ÉLET a POKOL-HEGYEN

Nem is kérdeztem, kevésbé érdekelt, hogy ki szervezte a gyermekeknek ezt a zsibvásárt, de hangulatos volt. A Duna-sétányon hosszan építkezve körhinta, óriáscsúszda, és mindenféle ugráló alkalmatosság, gyermekbolondító volt, nem beszélve édesség, fagyi és különféle üdítők, no meg a kisállat kiállítás, különböző nyulak, galambok, vadászgörény és aranyhörcsög. Mindet meg lehetett simogatni, de egy sem volt eladó. Nagy volt a tolongás mindenhol, de később, mint derült égből a villám, eleredt a záporeső. Senki sem számított rá.. Mindenki igyekezett valahol menedéket találni, ahol meghúzhatja magát a bőrig ázás elől. Úgy ömlött, hogy a Duna vize is hólyagokat formált, s az öregek megfigyelése szerint ilyenkor, ez a hólyagozás tartós esőt jelent.. Idővel minden változott, az eddigi megfigyelések is fuccsba mentek, már nem lehet alapozni rájuk.

       Bepréseltük magunkat az egyetlen bárba. Látszott a báros kisasszonyon, nem nagyon tetszett, hogy nem vásárlók, csak eső elől menekülők tömörültek be, de nem illett kitessékelni. Úgy ömlött az Isten áldása, mintha megállni sem szándékozna, aztán kis idő múlva mintha ollóval elvágták volna egyből elállt, a felhő úszott tovább, s a lenyugvó nap még visszapillantott, akár a Petőfi versben.

       Hülyeség volt gyalog jönni, kocsival most pillanatok alatt otthon lennénk, de így gyalog bandukolni a Pokol-hegyre, lehervasztó! Még hogy Pokol-hegy! Az alföldön! Itt ahol a szem még dombokba sem ütközik. Ha nem lennének nyurgán magasra nőve a terebélyes fák, messzire lehetne ellátni a rónán. A Pokol-hegynek is meg van a drámai és drákói története. Visszanyúlik a tatárjárás idejére. Maga a Sziget évezredek folyamán alakult a Duna közepén a sok hordalék lerakodása folytán. Feljegyzések szerint a korai középkorban már népes, lakott településekkel volt tele. Miért és kitől kapta Csepel nevet nem érdekes, de a Csepel –sziget, volt az utolsó ezer év során királyi vadaskert, a magyar királyné, Beatrix, házi birtoka. Területéért marakodtak birtokszerző főurak, szerzetesrendek. Nemzetiségi kavalkád lett az idők folyamán, hisz laktak itt kőfaragó olaszok, gazdag magyar tőzsérek, szerb és török kalmárok. Volt királyi menedékhely, végül Mátyás király teremtett rendet és a területet Beatrix udvartartására ajándékozta. Itt tartották a vadászkutya falkákat és a királyné cigányzenekara is itt tartózkodott.

         Később a Rákóczi- szabadságharc után Németországból papjaikkal érkeztek telepesek. Peregre szlovákokat telepítettek. A Becsére telepedett szerbek nem egyeztek a németekkel, és egyetlen éjszaka átköltöztek és alapították a ma is létező legnagyobb szerb községet Lórév néven. A szigetet több apró sziget veszi körül, melyek közül a legjelentősebb az Angyal-sziget. A feljegyzések szerint itt fulladt a Dunába Mátyás király szeretőjének, az olasz Angelinának a szép fia. Fia emlékére monostort építtetett, és itt siratta. A kápolna a tatárdúlás áldozata lett. A megijedt nép menekült a kutyafejűek elől. Nagy részük az Angyal-szigetre húzódott, és feltörte a jeget, hogy megközelíthetetlen legyen, ugyanakkor a szigetet körülvevő nádasból kimagasló bokrokra szalonna táblákat és sonkákat aggattak, igazolva az arra járóknak, hogy van még élelmük, de egyben elriasztva Mohamed népét a tiltott sertéshús jelenlétével. Ők megmenekültek, de akik nem hagyták el birtokaikat és Kevét, halomba gyilkolták őket a tatárok. Így lett a Pokol-hegy elnevezés, a hulla hegy a poklok poklán.. Arra a helyre később csak emlékezni mentek a halottak napján, mert a magyar ember kettőt tud istenigazából művelni, egetverő vígsággal mulatni és gyászolni, megemlékezni, hogy könnyei emeljék a Duna szintjét.

