AZ     ELSŐ NAGY DURRANÁS

                       Már két órája utaztak az éjjeli órákban.A vagon tele volt.Amolyan lengyel tipusú vagon amelyben nincsenek fülkék csak magasított háttámaszok.Közel ültek az ajtóhoz,hogy a kislányt bármikor ki lehessen vinni friss levegőre.Nuni, az anyós és vele szemben a lánya,Anna,mellette Mihály a férj és ölében a három éves Dóra.Majdnem minden beszédtéma kimerült.Elhatalmasodott a fáradtság. Más rekeszekben is suttogóra fogták a társalgást és a hosszú vagonban időnként tovaszállt egy-egy egészséges hórkolás.Már a jegykezelő sem járt annyira szaporán.Mihály az alvó kislányt nézte szerető símogatással.Mennyire örült,mikor meglátta annyi idő után.Hihetetlen,hogy három hónapig távol volt,de nem tehettek másként,mint a nagyanya gondjaira bízni,mert  kinőtt a bölcsődéből, s a szabályok értelmében napközibe csak szeptembertől jogos.Az anyós átakarta venni,de nem adta,nehogy felébredjen.

-Annyi édességet,cukorkát,csokoládét vettem neki- suttogta – hogy mindig emlékezzen rá-.—Nem kellett volna – szólt Mihály.-Én nagyon ritkán kecsegtetem ilyenekkel,de fogom a kezét gyakori séta közben,hogy érezze a meleg szeretet áramlását,érezze a biztonságot.A játszótéren mellé ülök és együtt hintázunk,számoljuk a galambokat,vagy éppen kergessük,   hogy megfoghassuk.Ez kell a gyermeknek,az ő szintjén mozogni,hogy bizalma legyen és az  majd fokozza a ragaszkodást.

        Nem akarta kioktatni az anyósát, csak úgy mondta,hogy lássa be édeséggel nem lehet megvásárolni a szeretetet.Azt ki kell érdemelni.Nem is folytatta tovább,szemét lehunyva a látszatát keltette,hogy alszik.Anna közelebb hajolt az anyjához és suttogóra fogta a beszédet.

-Láttam egy aranyos tavaszi kabátot az árúházban.Annyira kellene,fel is próbáltam és tökéletes volt.

-Oh,te butaságom,miért nem szóltál,ha pénzre van szükséged.?Én kifizettem volna.

-Csak kölcsönbe,mert a mostani kiadásaink eléggé magasak voltak.De esküszöm,anyu,rövidesen visszaadom.

-Miután haza éekezem azonnal postázom a pénzt.Addig probáld meg félretetetni.

      Az idő is eltelt.Vége lett a hosszas utazásnak,végre megérkeztek.Taxival igyekeztek a hajnali órában,hogy ne verjék ki az álmot a kislány szeméböl.A kis garzonlakásban Nuni szemügyre vette a berendezést.Apró kis szoba volt,mindössze tíz négyzetméter,de ötletesen berendezve.Az ajtó nyílásánál volt egy asztal,melyen a villanyrezsó szolgálta a főzési lehetőséget,alatta polcon a konyhaedények.Utána egy kétszemélyes kanapé,melyet egy szekrény követett,azzal átellenben egy vitrin tele könyvvel,a kettö között egy ablak.A vitrin mellett rácsos gyermekágy,mosógép,mosdókagyló és az ajtó mögött egy kis méretü hütőgép zárta a sort,tetején egy sport tévével.Középen az ajtótól az ablakig egy szál futószönyeg borította a mozaik padlózatot.Ha többen voltak a szobában mindenkinek ülnie kellett,mert mozgás lehetőség csak egynek adatott.Az ablak alatt a konvektor előtt egy kis gyermek asztal apró székkel.Ez volt a Dóra birodalma amikor otthon volt.Hetes bölcsődébe iratták,a lehetőségeknek megfelelően.Hétfőn reggel adták be és szombaton délben mentek érte. Persze az állandó ügyeletes Mihály volt,mert játszadozva,könnyedén szinte észrevétlenűl érkezett a bölcsőde bajáratához és a kislány akaratos ellenkezése ellenére sikerült megnyugtatni és ott hagyni.Hazajövetelkor csak Mihályt várta,mást nem fogadott a közelében.Sokan csodálkoztak ezen a nagyfokú ragaszkodáson,pedig semmiféle vérkötődés nem volt köztük.De erről majd később. Nuni ámuldozott az ötletes berendezésen.Röpke kis kávézás után Dórát lefektették,a fiatal pár dolgozni ment és Nuni is elnyúlva a kanapén mély álomba merült. A hosszú éjjeli utazás annyira elfárasztotta,hogy csak akkor ébredt fel ,amikor  meghallotta a kulcs nyikorgását a zárban.Felugrott,kitörölte az álmot a szeméből és mentegetőzött restelkedve,hogy nem készített semmi féle ebédet annyira fáradt volt , meg aztán idegenben .

azt sem tudja mit hol talál .

