FELEMELŐ GONDOLATOK

   Állsz a parton és lábad szinte bokáig süllyed a tengeri homokban. Hevesebben ver a szíved, talán gyorsul a vérkeringés? Mindez miért? Tétlenül állsz! Úgy érzed, hogy tágul a szíved, tele megbocsátó, hullámzó érzésekkel. És nézed a tenger hullámverését. Most kél a nap, a kék horizontot aranyossá varázsolja, ébred a sirályok csapata és kering a tenger fölött, majd lecsap zsákmányra találva. Nekik ez a mindennapi élet. Nyugodt a tenger. Az erősödő nap megvilágítja a távolból homályban vibráló határőrző hajók árbocát, és mindegyre emelkedik. És emelkedése mintha fokozná a hullámok sebességét, nagyságát. A távolban még Hacsaturján pattogó ütemére ugrálnak, de közeledve csendesedik, már-már Sosztakovics keringőjét lejti és a parton csattan, majd habosan szétterül a homokban. Nézed, de bele sem gondolsz, mi okozza a szép látványt. Szemet gyönyörködtető! De ki áll a hullámok mögött és irányítja a part felé? Végtelen titok, akár a szív rejtelmei, de vannak körülmények, melyek elcsodálkoztatnak és kitöltik életünket. Azt mondod, csendélet! Valóban úgy tűnik, hogy megállt az idő, mély csend van, de valójában élet van körülötted, hiszen hallod a hullámok csacsogását, A SIRÁLYOK HARSOGÓ RIKOLTÁSAIT, A SZÍVED SZABÁLYOS VERÉSÉT. Nem látod, de tudod ez a véráramlat a szervezetedben. És mégis csendélet, mert egyedül állsz, tudomásod szerint a világmindenségben egy tenger parton és elmélyülve befelé fordulva gondolkodsz. Nem hallod még a lábad süllyedését sem a homokba!