Binash Yutsil

                 A székely nép közel két évezredes múltja során minden időkben meg kellett szenvedjen létjogosultságáért és őshonos földjéért. Mindig hunnak vallották magukat, mert a magyarok előtt jó néhány évszázaddal érkeztek Etelközből, a vándor népek gyülekező helyéről. Attila vezette őket és végül, Csaba királyfi az Attila fia lett az örökös fővezérük, de a bandériumban helyet foglalt Zsögöd, Mena Shag és Korond is, a királyfi hadvezérei. Később az idő meghozta a török átkot, hisz két testvérnép elszakadását átok sújtotta. Nehéz harcot kellett megvívniuk törökkel, osztrákkal, orosszal és különösen a románnal. Sajnos a kereszténység sokkal később hódított tért közöttük, pedig ha ismerték volna a Mózes írását, könnyen szót fogadhattak volna a zsidók Istenének, Kinek tanácsa a következőkben állt:”Űzzétek ki akkor a földnek minden lakósát színetek elől , és veszessétek el minden írott képeiket és minden ő öntött bálványképeiket,és minden magaslataikat rontsátok le. Űzzétek ki a földnek lakóit és lakozzatok abban, mert néktek adtam azt a földet, hogy bírjátok azt. Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek lakóit a ti színetek elől. Akkor, akiket meghagytok közülük, szálkákká lesznek a ti szemeitekben és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitekké lesznek néktek a földön, amelyen lakóztok.” Csupán az isteni Ige azért nem lett volna akkor aktuális,mert a FÖLD ahová érkeztek lakatlan terület volt,a dákok, akiket a románok őseiknek vallanak a népvándorlás kegyetlenségei elől beleolvadtak egyes népcsoportokba és elhagyták a területet.

               Románia az első világháború után ajándékként kapta Erdélyt, vagyis a történelmi Transsylvaniát teljes egészében. Sosem tért ki a Székelyföld létezésére, mindig elbagatellizálva elterelte a figyelmet. Pedig létezik évezredek óta, Kárpát-medence völgyeiben a jelentős Maros és Olt forrás vidékén.. Aztán a közel múltban, amikor Európa egységesítése megkezdődött és valamennyire lazultak a feszültségek előtérbe helyeződött a Székelyföldön is az autonómia iránti igény. Persze a kontinens haladó gondolkodású népei együttérzésüket fejezték ki, hisz a székelyeket is megilleti a függetlenség,amiért évszázadokon át küzdöttek, de a román hatalom részéről süket fülekre talált. A tolvaj mindig a tolvajtól fél!  Románia amint megkaparintotta Erdélyt a hatalmas altalaji kincsek, a só és erdők kiaknázatlan sokasága fellendítette meggazdagodását és mindent elkövetett, hogy a nagy hozamot a valamikori silány területeinek a felvirágoztatásába helyezze. És ezt teszi ma is. Transsylvaniához a románok haszon húzás reményében körömszakadtáig ragaszkodtak, történelmüket meghazudtolva a dákok utódjainak vallották magukat, rózsaszín álomképekbe rejtőzve hazudtak a világnak. Egy bölcs román történésznek feltették a kérdést, hogy meddig tart ez a hazug ringatózás, mire azt válaszolta, hogy amíg az erdélyi őshonos lakosság követelőző ereje annyira csökken, hogy nem veszélyezteti a román létjogosultságot Erdély területén, talán akkor hozakodhatnak elő Románia sötét múltjával