           A veszedelem után visszatelepedett nép fokozatosan lelkileg megnyugodott és élte a mindennapok lehetőségeit. Az idők folyamán elhalványult a tragédia, csak mondaként maradt fenn, valószínűleg a mai generációt nem is érdekli, nincs tudomása róla, csak furcsállja a nevet. Viszont a régebbi időkben a tősgyökeres szigetlakó kerülte a lehetőségét is az oda építkezésnek. A város két jelentősen kimagasló történelmi építkezése a Savoy Eugen által építtetett, Magyarországon az első barokk-kastély, valamint a legrégibb szerb görögkeleti templom.. Később a Savoy-birtok is királyi tulajdonba ment át, a kastély gabonaraktár lett. A felosztott és vásárolt földeken gazdák és földbirtokosok duhajkodtak A nagybirtokos Kémeri Gergely birtoka ölelte fel a Kevi környéket, de akkor már Ráckeve néven volt ismeretes. Ő is tiszteletben tartotta a hagyományt és a Pokol-hegyen csak gazdasági épületeket, és béres házat építtetett. Istállók sora szarvasmarháknak.,sertés ólak és külön baromfiudvar. Közvetlen a béres ház mellett volt a sütőkonyha és a csirkekeltető ól. Hosszú szín alatt sorakoztak a munkagépek, eke, vető és cséplőgép, borona, kapagép, kultivátor és egy németországi traktor.

    A kommunista hatalom mindentől megfosztotta a szövetkezetesítés során, így kiürült fokozatosan a gazdasági udvar, a béresek is szétszéledtek, mert a téeszben jövedelmezőbb volt a munka és divatosabb volt, mint a maradi magángazdálkodás. Fokozatosan a Pokolhegy cigányteleppé alakult, mert a település szélén volt, a cigányok csoportosan élhettek és alakíthatták a maguk közösségét és fő dolog, hogy a mező nekik éléskamra volt, hisz onnan potyázták szükségleteiket.

      Keméri Gergely is áttért az örök vadászmezőkre, s örökösei nem törődtek a gazdálkodással, mindent kikezdett az enyészet a nagy történelmi fordulóig, amikor befulladt a kommunista hatalom és mindent, ami valamikor magán tulajdon volt vissza lehetett igényelni.

A kisebbik unoka élt a jogával, és mint gépész maradt az újonnan alakult szövetkezetben. Az öreg házban egymást váltották a bérlők, mindaddig, amíg oda nem került Anka, a kis erdélyi lány. Ő végül is úgy érezte magát a telket körül ölelő hatalmas akác-, hárs- és ecetfák alatt mintha a  Marosmentén lenne. Önerőből tatarozta az épületet, füvesítette az udvart, László, a tulajdonos ámulatára. Annyira otthonossá varázsolt mindent, hogy a végén már házbért is szégyen lett volna kérni. Végül is elvált férjétől húzódott itt meg fiacskájával a házigazda örömére.. Tőszomszédja a magát vajdának avanzsáló Sándor volt, Kukunyec Sándor, magyar feleséggel. Telkét két méter magas kerítés vette körül, így nem látszott csak a háztető, amely kételyeket keltő manzárddal volt tele. Senki sem tudta mivel foglalkozik. Időnként látni lehetett, hogy jellegzetes utánfutóval lovakat szállítanak. A telep nagy része nála napszámoskodott. Terjengett a hír, titokban azt is rebesgették, hogy drog dillereket és lányokat futtat., meg hogy a manzárd örömtanya, de ezt senki sem tudta bizonyítani. Persze állandó megfigyelés alatt tartotta a rendőrség.

