ÁLOMUTAZÁS

     Bernát már rég készült, hogy meglepetéssel kedveskedjen Izoldának. Kapcsolatuk már annyira mélyült, hogy nem fukarkodott a kiadásokkal, érezte, hogy a vége úgyis házasság lesz. Hogy mégse okozzon sokkos állapotot a meglepetése, csak bevallotta,elárulta, hogy a tengerre szeretné vinni, mert még sosem járt arra és fogalma sincs milyen hangulatot teremt a tenger partján elmerengve napozni. De azt elhallgatta, hogy mi váltotta ki a tervét, mi készteti, kíváncsiságát mindegyre fokozza, milyen lehet hullámzó sós vízben dugni.?Nem Erről egy szó sem esett..

     Nagy a távolság a Székelyföld és a Fekete-tenger között, de Jancsit és Juliskát sem érdekelte, nem mérték a távolságot, hogy mennyit barangoltak az erdőben, amíg elérték a boszorkány csokoládé palotáját. Vágtatott a vonat a rónán át, de Bernátnak mégis úgy tűnt, mintha fogaskerekeken, döcögő vicinálison ülne. Csak ketten voltak a fülkében, és annak ellenére, hogy éjjel volt, kissé begerjedt és fokozódott benne a kandüh, mégsem látta helyességét egy forró szerelmeskedésnek, mert sosem tudható, hogy az éjszaka leple alatt ki találhat ofszájban. Aztán meg a következmények, ha sexelve találnak, a törvény értelmében fertőtleníteni kell a vagont, és vele fizettetik meg. Drága dugás lenne.. Fejét kedvese ölébe hajtotta és a vonat enyhe döccenései álomba ringatták. És álmodott.

        Álmában érezte, hogy valaki szorosan átöleli, és forrón liheg a fülébe. Megfordult, hogy csókkal feleljen a kihívásra, biztosítsa az együttérzését, de megremegett, amikor Izolda helyett egy csúnya csontváz ült mögötte. Hosszú csepű haja lobogott és szemgödréből lángolva sugárzott a szerelem. Megsimogatta csontos ujjaival és csábítóan duruzsolta a fülébe:

-          Tudom a terveidet, előttem hiába is tagadnád, és bízz bennem, megvalósítjuk. Te kincsem sós vízben szeretnél kettyinteni. Nekem, és csak nekem van gyakorlatom ehhez. Velem jössz és meglátod milyen a mennyországi áldásos égi boldogság.. Csak hallgatnod kell rám és követned engem!

 Ölbe kapta Bernátot és pillanatok alatt ott álltak a hullámzó tenger partján. Ködbe vesző távol, minden azúrkék, a víz egybeolvad a horizonttal és az enyhén fodrosodó víz felett csapatokban a sirályok kergetőztek, majd le-lecsaptak a vízre hal után. Elmerengve nézte a messzeségben a román határőrség hadiflottáit, teljesen megfeledkezett e gyönyörű látványban a vén csoroszlyáról. Felrázkódva elmerengéseiből felfigyelt hogy a víz mélyen van és a meredek partot vaskerítés szegélyezi, hogy elejét vegyék a kínálkozó baleseteknek. A csonthalmaz, akit Mirigynek hívtak, könnyed tánclépésekkel sétált a kerítés tetején és Bernát azon csodálkozott, hogy nem zörögnek a csontjai. Pedig balettezett is. Részleteket lejtett a Hattyúk tavából, utánozta a Diótörőt és Giselle-t. Bernát is felkapaszkodott és mintha tornaszeren lenne könnyedén körbe forgott és lólengési mozdulatokkal szerette volna ámulatba ejteni partnerét. A kerítés hosszú volt és a végénél egy romos kastély éktelenkedett. Bernát megrémült, amikor minden nagydarab kő mögül pislogó fej nézett rá. Elbátortalanodott, de Mirigy megnyugtatta, hogy nincs oka félelemre, ez a sokfejű férje, nem veszélyes, csupán gyermekded módon bámulja az idegeneket. Amikor Bernát egy résen át belesett a kastélyba, valóban egy töpörödött emberkét látott, akiről lerítt a valamikori fiatalság és egykedvűen bámult a semmibe.

           - Ne félj, mert ártalmatlan. Rég az ideje impotens és erőtlen. Semmit sem tehet az én akaratom nélkül. Azért is tartom magam mellett, mert néha szükséges, hogy egy gyengébben töltsd ki a bosszúdat, ha már elfordul tőled mindenki. Szép volt, erős és izmos, mint te. Egyetlen vágya volt, hogy sós vízben szeretkezzen. Kellemes és izgalmas volt vele, értette a dolgát. Még nekem is feltűnt, mennyire bírja a hosszantartó kettyintést. És bátran vállalta a következményeket, az átkot, hogy impotens lesz, örök gyermek, sosem fog felnőni. Akkor bizonyára forró fejjel nem gondolta az élvezet rajtjában mire vállalkozott. De miért is húzom az időt, most csendes a tenger, most élvezetes elkezdeni. - Ölbe kapta a srácot és sietett minél messzebb menni a parttól.

  Mikor beértek a megfelelő távolságra kezdett fokozatosan kavarogni a tenger, erőteljes nagy hullámok ölelkeztek a magasban. Bernát azon morfondírozott, hogy ebben a csontvázban hogyan találja meg a lyukat  . És mi lesz, ha ő is úgy jár mint a kastélyban látott fiatalember?

            Örvényleni kezdett a tenger és elszakadtak egymástól. Mirigyet mindegyre bennebb sodorta. Csapkodott és mindegyre fokozódott benne a félelem, hogy kielégítetlenül marad. Egetverő harag és bosszú tombolt benne arra az esetre, ha elveszíti áldozatát. Szeméből és szájából lángok sugároztak, majd recsegő kacajjal, csattogó fogakkal indult Bernát felé. A srácnak szerencséje volt, mert a magas hullámok eltakarták, néha pedig szándékosan elmerült, de fulladási roham vett erőt rajta, hatalmas köhögés tört fel melléből és felébredt. Izolda aggodva nézte és zsebkendőjével törölte az izzadtságtól gyöngyöző homlokát.

-          Mi történt? Annyira vergődtél és izzadsz, hogy aggódni kezdtem

-          Ó, semmi, csak rosszat álmodtam -  mondta, majd összefogta kezét és lehunyt szemmel mélyen magába roskadva rebegte: „És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg a gonosztól,mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké!”.