárt faragtatsz belőlem,mert a te szemedben az a megalapozott jövő.Láthattad minden igyekezetem ellenére csak amolyan középpályas voltam a tanulásban és hogy leérettségiztem és pláné,hogy sikerült is ez mind mind szánalomból volt.A tanárok téged néztek és nem akartak elszomorítani,mert azt belesírtad a lekiismeretükbe,hogy én a szegény hadiárva vagyok és a tied minden igyekezet,hogy ember legyek. Ez nekem mindig fájt! És elhiheted,lehettem volna bármilyen jó szaki,de neked csakis a diploma a garancia.

-Gyalázatos – sziszegte az anyja a fogai közt.-Ez a köszönet?! Azért,mert magam elhanyagoltam a te jövődért?! Takarodj a szemem elől! Istenem ,mennyit kínlódtam és ezt kellett megérnem a saját fiamtól.

            Persze ez a rohamos fellobbanás nem elűző kicsengésű volt.Az asszony nem gondolt arra,hogy a fia azon az éjjelen összecsomagol és ténylegesen elmegy.De a dédelgetett gyermek is érezte,hogy most változtatni kell. Erős elhatározással,senki véleményét  nem  kérve,a bányát választotta. Sejtelme sem volt a bányász életről, sosem beszélt bányászokkal,de nem tágított.,erős akarattal nekivág a jövőnek, a kilátástalan lesz-ami-lesz  jövőnek.Már nem dühöngött,de szíve mélyén,egészen halkan megszólalt a lélek hangja,mely   nem anyámasszony katona módra,csupán a szülői szeretet legmagasabb fokán suttogta a

kisgyermekkorában, a vallásórán tanult éneket „Fogjad kezem!”           Mennyire ésszerű lett volna, ha nem ilyen hirtelen távózik,belelapozni az Orbán Balázs féle Székelyföld leirásában és akkor biztosan nagyobb ismeretekkel vág útnak.Mert milyen szép története lehet egy ilyen bányavídéknek is,ha azt alapos tanulmánnyozás előzi meg.De így sajnos csak ami elébe tárúl azt láthatja,értékelheti.És nem nagy látványosság.Egy eléggé nyomorult bányásztelepből próbálnak várost alkotni.Egyetlen sugárút a település torkolatától a bányavállalat főkapujában végződik.Két kitérő van kevés régi házzal,a Bánya-patak,mely jobbra tart az Egyeskő felé és Szép-patak mely a Balán-havas felé irányúl,elején kevés ősi házzal, a felszini-fejtésü tárnákban végződik.A sugárút mindkét oldalán újonnan épült panelházak,többnyire négy emeletesek és minden épület földszintjén jól feltöltött üzletek,üzletek és üzletek sora.

       Az autóbusz a Vállalat főbejáratának közelében áll meg,mert itt minden  e körűl forog,ha valaki jön csakis ez a vég cél. A kapuban egy mentőkocsi áll,körülötte nagy csődület,jajveszékelés,kiabálás.Valaki megsebesült.Aztán látta,hogy egy fiatalembert tesznek hordággyal a kocsiba.Futólag látta a halálsápadt arcot,csupa-vér fejet,de máris repült a kocsi fülsiketítő tülköléssel. A tömeg még helyben volt,egymásnak magyaráztak,okoskodtak,mindenkinek volt megjegyzése,mondanivalója..Tanácstalanúl állt,  úgy érezte inába száll a bátorsága és menekülésre készteti,rohanni el, el innen, bárhova.    De nem mozdult.Egy öreg bányász lépett mellé.

-Ezért valaki megüti a bokáját – szólt titokzatosan.

-Miért? Mi történt?

-Állítólag nem volt kiképezve a fejtésre

-De hát az lehetetlen! Akkor nem foglalkoztathatták volna ott!

-Oh, mit tudja maga mi megy itt végbe. –szólt az öreg és legyintett a kezével.

     Nem értette,hogy az öreg miért beszél ennyire rosszallóan a vezetőségről,de hagyta.Saját vívódásaiba temetkezett,nem is figyelt már a bányász magyarázatára aki próbálta felvázolni,hogyan is történhetett a baleset.Biztos tapasztalatokkal támasztotta alá.Aztán jött egy mester és véget vetett mindennek,mindenkit a munkatehelyére tanácsolt. – Már megtörtént.Nincs mit tenni!.mondta- A többi az orvosok dolga.Azért vannak,hogy helyrehozzák..A tömeg lassan szétoszlott,csak ketten maradtak az öreggel.