-Semmi baj mama – szólt Mihály – van itt a közelben egy kifőzde,nagyon finom ételeket készítenek.Elmegyünk oda,csak azon gondolkozzon , hogy mit szeretne ebédelni.                     Ebéd után elsétáltak Nuni húgához,aki egy luxus vendéglőben szakácsnő volt.Most éppen szabadnapjait ülte.Örömmel fogadta rég nem látott nővérét.Hirtelen megszületett  a döntés is,hogy szabad napjai alkalmasak arra,hogy nála szálljon meg és jól kibeszéljék magukat.Kávéval és likörrel kínálta vendégeit,majd megkezdődött a bohókás játék.Nuninak fekete parókát tettek a fejére,kifestették a száját,a szempilláit,bepuderezték,és csodálták,hogy legalább húsz évvel fiatalabbnak mutat. 

-Nuni.Nuni ,mennyire elhanyagolod magad! – fedte Rózsi, a húga.

-Dehát minek ennyi cicoma ? A mezőre,meg a gazdaságba nekem nem kell.Aztán vasárnap a templomban rám sem ismerne a pap,idegennek nézne s csak nekem prédikálna. Ha én is úgy volnék mint,te, Rózsi,flancolnék s riszálnám a farom séta közben.De engem húz a föld s ott érzem jól magam..

          Szétoszlott a társaság.Nuni maradt a húgánál és hosszasan elbeszélgettek.Elmondta a hosszú utazás bonyodalmait,s fájlalta,hogy nem vett magához elég pénzt,mert a lánya kabátot szeretett volna venni s nem elég a pénze.    

- Mi elég azoknak -. Szól epésen Rózsi – Én mindenben segítem,mert a vendéglőből lehet.Én húst és amit tudok mindent viszek nekik,de ők igazán flancolnak.A leányka hetes bölcsődében volt,nem kellett vele foglsalkozni.Egész délutánokat a bárokban töltötték.Amerikai cigaretta,meg görörg konyak és eredeti orosz vodka.Így nem lehet gyüjteni. – Folyt a panasz Rózsiból,csak egyet felejtett el,hogy minden túlzás amit mond és a pénztelenség eredeti okozója pontosan ő .Mivel nincsen csak ideiglenes tartózkodási engedélye a városban,nem jogosult részletes vásárlásra és az új bérelt szobájába a teljes berendezést az ő megértő hozzájárulásukkal        sikerűlt bebútorozni.Fizetni nem tud,mindig elnapolja,hogy majd egyszerre adja az egészet.Ez a valóság és nem a légből szedett bár és cigaretta.

              Nunit szíven találta.Kételkedni kezdett a vejében,hogy meggondolatlan,pazarló.vajjon a gyermekkel hogyan bánik? Elpirúlt saját önbírálata előtt,hogy azért még sem kellett volna olyan szigorúan elbánni Annával.Igaz az ő szemében egy lány legyen tanítónő vagy tanárnő,de nem üzemmérnök.Az nem nőnek való mesterség.Milyen boldog volt amikor sikerült  neki is a felvételi az egyetemre.Büszke volt arra,hogy két tanárnő lánya lesz.De ott hagyta és vonzotta a Regát.Mintha cukorból lenne úgy vonzotta az üzemmérnöki főiskolára. Bányában dolgozni igazán nem nőnek való.S aztán jött a szabadosság,a nagy függetlenség szülői felügyelet nélkül,és jött a ficsúr,a szép, szélhámos regáti bájgúnár.,aki felcsinálta és annyi.Nem kellett volna beleegyezni,elengedni olyan messzire.De igyekezett elhessegetni a gondolatot.Ebbe jó nem belemerűlni.A vége mindig csak a bosszúság megesettségéért,s a szégyen.

-Te,Rózsi, s aztán a leánykával hogy bánik ?

-Az ellen nincs kifogás.Annyira egyek minden téren.Túl nagy a ragaszkodás.Talán jobban szereti mintha sajátja volna.Aki nem ismeri el sem hiszi,hogy nem az övé. – Mondta Rózsi egy szuszra – Még a bölcsődében sem tudja senki,mert Dóra csakis az apjával hajlandó hazamenni.Az anyját észre sem veszi,hiába várakozik rá. Egy alkalommal Mihály kiszálláson volt és Anus kellett érte menjen.Amikor a dadus kihozta szétnézett és visszaszaladt,hogy apa nincs,kivel menjen haza,pedig az anyja ott állt előtte az ajtóban.