         Anka amint belépett a kapun első megdöbbenése az volt, hogy a baromfiudvar kapuja nyitva van és sehol egy jószág. Gondolta az eső miatt elhúzódtak a disznóólakba, de amint közeledett látszottak az elcsúszott cipőnyomok. Valaki járt itt távollétükben és ellopta a tyúkokat. Nem első eset, hogy a cigányok behatoltak. A télen elvitték a csirkekeltetőből a fűnyíró gépet és a műhely elől a hatalmas kovács üllőt, pedig nagydarab tuskóra volt erősítve. De télen ki járna és miért az udvar mélyében, még a gondolata sem merült fel, hogy ez is bekövetkezhet. Bizonyára jó összeget kapott a begyűjtőtől. Később a műhelybe törtek be és zsákokban hordták el a szerszámokat. Tehették, mert senki nem volt otthon. Azt tudták, hogy Anka az üzletben reggel kilenctől délután ötig dolgozik, a gyerek meg napköziben van.,teljes félelem nélkül tevékenykedhettek. Igen ám,de a tulajdonosnő akkor trécselt a kapuban egy ismerősével és hirtelen gyanús lett,hogy a kerítésen át zsákokat emelnek .A kertek alatt odasomfordált és rajta kapta a cigány csemetéket,amint ürítik a műhelyt. Úgy eliszkoltak, hogy néhány telt zsák ott maradt a kerítéshez támasztva. A kijövő rendőrök mindent feljegyeztek, megfigyeltek és nyilatkozatot kértek Lászlótól a kár megállapítása érdekében, de idővel minden elfelejtődött, amit a látszat következtetni engedett. Arra is számítottak, hogy esetleg Kukunyec lépett közbe és simíttatott a dolgokon. Mert ma minden megtörténhet. Nagy a korrupció még rendőr berkekben is.

            Ez a mai eset már felülmúlt mindent, hiszen Anka mióta munkanélküli és csupán az önkormányzati segélyből él, mely alig éri el a harmincezer forintot,de ezért is kötelezik a harmincnapos közmunka elvégzésére, a baromfi tartás volt egyetlen jövedelmi forrása. Azonnal értesítette Lászlót és a rendőrséget. Rövid idő elteltével szirénázott a rendőr kocsi a kapuban. Erre megbolydult a cigánytelepülés, mert ilyenkor valamiért tettest keresnek. A vajda kerítésén túl is ólálkodás észlelődött, mert időnként megjelent pár pillanatra egy fej, de azonnal vissza is húzódott. Egy hadnagy és két zászlós szállt ki a kocsiból és bementek Ankához. Az asszony elmondta, hogy miként vette észre az idegen behatolást. Később az odaigyekvő Lászlóval enni adtak a tyúkoknak, hogy előcsalják, mert vagy az eső elől menekültek, vagy az ijedtség késztette, hogy elrejtőzzenek. Öt tyúk hiányzott, és jól látszottak a sárban az elnyúlt cipőnyomok, amint ugrott a tyúk után és megcsúszott a sárban.. A nyomok a kerítésen át folytatódtak a frissen szántott földön és a vajda hátsó kapujához vezettek, mely zsák utcából egy mellék épület bejárata volt, ahol egy cigányasszony lakott albérletben a fiával. Felszólították Sándort, hogy nyomozást folytatnak és nyissa ki a kaput. A vajda öblös hangon harsogta, hogy senkit sem enged be a telkére.

-          Ez aljas rágalom! Ez a személy már többször le akarta járatni a cigányokat. A becsületükbe akar turkálni, mert tele van gyűlölettel, de nem megy!

