A Sors sötétlő árnya

                                Mottó:

                                         „… mert felette esztelenül cselekedtem”

                                                                     Sámuel II. 24/10b

A kisváros életében nem bírt különösebb jelentőséggel két vállalkozás, de sokat beszéltek róla. Merő ellentétben állt egymással minden szempontból. Az egyik a zsidó Móric Ábrahámé volt, a másik a szász Hans Bittleré.

         Móricot fiatalsága teljében hurcolták el a nyilasok koncentrációs táborba,de szerencséjére Birkennauba került, a kirakat lágerbe, ahol az elállatiasodott hóhérok az érdeklődőknek bizonygatták,hogy rágalom a zsidók fogságáról terjesztett bánásmód .Itt egy fokkal kedvezőbb volt a környezet és látszatra,felsőbb szervek látogatásaikor tétlenkedtek a rabok.

          Móric Ábrahám kiszabadulása után hazajött, és rövid idő elteltével bizonyított, hogy életre született. Mint a fáról leugró macska, megrázta magát és ment tovább. Benne is dolgozott a zsidó fantázia, akár a bibliai szolga példájára, aki a talentumokat megsokszorozta, ő is vállalkozásba kezdett. Ügyet sem vetett a valamikori fűszer boltjára, és míg mások, sorstársai, minden igyekezetükkel a régi üzleteiket és vendéglőiket próbálták visszaszerezni, ő merész vállalkozásba kezdett. Megrendelésre készíttetett két speciál szekeret és Tisztítás néven indult a vállalkozása. Igaz a köznyelv csak szargyárként emlegette, mert kimondottan a pöcegödrök és árnyékszékek ürítésével és elszállításával foglalkozott. Nála munkára csak olyanok jelentkeztek, akik máshova nem jutottak be, később nagy része innen is elpárolgott, viszolyogva a munkaviszonyoktól. Aki maradt érvényesült, és indult a jólét gazdaságosabb útján, mert Móric jól fizetett, sőt bizonyos összegű szégyenpénzt is adott a nála kitartottaknak.

           Mikor már teljében működött a vállalkozás a városvezetés jó profitot szimatolt, próbálták meggyőzni Móricot, hogy csatlakozzon a Városgazdálkodási vállalathoz, de nem tette meg. Arra az időre tehető a kommunista rend fogfehérjének villogtatása, amikor megindult az államosítás és a lélekben valamennyire megnyugvó zsidók üzleteit is sorra elvették. Megkezdődtek az engedélyezett zsidó kivándorlások, tömegesen telepedtek át az új hazába,az újonnan létesült Izraelbe.. Móric is jobbnak látta az ősi földre való megtérést. Mégis más az Anyaországban nemzete, fajtája között .Keresztény berkekben, de különösen a megrögzött szektákban  kezdtek a világvégéről beszélni, mert valahol olvasták, akkor következik be amikor a zsidók az őshazába gyülekeznek. Összetévesztették a világvégét a nyár végével és a zsidókat a fecskékkel.

             Móric ott is megállta a helyét, dolgos erdélyiségét nem hazudtolta meg. Az évek múltán lassan érkező hír szerint ott is a megszokott vállalkozását folytatta, teve vontatta járművel, de már Tel-Avivban hat apartmanos bérháza van és Jeruzsálemben egy szállodát

 üzemeltet.

             Hans Bittler teljes szellemi beállítottsága eltérő volt a Móricétól. Ami közösnek mondható, a vállalkozói kedv. A háború idején a Harmadik Birodalom igyekezett az erdélyi német ajkúakat, különösen a szászokat meggyőzni, hogy „hazatérjenek”, de Bittler ellenállt, nem csábította Németország. Még akkor sem, amikor hazatért a szovjet gyehennából, a Malenkij Robotnak nevezett meggyaláztatásból. Azt követően a szászok is tömegesen menekültek. Ő maradt. Egyszerű lakatos műhellyel kezdte tevékenységét, mely mindegyre bővült és vállalkozássá izmosodott. Jóhiszeműen és meggyőződéssel minden jelentkezőt felvett, mert biztos volt benne, hogy aki átvészeli a próbaidőt és marad azzal érdemes

foglalkozni. Abban van érdeklődés, elszántság és kitartás.