-Látja milyen felületesen gondolkozik? –bökött a mester felé.- Csak a munka. S a többi az orvosok dolga... – Tanácstalanúl állt, mit akar ez az ember ? Hogyan képzeli,hogy most igazgatótól kapusig mindenki összegyűl és óbégat,mert baleset történt,aztán hívnak egy papot aki vigasztaló ígét mond majd? Kezdte unni a bányász akadekoskodásait és szabadulni igyekezett tőle.Elindult a város elé.Az öreg követte. Egy kiskocsma előtt majdhogynem erőszakkal húzta be egy vodkára..Megálltak egy asztal mellett és bemutatkoztak

-Laczkó Dénes – mutatkozott be az öreg

-Donka Szilárd

-Úri neve van – tréfálkozott Laczkó

-Az lehet- mondta Szilárd mosolyogva – csak pénzem nincs az urasághoz.

-Majd lesz.Itt jól fizetnek.Azért vagyunk megszállva moldvai tekergökkel,mert ide szívárognak a pénz szagra.Mindenikük meggazdagodni akar.Kikerűl a lerből,aztán ide  rejtőzködik,mert itt el lehet vegyülni,.a lopások és bunyók mindennaposak.Fogalma sincs mi történik egy ilyen bányatelepen.Uram,itt eléggé züllött az élet.Tudja , kevés a nő, sok a fiatal férfi,aztán tudja,bunyó a kurvákért.Kikerül a lerből,ide jön vezekelni s ha nem vigyáz hamar visszakerűl.Körforgás,tudja.- vigyorodott el az öreg, majd röhögött saját felfedezésén.Visszataszító volt kilátszó sárga fogaival.Szilárd előszőr arra gondolt jó lesz odafigyelni,mert a beszéd úgy indult mintha tele lemnne jó tanácsokkal.De hallgatott.Csapongó gondolatai messze szálltak.Laczkó mikor észrevette,hogy már nem figyeli,megveregette a vállát,figyelemre intvén.

-Látja azt a szőke nőt az út túlsó felén ? Brutális.! Az ura verekedésért ül s ő űzi magát.Mert   ugye kell a szex,anélkűl nem tudja kivárni azt a néhány hónapot.Hallottam egy fiatalembertől  szász lejt követelt egyszeri lefekvésért.S aztán tudja a bányász ad,mert ha nem tartja magánál,megy másvalakihez..

Csömörítő dolgok.Elköszönt az öregtől és elhagyta a kocsmát.Az ajtón kilépve mellbe vágta az éles hegyi levegő.Elkábult a szesz-füst-izzadsággal telitett kocsmai légkörtől.Jelentkezett a bányavállalatnál.Minden formaságot még aznap elintézett.Munkásszállón kapott helyet,ahonnan csodálatos kilátás nyilt a hegyekre.Egyelőre öt hetes felkészítőre kellett járjon.Átfogó képzést adtak a bányászat területéről,különösen a pontosságról,a csoportos munkáról és a legfegyelmezettebb viselkedésről..Ugyan, csak mint csille kezelő kezdheti,majd fokozatosan vezetik be a nehezebb munkákba.Hetek,hónapok elteltével már otthonosnak tünt minden.Megszerette a bányásztelepülést,az embereket,a munkáját és áradozó levelekben számolt be édesanyjának a napi élményeiről,sikereiről Úgy érezte,hogy most megtalálta a keresett utat,melyen biztos léptekkel tud haladni..Édekli a munkaköre.Olyan csodálatos leszállni a föld mélyébe,látni a talajrétegződéseket,amit elméletben a geológiai órákon el sem lehetett képzelni.Bocsánatot kért édesanyjától a hirtelen elszökésért,mert az nem nevezhető távózásnak és érezte,biztos volt benne,hogy helyre állt a béke,édesanyja nem haragszik,sőt  örvend,hogy végre kiegyensulyozodott az élete.

     A tárna bejáratánál nagy betükkel ékeskedik a bányász köszöntés: JÓ SZERENCSÉT!

Gyakran eszébe jútott a kisiskolás korában betanított szindarab,amivel iskolák közötti versenyre készültek és a cselekmény egy bányász családban jatszodik.Akkor meg kellett tanulniuk a bányász himnuszt: Szerencse fel,szerencse le,ilyen a bányász élete..