                Az autonómiai törekvéseket azzal verik vissza, hogy nem akarnának az országuk közepén külön Székelyföldet, köztársaságot a köztársaságban., mert félő,hogy önrendelkezésű joguk folytán Magyarországhoz csatlakoznának. Hivatkoznak az ezerkilencszázötvenkettőben Sztálin nyomására létesült Magyar Autonóm Tartományra, csupán nagy a reszketés és félelem, a melléfogás, mert annakidején a nyitját a szitán átlátó székely állapította meg, mondván: Hiába magyar az autó, ha román a sofőr! Semmiféle különleges státusz nem létezett, minden rendelkezést Bukarest adott, csupán szemfényvesztésből a helyi Román Kommunista Párt tartományi titkára magyar kellett legyen, úgyszintén a tartományi néptanács elnöke. De ravasz fogással ennek is hamar véget vetettek. Sztálin halála után a hangzatos név elé odabiggyesztették a Maros nevet, ezáltal csökkentve a „magyar” megnevezést. Persze azt is a székely észjárás fogalmazta meg kellőképpen, hogy a Maros magyar folyó, mert tőlünk ered, Erdélyt szeli át, és Szegeden ölelkezik nagy „testvérével” a Tiszával mely szintén erdélyi.

                  Az utóbbi időben, mikor már szabadabb lett a véleménynyilvánítás, több fórumon és formában adtak hangot vágyaiknak,az autonómiának. Világra szóló visszhangot váltott ki a Székelyek Nagy Menete, amelyet Ausztráliától Kanadáig, Japántól Csilléig üdvözölt a szolidaritást vállaló népek tömege, csupán a süket román füleket nem győzte meg, sőt jobban szította az ellenkezést.

                  Attila Szatmár vidékén született a Partiumban, mert régi szokás szerint a székely mesterek a jobb megélhetés lehetőségéért elcsángáltak messze földre, hogy majd felhalmozott jövedelmükkel hazatérve bővítik a gazdaságukat.. A nagyapa sosem tért vissza, de a vér szava Attilát ösztönözte a „hazatérésre” és Szovátán telepedett le. Már ifjúkorában szerelmese volt a motorkerékpárnak és versenyeket is nyert a kis kétszázötven köbcentis BMW-jével. Elismert motorosként nagyobbra cserélte „szerelmesét” és a Székelyek Nagy Menetelése után, látva a hatalmas sikert, megfogalmazódott gondolatában egy motoros gála megszervezése, mely áthaladna a Székelyföld fontosabb helyiségein. Miután  a Nemzeti Tanács rábólintott elképzelésére, fiatal párjával kidolgozták a tervet,értesítették az útvonalon motoros barátaikat,hogy biztosítva legyen a csatlakozás és a végállomáson Gábor Áron szobránál   népgyűlés, lenne esedékes. Etelka a nagy szerelme, óhajának adott kifejezést, hogy ezen az úton ő is elkíséri. Kapcsolatuk, már a kezdetén úgy tűnt, hogy szerelem első látásra? Nem tudni, de nagyon harmonikus volt. Etelka messzemenően szerette becézni a kigyúrt székely legényt. Azt ismételgette, hogy miért nem keresztelték nevének névváltozatára Etelének, mert akként a nevük is szinte iker lenne. Mámoros pillanataiban egymáshoz simulva „szépfiúnak”becézte, de később rájött,hogy túlságosan buzis megszólítás, valamin változtatni kell .Így jött felszínre olvasott emlékei közül a mexikói indiánok szókincséből a Binash Yutsil, ami valójában szépfiút jelent, és hogy elkerülje az érthetetlent, ekként becézte kedvesét,már nem csak egymás között, hanem nyíltan is. Végül is terveik szerint a motoros tüntetés Szovátáról indul, és amennyire lehet, átfogják a Székelyföldet, viszik a nemzeti lobogót, de végül a könnyebbség kedvéért a motortank két oldalára ragasztanák a székelyzászlót és a másikra a címert. A tervszerű forgatókönyv szerint Székelyuvarhely, Csíkszereda és Kézdivásárhely volt megjelölve. A településeken áthaladva a nagy székely elődök előtt tiszteletüket fejezik ki és megkoszorúzzák az emlékműveket. Elsőként a tiszteletadás Farkaslakán  a Tamási Áron szobrával kezdődne, majd Székelyudvarhely „előszobájában” Szejke-fürdőn Orbán Balázs sírját közelítik meg,áthaladva az emlékére állított különböző vidékek hagyományait őrző tizenöt székely kapun. Itt várja az udvarhelyiek csapata és az induló tízhez még tizenöt motoros csatlakozik. Innen a csapatot rendőr előfutár vezeti, hogy biztonságosan haladjon. A településeken áthaladva a lakosság székely lobogókat lengetve megtapsolta a hírnököket. Csíkszeredában a Szabadság téren fejet hajtottak Erdély neves püspöke a székely Márton Áron szoborcsoportja előtt és megkoszorúzták Tuzson János honvédőrnagy műemlékét, aki ezernyolcszáznegyvennyolcban kétszáz fős csapatával, mindent belevetve ideig-óráig,  Nyergestetőn, sikerült visszatartani a hatalmas orosz és osztrák hadsereget a betöréstől. Mind életüket vesztették.