         A próbaidő Lujza volt, vagy ahogy az inasok egymásközt nevezték a „madam” . Ez a  madám, egy jókora, nagyfülü szamár volt, és a nevét Bittler első csalódottságából kapta. Így örökítette meg egykori szeretője emlékét, aki kikosarazta. Lujzában meg volt az igazi szamár konokság , ha nem akart menni, megállt és rázendített irdatlan bőgésére, s hiába ostorozták, inkább rúgott, de ö tudta mikor kell befejezze. Ez volt a jellegzetes bittleri szállító fogat. Kis szekerén szállították az oxigénpalackokat a hegesztéshez, a fémlemezeket és a házhoz szállítandó készárut. Minden inas hat hónapig kellett kiállja a próbát,és ha az sikerült,nem lett elkedvetlenedett,azután került a munkapadok mellé A kellemetlen az volt, hogy város szerte ismerték a Bittler szamarát és különösen az iskolás surmók gúnyolódtak  az inasokkal. Egy biztos, aki Bittlernél tanult garancia volt a szakképesítési igazolvány, ö viszont előszeretettel toborozta a környék szász falvainak suhancait.

          Bárdos Péter és Derlisch Günther egy időben jelentkeztek felvételre. Két arányosan fejlett fiú, majdnem megtermett legény. Péter helybéli, alig végezte az általános iskolát, de anyja unszolására nem töltheti tétlenül a nyarat. Minél hamarabb nyélbe kell ütni a felvételt, az elkötelezettséget. Günther a szomszédos szász faluból jött, mindössze néhány kilométer, gyalogosan is elérhető. Igazi szász típus, arányosan magas, izmos testalkatú. Egy ideig dolgozott a család kötelékében a szőlősben, majd fákat vontatott az erdőn az ökreivel. Összeismerkedett a két legény, és mivel Günther volt a nagyobb és tehetősebb meghívta Pétert egy sörre a sétatéri sörözőbe. Péter félénken fogadta a meghívást, mert ilyen helyeken még nem járt, de gondolta ismerős a délelőtti órákban csak nem lézeng arra felé, hogy beárulja. A szász legény örömmel újságolta, hogy örül a társaságának, mert egyedül csak az ökör iszik, de kívánta a sört, mert otthon víz helyett is bort isznak.

          Így kezdődött a két fiú egymásra találása és indult a barátságuk. Együtt kellett udvaroljanak Lujzának, de Günther értett az állatokhoz, probléma ebből nem adódott. Azt mondta, ha a szamár helytelenkedik, erőteljesen belefújsz a fülébe, és rögtön helyrejön. Velük a surmók nem mertek pofátlankodni, mert első alkalommal, amikor egy kotnyeles odakiáltotta

„miért nem viszed ölben az oltottnyulat?”, Günther elkapta és ráültette a szamár hátára. A kölyök nagyon megijedt és utána már nem mernek kekeckedni.

           Eltelt a hat hónap és Bittler először csak reszelni állította őket, de utána látta, bárhova teszi mesterien áll a kezükben minden szerszám. Gondolatban már mérlegelte, hogy alaposan kitaníttatja, felkészíti a két fiút, és véglegesen alkalmazza, mert ha mindegyre bővül a vállalkozása neki is, kell a szakember.