  Egyik anyjához írt levelében felvázolta terveit és kérte a véleményét ,mivel azt a gondolatot érleli,hogy jövőben a bányamérnökire szeretne felvételizni.”Összebarátkoztam az üzemmérnökkel,jó fejnek tart,megemlítettem elképzelésem és azzal bíztatott,hogy segít az előkészületekben. Mondta,hogy sikeres felvételi után    szerződést köthetek a vállalattal,pályázhatok vállalati ösztöndíra és mikor végzek „ haza” jöhetek.Nagyon takarékos vagyok éedesanyám,gyüjtöm a pénzt,hogy könnyebb legyen neked is.Türelmetlenűl várom válaszod.Kiváncsi vagyok meg vagy-e elégedve elhatározásommal.”Nem temetkezett jegyzetekbe,tankönyvekbe.Mértékletesen és következetesen tanultGyakran olyan boldog volt,úgy érezte,hogy át tudná ölelni az egész világot és mosolygott logikátlan elképzelésén.. Arra nagyon ügyelt,hogy ne tévelyedjen a züllés útvesztőiben, persze ez alatt az alkohol túlzott fogyasztását valamint bunyós srácok társaságát értette. Az ő társköre eléggé mérsékelt volt.Eljárogattak a cukrászdába,de többnyire valamelyik srác szobájában gyültek össze s aztán  zenehallgatás,gitározás és zsíros locsogó duma a rossz nőkről töltötte ki az időt.Azt már a kezdetben megfigyelte,hogy fizetés napon,mintha átszívódna a pénzszag Moldvába,mert ilyenkor a régió kúrva arzenálja ott kujtorgott a telepen.A rendőrők persze eléggé kutakodtak és csapatostol vitték őket az állomásra és tették vonatra,de azért jútott belőlük kiéhezett srácoknak,úgymond fiatal fajbikáknak is.Az ő társkörében is egyik srác elkapott egy ilyen hadiszűzet és értesítette a bandát,hogy postázni fogja.Szilárd volt a negyedik.Mikor felkísérték szemügyre vette és látta szép jó alaku helyes lány,de kissé elnyüttnek vélte.Elgondolkozott,hogy szegényt mindenki csak dugja,de senki nem ad neki enni.Hirtelen elhatározással asztalt terített,hideg felvágott,sajt,májkrém,már ami tárolva volt szerény készletében.Leültette és bekajáltak,aztán levetköztek és akkor is óvatos,tapintatos akart lenni ,arra gondolva,hogy annyi dugás után milyen fáradt lehet.Gondolta egy kis szunya nem árt.Elaludtak.Mikor felébredt egy füzete fedőlapjára nagy betükkel az volt írva:” Én ide dugni  jöttem.Enni otthon is tudok.Máskor ehhez tartsd magad.Szép álmokat Balfaszkám!”Lehangoló volt de nem bánta.Elhatározta,hogy többet nem vesz részt efféle postázásban.

        Kezdett egyedül eljárni a cukrászdába,mert megfigyelte,hogy a felszolgálok között van egy nagyon vagány csaj.Közvetlen a srácokhoz,viccelődik ,néha eléggé zsírosan odamond.Lehetett rossz híreket is hallani róla,de őt annyira lenyügözte a lány szépsége,hogy nem érdekelte semmiféle locsogás..Őt csak konkrét tények tudták meggyőzni..A lány aki a Franciska névre hallgatott eleinte közömbösen fogadta a Szilárd sovárgó pillantásait,de edzett volt,hozzá volt szokva a kiehezett bányászlegényekhez.Mikor látta,hogy mennyire rátarti és mindig ugyanannál az asztalnál foglal helyet,hogy a közelébe lehessen,ő is küldött feléje egy-egy kacér mosolyt.

  Egy esős szombat este Szilárd későig ült a cukrászdában.Első gondolata az volt megvárja míg eláll az eső,de végül benne is felül kerekedett a kiváncsiság és úgy döntött,hogy marad záróráig. Miután teljesen kiürült a lokál,Franciska az asztalokat törülgetve hozzáment és megkérdezte,hogy rá vár? – Rögtön kész vagyok.Különben ma még senki nem hívott,ugy hogy bunyó nélkül megúszod.

  Szilárdnak szinte tudatáig sem ért a célzás.Örült,hogy a társaságában lehet.A lány felvitte a szobájába,fotelbe ültette,whiskit vett elő és kocintottak,majd a srác ölébe ült és kéjtől remegve tapadt a szájára és csókolta.A fiú viszonozta és élvezettel símogatta bársonyos arcát,kezét..Kis idő multán mintha kígyó marta volna,felugrott a fiú öléből a világítást egy éjjeli lámpa gyér fényére szűkítette és vetközni kezdett.

-Na elég volt a téblábolásból- fordult Szilárdhoz.- Lássunk munkához,csak nem akarsz reggelig enyelegni ! A fiún kiábrándító rémült meglepődés vett erőt.Ez lenne az a lány akit annyira csodált ? Ezzel a temperamentummal igazi nőstény vadmacska. Tanácstalanul,komoran nézett maga elé.Fájt a valóság.Franciska hozzálépett és kihúzta a fotelből -  Na ,mi lesz nagy fiú.Hihetetlen,hogy ne lett volna dolgod nővel,hisz olyan kívánatos vagy – és igyekezett lefejteni a ruházatát. Mégis csak igaza volt Laczkónak,ez a kurvák fészke.

