A BAMBUSZÁLLVÁNY

A háború után nehezen indult az élet. Ólomlábakon járt az idő amig lassanként hazatalált a falu régi lakossága.

Ki menekülésből, ki a frontról jött , esetleg csak a híre érkezett, hogy orosz vagy amerikai fogságba esett. Az elnéptelenedett falu elhagyottnak vélt házaiban kezdtek meghúzódni a hegyekből alámerészkedő betolakodók és ismeretlen helyekről ide kallódott cigányok. Az értelmes össze fogás következtében szinte minden egyes házért meg kellett küzdeni és kiebrudalni a betolakodókat. A hat szász család nem tért vissza. Őket a háború zajában csábították a „nemzeti” földre és mivel szőlőtermesztéssel foglalkoztak megrakott szekerekkel, vitték az itteni földjüket, hogy ott is jó földdel kezdjenek.   Ők  már nem térnek soha vissza és a zsidók is késlekednek,pedig volt közöttük orvos, ügyvéd,  akikre a továbbiakban is szükség lenne,na meg kereskedő.A falu jó földrajzi elhelyezkedése  kedvezett a kereskedelemnek és a vásároknak,nagy útelágazások mérföldköve volt. Négy nagy üzletház kinálta portékáit és vetélkedett egymással.A legnagyobb az Ároné volt és ő  volt a közkedvelt,a szeretett kereskedő,mert mindenkivel értelmi szintjén tudott tárgyalni és ajánlani áruit.Bevett szokása volt,hogy hétfőn az első vásárlót ingyen szolgálta ki bármit is  kért.De kik voltak első kuncsaftjai ? Általában a megszorult szegények,akik siettek korán   árpakását,sót vagy suzáraz babot vásárolni,hogy mire az éhes kölykök felébrednek legyen  egy kiadós gyomortömő étel az asztalon.Az ilyenek szégyelltek volna cipőt,kalapot vagy nyakkendőt kérni.    És minek is,hisz távol állt tőlük az ilyen viselet.Az Áron boltjában  patkószegtől nyúlszőr kalapig mindent lehetett kapni.Képtelenség volt tőle üres kézzel kijönni,mert az ajtóig kisért,ajánlott,alkudozott és bármit eladott.

Egy napon megérkezett végre Szilágyi Áron is.Félénken lopakodva közelítette meg házát,ahol a nyári konyhában egy cigány család volt titokban meghúzodva,de látva a tulajdonos megérkezését hamar eloldalogtak.Sokáig lézengett egyedül otthonába bezárkozva.Nem akart mutatkozni.Restellte,vagy gyülöletet érzett mindenki,az egész világ  és  Isten iránt ? Ő a hitében mindig megnyugvó Istennek hű embere!!De amit átélt Birkennauban  az már emberfeletti volt.Vagy inkább az emberi lét gyalázata!

Ágnes,a valamikori közvetlen barátja a családnak,volt az első akinek feltünt,hogy mozgás van az udvaron.Haragos kiváncsisággal lépett be a kapun és ment fel a lakásba a  nyitott ajtón át.Rossz sejtelmei voltak.arra gondolt ezt is lefoglalta valaki.Földbegyökerezett a lába amikor szemtől szemben állt Áronnal.Hitetlenkedve méregették egymást Döbbenetes volt a valamikori délceg kereskedőt így látni,hosszú vörös szakállal,csapzott hajjal és kopott eényűtt ruhában.

-Békesség Istentől – köszönt vidáman Ágnes

Solem – jött a megszokott régi válasz.Ígí köszöntötték egymást mindig a régi időkben.Gyakori volt  a találkozás,Ágnes hiányozhatatlan volt a mindennapi életből.A mostani találkozás döbbenetében elakadt a hang,olyan mély csend nehezedett rájuk,hogy hallani lehetett a szú percegését a mennyezet gerendáiban.Áron helyet mutatott Ágnesnek,

De az asszony lassan hozzálépett átölelte és szótlanul álltak néhány percig

Isten hozta drága barátom – suttogta Ágnes.- Annyira örvendek,hogy végre itthon van.