             A szenzációs ötlet Günthertől eredt, ha már túl vannak a kirakat próbán, ami a szamár ajnározását jelenti, ünnepeljék meg az eseményt. Meghívta Pétert hétvégi vendégségbe és ismerkedésre a családjával. Péternek furcsa világ volt a szász közösség. Első alkalom, hogy igazi szász községbe látogat.. Meglepte a tipikus szász sablon: minden ház szürkére van spriccelve, az ablakok barnára festve fehér szegéllyel, a házak az úttól bennebb épültek szinte zsinórban, és kőkerítés határolja mindeniket. A fából készült kapuk is kőkeretbe vannak ékelve és barnára festve. Aztán elcsodálkozott a Güntherék rendezett gazdaságán. A fedett tornác szőlővel van befuttatva, szekérút vezet a hátsó udvarra, s az út két szélén rózsafák díszelegnek. Az udvar jóval nagyobb az övékénél, és a mélyében hatalmas kőistálló ad otthont két lónak, egy pár hortobágyi szürke ökörnek és három tehénnek. Egy hosszú fedett eresz alatt van tárolva a tűzifa, egy traktor és két cséplőgép, az egyik a gabonának, a másik a lóherének cséplésére szolgál.

            Frau Derlisch, vagyis Herta néni, a Günther édesanyja szívélyesen fogadta a fia új barátját, akiről oly sokat mesélt. Szász lepénnyel és borral kínálta őket. Csendben fogyasztották a feltálalt süteményt, amikor egetverő kiabálást hallottak.

--Herta! Az Istenit a fületeknek! Nem halljátok a szekér nyikorgását? Nyisd már ki a kaput, verjen meg az Isten! -  és akkor megkondult a harang a hatalmas evangélikus templomban, jelezve a munkanap végét, az este beálltát .- Köszönöm, Istenem, hogy megtartottál, hogy erőt, egészséget adtál a mai nap munkáihoz. Légy velem, légy velünk az éjszakában is. – imádkozott hangosan herr Derlisch, majd újból rázendített -  Herta, megsüketített az a kurva  Isten

Günther szaporán szaladt és nyitotta a kaput, majd az udvaron hátravonult az ökrös fogat. Szép nagyszarvú szürke marhák. Péter ilyet eddig nem látott. Cammogott ö is a szekér után. Ludwig bácsin, a Günther apján már nyoma sem volt az előbbi felháborodásnak. Úgy látszik ilyen a modora. Hozzálépett, kezet fogott Péterrel és megveregette a vállát.

- Te vagy a fiam újabb barátja? Érezd jól magad nálunk.- hozzálátott az ökrök kifogásának a járomból és vezette be az istállóba és intett a fiának, hogy vezesse hátra Pétert az istálló utáni gyümölcsösbe. A cseresznye érés utó szezonja volt, de már ért a nyáralma és a körte. Sorra kóstoltak mindet.

- Lenne-e kedved este bálba menni?- kérdezte Pétert.- Igaz először azt illett volna megkérdeznem, hogy szoktál-e táncmulatságba járni?  Én különösen szeretek.

- Hát nemigen. – vonakodott Péter – Az iskolában időnként, csütörtökön szoktunk szervezni, igaz mi csak „döcögőnek” neveztük. Ott lehetett táncot tanulni, akit érdekelt. Nekünk volt egy külön csapatunk, egy idő után behúzódtunk a wc-re és a cigarettát, kóstolgattuk. Volt egy „nagyfiú” az már marihuánát is szívott.

- De táncolni csak tudsz?

- Az alaplépéseket. Tudom,hogy a csárdás kettő jobbra, kettő balra, a tangónál kettő előre, egy vissza, a keringőnél egy ide, egy oda és körbeforogni. Ügyetlenkedtem, de Juci igérte, hogy megtanít.

- Itt is táncolunk mindent, viszont mivel falun vagyunk, minden bál német polkával kezdődik és azzal is végződik. Majd meglátod.

- Érdekes világ a tiétek. Egymásközt hogyan beszéltek?