-          Figyelj – mondta a zászlós - nincs szó lejáratásról, mert a múltkori fémlopás kivizsgálása még folyamatban van, és azt is a te „hadsereged”ifjai követték el

Sándor azonban nem hagyta magát, mindegyre harsogta, hogy ez a jött-ment erdélyi mindenkit ellenük uszít, csak, azért mert cigányok és gyűlöli őket. A nagy hangoskodásra kezdtek gyülekezni a Pokolhegy lakói, valódi barna bőrű indiai eredetű társaság, szikrázott a gyűlölet a szemükben, és mindegyre Ankával akartak acsarkodni.

-          Ha nem tetszik a színünk és a szagunk, miért költöztél ide?

-          Gondolhatod, nem azért, hogy állandóan meglopjatok!

-          Vigyázz, mert becsületsértésért bíróságra adlak. Biztosan az az öt tyúk nem tesz a sírba!

-          Nocsak, rajta, pereljünk, ha neked áll fennebb!

-          Oh, hogy borulna rád egy felhőkarcoló! – recsegte Biri,a fogatlan cigányasszony a szája szélén lelógó pipával.

-          Szó khere csé, szó pengyász? – érdeklődött Gizi, aki akkor érkezett és mellette izgett- mozgott.

-          Szó, szó! Mondtam én is, hogy felhőkarcoló. Mit tudom mi az, de hallottam, s ha van, miért ne borulna!

-          Miért ez a csődület? –érdeklődött Gizi.

-          Jaj lelkem, ez a magyar asszony ránk akarja fogni, hogy közülünk valaki ellopta a tyúkjait, hogy repedne meg a vándorveséje. Miért is nem maradt Erdélyben, ha annyira érzékeny?

-          Há erdélyi? Nagy szegínysíg lehet arra felé. Münket is híttak eccer, s mikor üzentünk, hogy megyünk, valahová Gyergyóba, mert ott lakik a legtöbb cigány, hát nem azt válaszolták „ha jösztök lesztek, s ha hoztok, esztek” Ilyen kifacsart fogadtatást még nem pipáltam. S tudod mit hallottam, ami még inkább elvette a kedvem? Hogy ott vacsorára gombolyag pityókát esznek. Aztán megmagyarázta egy odavalósi., hogy az abból áll , héjában megfőzik a krumplit, meghámozzák és libazsírral,meg savanyú káposztalével eszik. Bizonyára nem lenne nagy étvágyam hozzá.

-          De az én kucura pörköltemhez lenne, mi?

-          Honnan, te, mióta öreganyám meghalt nem ettem olyasmit. Honnan szerezted a malactartót?

-          Bíz én nem restelltem, elmentem egy maszek vágóhídra, s hagyták, hogy összeszedjem, mert úgyis a szemétbe került volna. Gyere hozzám s kostóld meg!- majd kirázta a pipáját és begyúrta a pendelye zsebébe, megtörölte a száját és folytatta az érdeklődést. – De te, Gizi, már meg ne haragudj, de úgy hallottam, hogy a te fiad is akart közeledni ehhez a fehérnéphez.

-          Igen, a lelkem. Sze tudod, hogy neki csak magyar barátai vannak. Úgy ismerte meg ezt a némbert is. Oszt a boltban mindig mosolyogva fogadta, de amikor Tibikém bátorságot merített és pedzeni kezdte, hogy járni szeretne vele, csak elhúzta a száját, s az én érzékeny pujám ebből mindent megértett.

-          De hát mi kifogása volt ellene? Hiszen szép szál legény, jó megjelenésű! Mivel különb a más furulyája, mint az övé, azt is csak bédugják!

-          Ne aggódj Biri, volt már neki sováb is meg szerb is, a tavaly a Balatonon még arabot is borított meg a lelkem, csak ennek nem kellett!