Áron nehézkesen leült,recsegett a szék alatta,maga elé meredve még hallgatott néhány másodpercig,aztán óvatosan,hogy sértő ne legyen,de határozottan mondta

Drága Ágnes,megkérem többet ne köszöntsön az Isten nevével és ne hozza velem kapcsolatba.H ki kellene találni Istent,én nem versenyeznék.Számomra megszünt léterzni.Nézzen körül és nézzen rám Ágnes mivé lettem és a zsivajgó családból egyedül éltem  át.De ne kérdezze mit,azt épeszü ember fel sem tudja fogni,hogy mit műveltek velünk zsidókkal.A monda és a Szentírás szerint Isten kiválasztott népével.Hol volt a Nagygazda amikor velünk állati módra bántak.Bizonyára zsebre dugott kézzel,szája szélén farmer módra  lógó pipával élvezte a mi nyomorgattatásunkat és a hozzá szálló füstöt,lemészárolt és elégetett  zsidó testvéreink amit megállás nélkül okádtak a krematóriumok égbenyúló kéményei.

-                      

Úgy szétsálasztottak Ágnes,hogy a gyötrő kínos munka utáni álmatlan éjszakákon is csak ébren álmodtam róluk.

Ágnes hallgatott.Okos asszony volt és tudta ilyen helyzetben nincs értelme közbeszólni,sem érdeklődéssel,sem együttérzéssel.Röpke pillantással felmérte a szobát,a valamikori társalgót,  amely régebb nagy napokkor népes volt a környék zsidó kiválóságaitól.Nagy ünnepeken még a rabbi is megörvendeztette jelenlétével a társaságot,pedig az nagy szó,kiváltságos esemény volt..Mindent széthordtak,csak az asztal maradt,a tizenkét székből is csak hat és a két abéak között a bambuszállvány a hétkaru gyertyatartóval és előtte a bőtkötésű Tanakh – a héber Biblia és a Talmud.

Olyan szívbemarkoló Ágnes,hisz emlékeznie kell,ebben a szobában voltak a nagy vendégségek.Itt tartottuk a paskaünnepet,amikor a kis fiam a rituálé szerint megkérdezte,hogy mit is ünnepelünk most.És nekem mint a család legidősebb tagjának és családfőnek el kellett mesélni az Egyiptomból való szabadulást lépésről-lépésre. Most már nincs kinek.De milyen lélekkel lehetne mesélni az ősi sanyargatást amikor a jeléenkori amit átéltünk össze sem hasonlítható.Ezt ki fogja majd beadagolni az utókornak?-Elhallgatott,majd kis szünet után keserü sóhajtással hozzá tette.- Nem Ágnes,belőlem már kihallt minden.Egyedűl érzem magam a világban tele gyülölettel Isten és az emberek iránt.

Ágnes mocorgott,majd felállt,indulni készült.Már-már az ajkán rebegett az „Isten velünk” de nem mondta.Áronhoz lépett ,megszorította a kezét és csak annyit suttogott halkan”Vigasztalodjon”