                  Csíkszeredában teljesedett ki a csapat negyvenegyre, és még mindig Attila, alias Binash Yutsil vezette a csapatot. A Nyergestetőn túl a völgybe ereszkedve a Kászonok következtek, de itt már a rövidebbik utat választották, mely csak Kászonújfalun halad át és valamennyire érinti Jakabfalvát. Hatalmas erdőkön áthaladva közeledtek a végállomás felé. Kézdiszentlélek volt az első település, mely után Gábor Áron városa következett Kézdivásárhely, a végállomás.

                     A rendőr előfutár már messze járt, amikor Attila elsőként érkezett a faluba. A falu közepéhez érve, egy kislányt látott az út közepén, fékezni nem lehetett, így nagy sunggal próbálta kikerülni, de a motor megcsúszott és egy hatalmas székelykapúnak ütközött. A gyermek elterült, Attila és szerelme ellentétes irányba közel tíz métert repült, míg elnyúltak az úttesten. Az összegyűlt emberekben tombolt a székely virtus, életet az életért önbíráskodás Néhányan rárohantak az áldozatra és ahol érték rugdosták, ütlegelték, átkokat szórva, feldühödtem. Nagy kavarodás keletkezett. Az összezörrenés miatt a közeledő motoros menetet valaki feltartóztatta, de Rezső az udvarhelyi barát előre rohant. A csődülethez közeledve felkapta az elalélt kislányt,akire eddig senki sem figyelt fel, de egy tagbaszakadt helybéli asszony kivette a karjaiból és rohant vele a lakásba. Rezső  ordítva közeledett az elszabadult pokol felé:” Emberek, ne bántsátok,! Meghal!!”

 - Hallgattasd el, fogd be a bagólesőjét – sziszegte egy szalmakalapos nagybajuszú paraszt a mellette álló legénynek. Rezső először a lábában érzett fájdalmat, aztán még egy.., még egy..,,kibuggyant és folyt a forró vére,majd összerogyott az úton.

                   A városból kiérkezett rendőrök közül egy tiszt figyelmeztető lövést adott és a tömeg oszlani kezdett. A helyszínen csupán a vérbefagyott Attila és Rezső, valamint messzebb Etelka feküdtek elnyúlva, szinte élettelenül. Rögtön érkezett a mentőszolgálat és elszállítottak a sebesülteket. Haragos sugarakkal pillantott vissza a lenyugvó nap a Nagycsomád mögül, Isten elvadult, féktelen népére.

                    Másnap a délelőtti órákban a falu polgármestere egy újságíró társaságában érdeklődtek a sebesültek állapotáról a városi korházban. A főorvos adta meg a kielégítő választ, a kivizsgálások addigi eredményeit.

-          A motoros Attila halott. A boncolás végeztével tudjuk megállapítani, hogy halálát a baleset okozta, esetleg a lincselés, a durva beavatkozás. A kislány helyzete jó, nem érte semmi veszély, inkább az ijedtség következtében ájult el. Enyhe horzsolások voltak végtagjain,de azt szakszerűen elláttuk és még az este érte jöhettek a szülei. Veszélyesebb a helyzete a másik férfinak. Hét szúrás érte, de szerencsére egyik sem életveszélyes. Talán egy volt mélyebb a vese közelében. A sok rúgás és ütés okozta véraláfutásos foltokat, vizsgáljuk, ezért öt több ideig benn kell tartani. Ami a hölgyet illeti, terhes, de nem érte különösebb károsodás. Enyhe agyrázkódást szenvedett és törés van egyik lábán. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a magzatot védjük, és minden károsodástól megmentsük.