      Ez az éjjel teljesen felkavarta Nuni lelkivilágát.Az a tipus volt aki inkább ad mások szavára,még a saját meggyőződése ellenére is.Könnyen befolyásolható.Másnap délelőtt amikor betoppant Mihály eléggé hüvösen fogadták.Rózsi azért lelkizett,hogy ne fogjon gyanut és mosolyogva székkel kinálta.

-Itt dolgozom a közelben – mondta – és gondoltam egy cigaretta szünetben átnézek,hogy felkeltek-e,?

-Az a mi dolgunk – recsegett Nuni,és kapott az érvelésen,épp jókor jött. – Szivar szünet,? Mi? A ráksúly essen belé és a belét is egye meg aki szívja.! Hát kell a füst egy kisgyermekes lakásba ? Lakás! Abba  a lyukba ahol maguk élnek?

Mihály megdöbbent anyósa változásán.Mi történhetett a tegnap óta,hisz annyira csodálta a kis „lyuk” berendezését.

-Miért olyan ellenséges,mama?- kérdezte.

-Azért,mert egészségtelen.Fölösleges pénz kidobás,azt másra is lehet költeni.A tanár lányom is abbahaggyta.

-Neki pedagógiai elégtétel! – szólt a vő és kezdett felócsudni hová akar vezetni a fonál.- Azáltal példát mutat a tanítványainak a helyes életmódról.S mi lett az eredménye a nagy fellángolásnak? Úgy elhízott mint egy tehén.

Rózsi ravaszúl hallgatta,nem szólt közbe,végűl Nuni csattant fel

-Menjen vissza dolgozni.Megleszünk maga nélkül is.!

      Mihály leforrázva távozott és azon tűnődött,mitől lett anyósának ennyire paprikás a hangulata.Teljesen ellentéte a tegnapinak.Már nagyon várta,hogy elbeszélhesse Annának az esetet.De csalódott.Felesége az anyjával érkezett.Lehet,hogy vitatkoztak útközben is mert eléggé feszültnek látszott mindkettő.Leültek a kanapéra,Mihály megszokott helyére,a gyermekasztalára telepedett.

-Minek kellett a drága kanapé,meg a vitrin – kezdte Nuni,aki nem tudta fékezni indulatát- Látod,a nővéred megelégedett egy heverővel és konyhabútort vásárolt,mert az olcsóbb.A hűtőt megértem,mert panel garzonban valahol tárolni kell,de a mosógép ? Neked nincs kezed amivel mossál ? Igy,fiam nem lehet spórolni.A nővérednek nyolcvan ezre van a takarékban.De ő biztos nem jár bárba s nem költekezik fölöslegesen külföldi italokra és cigarettára.

-Nem jár,mert eldugott faluban nincs is , s ha lenne eljárogatna a barátaival.De egyáltalán mi ez a számonkérés? Mi köze magának,hogy mi mire költsük saját keresetünket ? Tudja a példázatot a tanáccsal és a kaláccsal ?

-Nem érdekelnek a példázatai – sziszegte Nuni.- Fel kell nyissam a szemét,ki kell oktassam,mert a lányom.

-Eddig kellett volna drága anyósóm.Most már késő! Hála az egeknek,mi jól meg vagyunk a maga tanácsai nélkül is.!

-Ne feszítse a húrokat,mert olyant mondok,hogy nem lesz köszönete benne!

-Nócsak,ki vele! -  állt fel Mihály és a gyermekágynak támaszkodott.

-És ne szemtelenkedjen,mert ha tudni akarja,nem hiányzott közülünk.Anna megtudta mi a férfi és felneveltre volna a gyermekét!

-H a már itt tartunk,engedje meg,hogy elcsodálkozzam.Elsősorben úgy jelenti ki hiányzásomat,vagy jelenlétemet maguk között,mintha fene nagy eget verő család lennének.Hát nagyon népes nem mondom,de ha ész szerint értékeljük és maga a lángész,akkor nagyon a béka segge szintjén csatározik.Még hogy nem hiányoztam!Különben maga is annyira hiányzott ha azt vesszük,mint egy kaktusztövis a seggemből.De ne álljunk itt meg.Nézzen a tükörbe és szívre tett kézzel ismételje,hogy a lánya felnevelte volna saját gyermekét.Igy igaz,mert maguk semmit sem tettek....Erre felé sem jött nagy anyai szeretetében,hogy segitségére legyen szülés után,mert úgye,”megesett”-nek tartotta.És akkor hol volt az anyai szív? Nem az amelyik azt mondta a bába asszonynak,hogy vágja rövidebbre a köldökét,hadd haljon meg,mert már igazán elég a meglévő hat.Apósom meg öngyilkos akart lenni szégyenében! S most,hogy rendeződött a sorsuk,jön az ilyen megtévesztő aljas vádakkal.Tudja mit ? Eddig is meg voltunk maga nélkül,ezután meg pláné ne jöjjön!