A nagy csődületbe énekelve érkezett Hálál. A becsületes neve Gábor volt, de Biri szerint annyira rágják a giliszták a bendőjét és a beleit, hogy bele van fehéredve. Így lett Hálál a ragadvány neve.

        - Violáké ablákáké kodej mám – énekelte szomorúan.

      - Mit lógatod az orrod, te csávó - szólt hozzá Biri- Hogy érne a sár a töködig!

      - Jaj te Biri, ma már nincs ilyen átok. Ezt a nagyapám idejében mondták, amikor téglavetéssel foglalkoztak, a cigányok lábbal dagasztották az agyagot. Ha valakinek a farkáig ért, az nem tudott mozogni, innen az átok. De ma, lelkem, már azt is gyárban csinálják. Pedig abban az időben mennyi pénze volt a vén dádénak. Az összes purdét béfogta gyúrni, s naponta több szekér fordult meg az udvarában. Mert akkor a paraszt a sütőkemencéjét is cigány téglából rakta. Vót annak neve és keletje! Látod ma már semmi sem kell ,ami cigány, még a zenét is kiszorítja a gépzene. Az kell a mai embernek a mámbó és a csácsácsá,hogy hajtanák az ökröket vele s fogná meg a derekukat a görcs

       - Adjon Isten édesanyám jó estét,

          Haza hoztam ezt a barna menyecskét.

          Nem azért mert szeretem,

          Cigány vagyok, s a boldogságom keresem!

       - Ne keseregj Hálál, visszajön még Bözsi, ha jól megdugtad, mert annak is csak az kellett!

Közben egyre hangosabban zúgolódott a cigány gyülekezet, pláné mikor látták, hogy már a harmadik rendőr kocsi is megérkezett erősítésként. Kiszállt a nyomozó főhadnagy és elkezdődött a munka. Fényképezték a terepet, a nyomokat, a behatolási feltételezett helyet az udvarról a szántáson át egész a vajda kapujáig. Később rászólt a főhadnagy Sándorra, hogy oszlassa szét a népet, mert ez nem ingyen cirkusz és akadályozzák a munkájában.

-          Acsi mo románe, debak taló, nakhere lármá, diko diko pálmá!- ordította Sándor és egyszerre csend lett.

A hadnagy külön ment a főhadnaggyal és közölte, hogy a vajda nem engedi, hogy az udvarán folytassák a nyomozást. A rendőrök nem kötekedtek, kocsiba ültek és a tömeg meglepődésére szó nélkül elhúztak.

      Akkor szisszent fel ismét a cigánysereg, pocskondiázni kezdték Ankát, hogy összeférhetetlen, cigánygyűlölő, szerencséje, hogy a tulajdonos bezsaluzta az ablakokat, mert arra ébredne,hogy azt is ripityára törnék. De Anka sem hagyta magát!

-          Tudod mi a legnagyobb baj Sándor? Még nem járt erre a Magyar Gárda, hogy egy kicsit reszkessen a bugyi a valagatokon. Azért vagytok tele vakmerő bátorsággal, de jegyezd meg, az is bekövetkezhet!

-          Még te fenyegetőzöl te jött-ment? Hogy teljen meg a bugyid tengeri kagylóval. Mű magyarak vagyunk, te pedig pofázz Erdélyben, ahonnan jüttél!

-           Ne feledd Sándor, egyszer neked is befellegzik a nagymellűség. Majmolod te is a modern új rabszolgatartókat és úgy is bánsz a purdékkal. Tudod idővel sok minden, kiszivárog, s akkor neked is annyi! Nem fordul többet elő, hogy a fiad karamboljáért mást kényszeríthettél,. hogy vállalja magára és ártatlanul leülte a másfél évet!

A vajda nem szólt, csak mint egy felberzenkedett pulykakakas bevonult és becsapta maga után a kaput. Ezt tette Anka is és ráreteszelte a tolózárat.