Utban hazafelé nagy gombóc csomosodott a torkában,amit lenyelni képtelenség.Borzongott és lassan folyó könnyeit takarva,hogy senki észre ne vegye tört fel lelkéből a sóhaj:”Uram,ne rodd fel neki eltévelygését,ő igazi istenfélő volt aki a parancsolatokat hiánytalanúl betartotta.Adj neki lelkivigaszt és megnyugvást a nagy csapás után.” És pergett a visszaemlékezés.A pászka vacsorán amelyre gyakori maghívott volt Áron azzal kezdte a rituálés visszaemlékezést” Én vagyok a ti atyáitok Istene.Lárván láttam az én népemnek  nyomoruságát amely Egyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat.Leszállok,hogy megszabadítsam őt az Egyiptombeliek kezéből és elvigyem a jó tágas földre,tejjel és mézzel való földre.”És sorra következett a kiszabadítás minden mozzanata Mózes vezetésével,majd a negyvenéves bolyongás a pusztában.És beékelődött Áron mostani szomorú sóhaja „Akkor neghyven évig bolyongtak,hogy apránként elhulljanak a szemtanuk és feledésbe merüljön a szenvedés.De vajjoin most hány évnek kell eltelnie,hogy ezt a galád barbár megaláztatást és mészárlást feledni lehessen.Nem,Ágnes,ezt sohsem lehet kitörölni az emlékezetből.Pedig ott is imádkoztak sokan éjjelente „Halld Izrael,az Úr a mi Istenünk,egyedűl az Úr!Szeresd azért az Úrat a te Istenedet teljes szívedből,teljes lelkedből és teljes erődből.Ismételgesd fiaid előtt és beszélj azokról akár a házadban vagy,akár úton jársz,  akár lefekszel,akár fölkeksz.

És mit értek az imádsággal ? Reggel ugyanaz a gyötrő munka amely nemcsak fizikailag,de lelkileg is kikészitett mindannyiunkat.Beállítottak egy domb melletti patakba zsidók százait lapáttal és kellett lapátoljuk a vizet a dombon keresztűl,hogy megváltoztassuk a víz medrét.  Érti ezt ? Ugy-e nem,hisz kimerítő játék az idegekkel !

 Elgyötörten,összetörten ért haza Ágnes.Senkihez sem szólt,csupán tudomásul vette,hogy a   Községházára hivatja a jegyző.Végűl kiderűlt,hogy a vármegyei központba berendeltek minden bábaasszonnyt valamiféle felkészítőre és átszervezésre.Új idők,új törvények.Újra-   osztották a körzeteket és felhívták a figyelmet a háboru utáni szülések gyakoriságára,legyenek résen felfedezni és beiktatni minden állapotros asszonyt.Minden bábaasszony kapcsolatot kell tartson a körzeti orvossal.Városon megszűnik az otthon szülés,a korházak kötelesek bővíteni a szülészeti osztályokat és az összes bába itt fog dolgozni szülész-nőgyógyász orvosok irányításával..Visszatartották gyakorlati időre,hogy hozzászokjanak a korházi munkához..     Ágnes rokonoknál szállt meg és az ott töltött idő felért egy kirándulással.A korházban váltásban kellett dolgozni,de azért bőven jútott idő szórakozásra is.

Távollétében a falu is változáson ment át.Előszőr a négy  áruház cégtáblája került le és cserélődött ki.A Szilágyi Áron szatócsboltja helyébe ÉLELMISZER felirat kerűlt,az Eisyie  Móricéból RÖVIDÁRÚ ÉS KÉSZRUHA  a másik kettő meg VAS ÉS VEGYIÁRU és    GYÓGYSZERTÁR lett.Egyedűl  a Sebessy mészárszékja lett HÚSBOLT és abban ő maradt meg továbbra is boltosnak.Az Áreon üzletét a valamikori kisegítője vette át,a többiekbe pedig mind idegeneket hoztak.

Áront nem zavarta a változás,nem is akart kereskedelemmel foglalkozni.Vásárolt két bivalyt és azokkal kezdett mezőgazdálkodni: szántott,vetett,fuvarozott.Lehetséges,hogy rejtett tervei voltak,de erről nem beszélt senkinek.Újra nősült és kezdett kiegyensúlyozott,derüs lenni.