       Másnap gondokbamerülten,szomorkásan ült a szétosztóbázisban.Hiába vette körül zsivajgás,társai élcelődései,nem avatkozott bele.Várta a beosztásukat.Nem tudta helyrerázni lelkét a tegnapi csalódás után.Annyira lesújtó volt.Pedig ő nem csak egy dugásra gondolt,neki tényleg tetszett Franciska.És ekkorát csalódni,ez már sok.

A csoportot a minusz százharmincötös tárnába osztották.Ez volt az eddigi elért legmélyebb pont.Mennyire várta,hogy ide érjen.De most valahogy közömbösnek tünt.Első alkalommal történt meg,hogy leszálláskór elmaradt a kristálycsengésű elemista bányászdal felidézése.  A galéria előtt mintha káprázatos kezek letörölték volna a bányász köszöntést és helyébe bevésődött a Fogjad kezem. „ Uram,ha ide vezekelni jönnek az emberek,mi az én bűnöm amiért nekem is vezekelnem kell?” – gyötrődött.

         És az nap tíz órakor sebesülten,eszméletlenűl szállították a korházba. Szörnyen nézett ki és hosszas volt az orvosi beavatkozás. Mikor magához tért,felócsudott eszméletlenségéből az édesanyja aggodó arcát ismerte fel elsőnek és érezte milyen puhán fogja a kezét.Ott volt a brigádos is és Laczkó,az öreg bányász.Két napig altatták,de most már engedélyezett lett a közeli hozzátartózók látogatása.

-Tetszik tudni,azon a napon nagyon szomorú volt -  magyarázta a brigádos az anyjának.- Sosem láttam ilyennek.Nem tudom mi történhetett vele, kérdezősdödni sem mertem, mert még volt úgy , hogy szomorkás hangulatban fütyörészni kezdett és a többiek élcelődése révén annyira felvídúlt,hogy szinte táncra perdült a vájatban.Ő volt a csapat lelke.- Hátra símitotta szemébe hulló haját és közelebb húzódott az asszonyhoz,majd halkabbra fogta beszédét. – Figyelmetlenségen múlott minden.Robbantás után,állítólag a karbitlámpáját felejtette a helyszínem és visszaszaladt.Szünetet rendeltem el és akkor vettem észre,hogy Szilárd mozog a robbantás helyén,és ahogy odavilágítottam a lámpa fénypásztájában láttam egy hatalmas törmeléket megmozdulni,de a kiáltás már késő volt.

     Az asszonyt mégjobban megrendítette az eset,sóhajtott és törölgette megeredő könnyeit.Az öreg Laczkót az érdekelte a legjobban,hogy kértek-e már nyilatkozatot Szilárdtól és vigyázzon mit ír,mert ha nem vádol valakit  , ő üti meg a bokáját.

    Az orvos távózásra szólította fel a látogatókat,mert a betegének még sokat kell pihennie.Hosszan fogta az anya kezét és bíztató nézéséből bátorítás áradt,mintha sugallta volna: Ne féljen,csak kitartás,mi mindent megteszünk. „ Lelkiismeretes munkánk mennyi örömet ébreszt és mennyire felemelő boldogság,mikor menthetetlennek tűnő betegeink fáradtságos munkánk után nyugodt mosollyal,csillogó szemmel fogadnak”-irta az orvos aznap a naplójába.

     Egy nap vizit után bement a korterembe és leült a Szilárd ágya szélére,majd hosszas gondolkodás után aggodó komolysággal nézett a fiúra.

 -Jók a hírek.A vizsgálatok azt eredményezik,hogy rövidesen elhagyja a korházat.Egy dolgot szeretnék a lelkére kötni és fogadja meg,hogy betartja tanácsom.Ne dolgozzon tovább a bányában,szerintem nem magának való...

-Lehetetlen doktor úr- mosolygott Szilárd – Nem tehetem,mert úgy érzem,eljegyeztem magam a bányával.Ebben látom életem értelmét és szilárd elhatározásom,hogy az ősszel felvételizni fogok a bányamérnökire és néhány év múlva, ide térek vissza..Doktor úr, ez a baleset nem rettent vissza a terveimtől,ez egy lelkiösszeomlás eredménye.Megtörtént.  Önnek tartózom hálával és köszönettel,hogy felépűltem.Köszönöm aggodó féltését,de más dolog inteni valakit,hogy ne dohányozzon,vagy ne fogyasszon szeszes italt,ezáltal kézen fogva vezetjük a jó útra.Az én esetemben nem lehet,mert  nálam egy életcélról van szó.

  Az orvos nem feszélyezte a hangulatot,látva a srác fellendülését,szótlanúl megveregette a vállát,nyugalomra intette és távózott..Halk kopogás után az üzemmérnök lépett be a korterembe,a kedves barát,némi jegyzettel a tarsolyában és Szilárd úgy érezte,hogy vele együtt a jövő kristálytiszta fénye lopózott be és elárasztotta a szobát.