- Itthon szászul, csupán édesapám szokott magyarul, vagy románul káromkodni, mert a mi nyelvünkön nem lehet, nincs kifejezés. Aztán ha vendégek jönnek Brassóból vagy Szebenből akkor németül beszélünk, mert a szász tájnyelv. Ebben a dialektusban csak Beszterce, Régen és Segesvár környéke beszél.Nagyon eltér a nyelv,érthetetlen. Épp annyira, mint az erdélyi és regáti cigány nyelv, ők sem értik meg egymást. Holnap meglátod az ünnepi ételeinket. Templomba is elvinnélek, de az istentisztelet németül folyik s úgy sem értenéd.

A bál végét nem várták meg, mert Péter nem találta fel magát. Egy tangóra felvett egy süldő leánykát s végig ügyetlenkedte, aztán tovább nem merészkedett, nehogy kinevessék. Inkább behúzódott a büfébe, vett egy korsó sört, azt szopogatta élvezettel és figyelte a táncoló párokat.

 Egy idő után Günther sietett hozzá.

- Figyelj, látom, hogy nem érzed jól magad. Hanelore, a barátnőm sem akar tovább maradni, mert készülnek reggel Besztercére. Várj meg itt, hazakísérem, és érted jövök.

Éjfél után értek haza. A táncteremből jól elhallatszott a zene. Amint a kapun beléptek Günther halkan felajánlotta, hogy ne zavarják a ház csendjét, aludjanak a csűrben , a friss szénában, mert ő nyáron gyakran azt teszi. Péter beleegyezett, mert amíg ők is gazdálkodtak, szívesen aludt a jó illatú friss szénában, de az apja gondolt egyet, eladott minden jószágot és beállt dolgozni a szomszédos deszkagyárba. Azt mondta, így biztonságosabb, mert a fizetés állandó ha süt, ha esik, de a gazdálkodás az idő szeszélyétől is függ.

       Látszott, hogy Günther nem első esetben alszik itt, mert a szénában jól kirajzolódott a fekhely és a pokróc is elő volt készítve.. Valahogy nem jött álom a szemükre, inkább beszélgettek suttogva.

- Barátom, ha tudnád, milyen belevaló csaj ez a Hanelore. Úgy smárol, hogy a sírba tesz, tapizást, mindent enged, csak AZT nem. Ha a kezem csúszik a bugyija felé, rögtön rácsap és ellöki. Figyelj, te már szexeltél csajjal?

- Hát nemigen – suttogta Péter – Egyszer majdnem sikerült, de megzavartak. Utána meg nem jött össze.

- S akkor mit csinálsz? Maszturbálsz?

- Az mi?

- Nem tudod? Szoktad kiverni a farkad?

- Azt is egyszer próbáltam, de nem volt türelmem végigcsinálni. Tartottam attól, hogy anyám észre veszi, mert eléggé ébrenalvó.

- Én már túl vagyok a tűzkeresztségen, ahogy mondani szokták. Magdinak hívták, egy aranyos, jó testű cigánylány volt. Itt dolgoztak nálunk napszámra. Megfigyeltem, ahogy rám néz annyira csillog a szeme. Nem kellett sokat győzködnöm, mert nem ellenkezett. Ő már nem volt szűz, de nekem ő volt az első. És tudod az első mindig problémás, mert nem tudod, hogyan kezdjed. Magdi bele való volt, jó mozgású, tüzes. A második volt aztán kiadós, mert ebben a korban jön egymás után az inger. Hosszas volt. Én is izzadtam a gyönyörtől, de a csaj lihegett, sikongott és mindegyre a nyakam harapdálta. Aztán befejeződött a kapálás és tovább mentek.

- Milyen érzés a dugás?

- Azt érezni kell, megmagyarázni nem lehet. Neked is igyekezned kell megkóstolni ezt az érzést. Aztán voltak még csajaim sikeres melléállással, de az ilyen makacsok, mint Hanelore, csak jól felizgatnak, s utána inkább maszturbálás, mint heregyulladás. Most mikor elváltunk felcsipeszkedett, hogy jobban elérjen, és kiadósan megharapta a szám szélét. Szerintem ez biztatás.

Péter a végét már csak félálomban hallotta.