  Ágnes hazaérkezve jártában-keltében felfigyelt az Áron udvarán lévő változásokra,a sok libára és az udvaron a szekér elé befogott két bivalyra.Furcsálta mindenki,mert erre felé nem tartottak „ördögfiókákat”.Egy késő délután Ágnes amint ment el az Áron portája előtt kellemes füttyszóra lett figyelmes.Belépett az udvarra és az udvar mélyén szekérhez kötve,egy csinos,göndör – fekete hajú nő fejte a bivalyt és fütyörészett.Ágnesnek furcsa volt a látvány,de a fiatalasszony észrevette és széles mosollyal mondta,hogy másképp nem adja le a tejetNormális bizalmassággal beszélt a belépő asszonyhoz,mert gondolta,hogy ebben az órában csakis ismerős jön hozzájuk.Ágnest még nem látta eddig,de bizalmasan mondta,hogy vannak olyan furfangos bivalyok melyeknek énekelni kell.Ezek az állatok tele vannak fortéllyal.A bikához is elég egyszer elvinni,mert később,ha rájön a folyatás,annyira megjegyzi hol van a bika,hogy egy húzamban képes huszonöt kilómetert is leszaladni..Ezt is meglehet szokni,törődött bele és fejt tovább.Ekkor lépett ki az istálóból Áron és sietett köszönteni Ágnest,de már menés közben magyarázta,hogy ez itt az új asszonya,ismerkedjenek össze és reméli a régi kapcsolat szentasítve tovább tart majd.

Ágnes felfigyelt a férfit ért új változásokra,már sokkal lazább,derűsebb,mozgékonyabb,szinte helyre állt régi énje és lelkében remélte,hogy az új asszony,Miluka,igazi társa lesz.Befejeződött a fejés és és a fiatalasszony kezet nyújtva bemutatkozott  és meghívta Ágnest egy teára.Ők inkább teáznak,erre szoktatta a nagybátyja,akié volt a városi grádicsos patika,lévén gyógysterész és most a változásokkal mint alkalmazott dolgozik valamikor saját űzletében..Ő is,mármint Miluka egyedűlk tért haza,egy hónapig várakozott,hogy csoda történjen,de többet már nem tudott időzni Gyergyóban ahol az apja erdészmérnök volt.Üzent a gyógyszerész nagybátyjának és határtalan örömmel fogadta.A zsinagógában ismerkedett meg Áronnal,és mire vártak volna,harmadik találkozás után összeköltöztek.Nincs mire várni,annyi szenvedés után a hátralévő élet minden pillanatát ki kell használni..Kitűzték az esküvőt és minden ceremónia és felhajtás nélkül egybekeltek.

Ágnes újra gyakori vendég lett Áronéknál,felélesztették és ápolták a régi barátságot.Nagyon talált a szó Milukával is,végülis ő segítette világra születendő gyermekeit.Elsőnek Mózes született és utána két évre Sámuel.Eleven gyermekek voltak és szépen fejlődtek.

Közben az élet telt a maga viszonylagos változásaiban.Az embereket sokkolta az új változás,az egyoldalu kommunista hatalom kialakulása,mely szovjet módra minden régi áramlatot és nézetet igyekezett elfolytani,előtérbe helyezni a marxi – lenini dogmákat,az egységes ateista nevelést és az ateista nézetek erőszakos terjesztését.

Közben a forrongó világ is állandó átalakulásban volt.Kiéleződött nézeteltérések villogtak a nagyhatalmak között,feszülésig pattanó hírek sejttették a hidegháború kirobbanását.A zsidóvilágban élénk érdeklődésnek adott hangot az új Izrael állam létrejötte Palesztina területén.Az tudott dolog volt,hogy a koncentrációs táborok felszámolása után nagyon sok zsidó vette az úticélt inkább Palesztina felé,mint a szülőföldjére,okként magyarázva,hogy ha haza megy minden járókelőben akikkel szembe megy csakis ellenséget látna.Az új zsidó állam megalakulása új lökést adott a világ zsidóságának az együvé tartozás lehetőségének kivitelezésében.Sok helyen ellenezték a kivándorlást,különösen a kommunista táborból,de voltak országok akik  jövedelmet láttak benne és nehéz pénz ellenében engedtek a kérésnekA kivándorlás lehetőségét latolgatták Szilágyiék is.Miért ne éljenek együtt hányatott és sokat szenvedett egy nyelven és egy hiten lévő testvéreikkel ? Irány,haza,Izraelbe!!Az első nagy csoportos kivándorlás,amikor Áronék is útra keltek  ezerkilencszázötvenkettőben volt..