     Este kilenc óra lehetett, amikor a főhadnagy visszajött és becsengetett Sándorhoz. Idegesen hátracsapódott a kapu , pedig jól látta a megfigyelő kukucskálón, hogy ki csenget.

-          Jó estét. – köszönt a nyomozó.- Nézze, uram, kielemeztem a felvett leleteket, és folytatni szeretném a munkát. Amennyiben ön kitart előbbi kijelentése mellett, hogy senkit nem enged az udvarára, tíz percen belül megérkezik az ügyészségtől a házkutatási parancs, és akkor tisztában lehet, hogy nem csak a melléképületekben keresgélek, hanem aprólékosan felkutatom a háza minden rejtekét. Gondolom, azt nem szeretné, mert bizonyára akad rejtegetni való.

A vajdának rögtön átvillant az agyán, hogy a fegyverhasználati engedélyt nem újította fel, a pisztolyra pedig nincs engedélye, meg a golyók és sok rejtegetni való. Valamivel sakkban kell tartani az elégedetlenkedő rromákat. Félreállt és betessékelte a főhadnagyot

- Visszajöttem két okból. Először,, hogy a nyomok a kapujához vezetnek, a másik, ami nagyon meggondolkoztató, honnan tudta,hogy pontosan öt tyúk hiányzik?

- Há, csak úgy mondtam én is .- hebegte és igyekezett leplezni zavarát.

- Ne már! Ha találomra így célba talál, akkor maga minden héten megnyerné a lottóhúzást. Szerintem, máshonnan eredhet az információ, de a végén kiderül.

A nyomozó hozzálátott a kapu bejáratától követni a nyomokat, de jól látszott a friss eltakarítás. Szembeötlő volt, hogy a kapuval szemben két kis bokor mögött állt a gádor lejárat, amolyan megtévesztő rejtekhely és arra ment. Kinyitotta a lejárati ajtót, és a lépcsőn folytatódtak az árulkodó sáros nyomok. A pincében lenn, két zsákban ott volt az öt tyúk. A vajda ideges lett, hogy lelepleződött.

- Kitekerem a nyakát a bitang purdénak, csak kerüljön a szemem elé. Biztosan a berekben bujkál, amint meglátta a rendőr kocsikat.

- Nem kell legénykedni Sándor! Ebből most nem lesz felhajtás. A tyúkokat visszaadják és illene, hogy a kölyök bocsánatot kérjen. Ez lenne a minimális. Nem kezdeményezem az előbbi ügyekhez csatolni ezt is. Értettük egymást?

  A rendőr elment. A purdé anyja keserű szájjal fogta a két zsákot és egyenként átröppentette az öt tyúkot az Anka kapuja felett.

      Nagy későre előkerült Korbuly, a tolvaj, és kiszűrődött a falakon át a vajda leckéztetése.

-          Te nyomorult két balkezes, már tyúkot sem tudsz lopni? Eltöröm a derekadat, ha miattad, még kell szégyenkeznem. Hogy jutott eszedbe, te Debella ördög fajzatja,hogy esős időben dolgozz,amikor minden nyom kivehető? Úgy tudd meg, hogy holnaptól a lovaknál fogsz dolgozni,de nem abrakolsz,hanem a ganét fogod kézzel kihordani és sepregetsz a pajtában. És jegyezd meg,úgy fel dühödtem,hogy kifehéredtem belé.,ezért két hónapig nem kapsz fizetést! Hogy tanulj becsületet!

A főhadnagy beérkezve az irodájába előzőleg megkezdett munkáját igyekezett folytatni,de azért úgy mellékesen átcikázott a gondolatán,annak ellenére,hogy nincsenek előítéletei, de mivel magyarázható, hogy a sötétbőrűek nagy részén legyen az cigány vagy néger, a génjeikben benne  van a lopási ösztön és a korrupció!  De igyekezett elhessegetni a megbélyegző gondolatot.