         Lehangoló esemény egy szent célért. A polgármesterrel a riporter is kiment a helyszínre. Útközben nem sokat beszéltek, csupán a polgármester megemlítette, hogy az este folyamán a rendőrség a hangadó két férfit letartóztatta és elvitték. Biztos benne, hogy a vallatás folyamán minden gazemberre sor kerül. A falura feszélyezett néma csend borult, senki nem járt az utcákon. Amerre elmentek becsukódó ajtók, és függönylebbentés fogadta. Az újságíró megállt a nyomozók krétával rajzolt vázlata mellett, ahol be volt jelölve a motor helye és a balesetet szenvedőké. Mikor felnézett észrevette,hogy a távolból egy tipegő idős asszony közeledett .Reménykedett,hogy konkrétabbat megtud az eseményről.

-          Jó napot – köszöntötte a vénasszonyt.

-          Kezit csókolón szípem – felelt Erzsi, a falú szélén lakó idős cigányasszony.

-          Maga helybéli? Itt lakik?

-          Itt lelkem, az utolsó házban bal felől. Nekem csak ott engedélyeztek építeni

-          Látta a tegnapi eseményeket?

-          Nem drága küsasszon. Akkor is dohányirt jüttem vóna a szövetkezeti bótba, de a rendőrök nem engedtek tovább. Szomorú dolog! S ipp nálink! – lehajtotta a fejét, de mivel újabb kérdés nem jött, folytatta.- Galád, verekedős nípek laknak ehun, aranyom. Bosszúsak. Hát én is mióta itt lakom, ragadt rám is valamennyi vírtus, mert ha felbosszankodom, elkiáltom magam „Ereszd el a hajam,mert belivágom a fejszít” De csak mondom. Ezek nem ,lelkem, nem beszílnek csak szúrnak!

Az újságíró elhajtott a kocsival. Elmerengve gondolkozott. Székelyszabadság. Autonómia:  De milyen áron?!Felötlött gondolatában a szülői felelősség. Ha szervezett és tudott dolog volt a motoros átvonulás,mi módon került a kislány az utcára? De hagyta, elhessegette, majd a rendőrségi kivizsgálás fényt derít erre is.

         Attila teteméért a szülők jöttek és hazavitték az alföldre, szülőfalujába, ahonnan vétetett. Sokan összegyűltek a temetőn, rokonok, barátok, ismerősök, de akadtak nagy számban kíváncsiskodók is, akiket a szenzáció csalt ide. Elmaradt a virrasztó, mert amúgy is a koporsó hatóságilag volt lezárva, és a helyi szokás szerint a halottakat másnap temetni kell, mert nem azért halnak meg, hogy sírassák, hanem, hogy eltemessék. A sírgödörre helyezték a koporsót és a pap kálvinista szertartás szerint búcsúztatta.  A református Himnuszt énekelte a gyülekezet, mely a kilencvenedik zsoltár megzenésítése Szenczi Molnár Albert alapján.

           „ Tebenned bíztunk eleitől fogva,

              Uram, téged tartottunk hajlékunknak!

              Mikor még semmi hegyek nem voltanak,

               Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva,

                Te voltál és te vagy erős Isten,

                És te megmaradsz minden időben.”

          A nagy és szomorú eseményre, szerelmetes társának temetésére Etelka nem tudott eljönni, mert még korházi ágyában lábadozott. Reményteljes szívvel simogatta néha a hasát és részben örült az ajándéknak, amit a „szépfiú” Binash Yutsil hagyott hátra. Ez végre már az övé és csakis az övé lesz.