-Mihály mély lélekzetet vett ekkora kirohanás után.Nuni lehajtott fejjel hallgatta a rázúduló vádakat.Igyekezett takarni szégyenérzetét és csak kitört.

-De jövök,mert a lányom és az unokám! Ezt nem tilthatja meg!

-Itt többet nincs mit keressen! – mondta tagoltasn Mihály -  s  ahol látja a nevemet kiirva az ajtón saját érdekében messzire kerülje el.

             Anna két kö között örlődött. A férjének tökéletesen igaza van.Mennyire fájdalmas volt amikor hatodikos korában a nyolcvanan túl levő bába asszony találkozott velük az úton és elégtétellel mondta az anyjának,hogy milyen jó,hogy akkor nem hallgatott rá,amikor arra kérte,vágja rövidebbre a köldökét.Milyen szép,szemre való lány lett belőle.

Sokáig sírt a nagy csalódástól.Ez lenne az ő hőn szeretett édesanyja?! De a vénasszonynak sem kellett volna ilyen nyiltan kipakolnia....Meg aztán amikor a lánya megszületett,mintha fal emelkedett volna közéjük,senki a családból nem kereste fel.Egyedűl volt az Isten ege alatt és a szomszédok,ismerősök segítettek,ha vásárolni kellett mennie.A Dóra apja jött volna,de ott is állt a nagy ellentét,hogyan jöjjön egy igazi román Erdélybe a magyarok közé? Sok kellemetlen érzés nyomta a lelkét,de vigyázott,hogy ne eredjenek meg a könnyei.Kinek lenne mély elégtétel ? Szótlanul gyürögette köténye sarkát és amikor elhatározta,hogy elhessegesse a kételyeket és magyarázatot ad anyjának,Mihály leintette,hogy a saját életükről nem tartóznak számadással senkinek.

        Másnap Nuni haza utazott.Az állomásra Anna kisérte ki,Mihály megvárta a közeli parkban.Jól elhallatszott a vonat sípolása és még jobban fokozta aggodalmát. Aztán meg jött Anna,átadta a Rózsi kulcsait,megkérte adja vissza amíg               ő rendezi Dórát. Bement a népes vendéglőbe,átvergődött a siető pincérek között és megvárta míg a felszolgáló pulttól mindenki távozik.Akkor lecsapta a kulccsomót és bekiáltott:

-Visszahoztam a kulcsokat! – köszönés nélkül indult kifelé..Rózsi sietve indult utána

-Misi,Misike,egy konyakot ? Várjon , én...-de nem tudta folytatni,mert Mihály hirtelen megfordult

-Maga ? Tudja ki  maga ? Egy vigyorogva sziszegő kígyó! Ellenünk stímolta a növérét!-  s azzal elviharzott. Rózsi még állt.Már mindent megbánt,de késő volt...

Mihály annyira feldúltan érezte magát,hogy nem volt kedve haza menni.Még egy-két kör a főtéren,hogy csillapodjon..Eszébe jutott a vicc az anyósról,amikor a vő homlokon csókolta a mozdonyt,hogy megszabadította tőle..De itt más a helyzet.Hogy lehet valaki ennyire befolyásolható.Meg hogy nem hiányzott közülük.De kilátszott a lóláb,mindennek Rózsi az okozója..De mit vétettek ellene,miért irigykedik ? Kérdések amik megválaszolásra várnak,de neki most nincs lelki ereje.Hagyta,hogy lábai vigyék irányítatlanul.S akkor lelki szemei előtt megjelent Dóra mosolygós arca,hangos trillázása és feléje nyujtott kezecskéi,majd Anna szerető símogatása,megértő ,együttérző szerelmes pillantása.Ezek vagyunk mi,cikázott elméjében..Meg van a mi kis fészkünk és senkinek nem engedjük , hogy megmérgezze kapcsolatunkat.Ez volt az első nagy durranás,de még jöhet számtalan az élet folyamán,de nálunk az otthon békés szigetén nem lesz maradása..És megnyugodva,szerető szívvel indult haza ,az otthon békés szigetére.