A román állam személyenként ötven kilós csomagot engedélyezett.Az ottani rokonok,ismerősök figyelmeztették,hogy lehetőleg ágyneműt,tollpárnát és selymet vigyenek.Konstancán kellett jelentkezni és hajóval vitték Hajfába.

Nem volt nagy összeborulásos bucsúzkodás.Indulás előtti napon Ágnes a kisebbik unokájával ment Áronékhoz.A család már útrakészen volt,Áron a barátjainál időzött,igy Ágnes Miluikával kezdett beszédbe.Nehézkesen indult a társalgás,de aztán Miluka rátalált énjére. Jaj,Ágnes,ha látná mennyire örvend Áron és milyen odaadóan készíti a fiait az ÚJ befogadására. Részben igaza van. Nem tudom hogyan lesz,de biztosan jobb mint a lágerben. Pedig azt is meg kellett szokni.És együtt leszünk  , mi zsidók.Nem néz majd rajtunk át,mint megtűrteken senki.Kicsit félek,de azért bízom az Áron optimizmusában.

Már vártam  ,Ágnes,mint a család régi jó barátját,hisz Áronnak támadt az ötlete,hogy a bambuszállványt a gyertyatartóval és a Bibliával hagyjuk magának örök emlékként.És ha gondolja válogasson a gyermeknek az itt maradt ruhákból és cipőkből,ha talál neki valót,mert ezeket mind  Párizsból küldte a nagynéném..És hogy mindig emlékezzen rám,magának hagyom ajándékba a gála ruhámat,amely szintén páriszi és fekete kínai selyemből van.Teljesen időtálló..És muielőtt feltőrne belőlem a sírás,menjen,hagyjon magamra.Solem.

Ágnes összeszedte amit rábíztak és lassan útnak indult a furcsa búcsúvétel után.Nem szólt,ki tudja milyen viharok dúltak a fiatalasszony lelkében.

Az évek múlásával kezdett feledésbe merűlni minden ami régi.Idővel csak kevesen,csupán az idősebbek emlékeztek a Szilágyi szatrócs boltjára..Ágnes megőrízte a bambuszállványt ,a tiszta szobában volt a fronti két ablak között a hétkaru gyertyatartóval és a Bibliával.Aztán nagy későre az unokája megnagyíttatta egy fényképét és azt támasztotta a gyertyatartó elé.Annyi változás még beállt,hogy a szélein  különböző színű fokföldi ibolyát  tartott.mert azok annyira beleillettek a milliőbe..Időnként,amikor eszébe jútott a régi idők kellemes pillanata zsidó ünnepeken meggyújtotta a gyertyákat és csendben,egymagában emlékezett.

Idővel ő is kikerűlt az öröknyugalom mezejére.Néhány évtízed eltelte után érdekes levél érkezett az Ágnes címére.A feladó Izraelből Gotesmann Aaron.Az unokája vette át a levelet.Hosszan nézte a boriték finom papírját,a furcsa bélyegeket,tépelődőtt,aztán nagy kédsőre felbontotta.

Kedves Ágnes !-olvasta

Nagy elfoglaltságomban annyira elódáztam az irást,de most szükségét érzem,hogy írjak,hisz annyi minden történt velünk,és most őszintén csodálkozom magamon,hogy hanyagolhattam el ennyire,hisz annyira őszinte baráti kapcsolat kötött minket össze.Kezdeném azzal,hogy Konstancáról hajóval hoztak Hajfába.Hatalmas kikötő.Ahogy kiszálltunk a hajóból felsorakoztattak,viszolyogtam,mert azért az ilyen fegyelmi kodszerekkor belém nyilíllik a láger,ott is sorba álltunk és készültünk az Appelre.Bevezettek egy telepre ahol nagyon sok kis faház volt,amolyan üdüllő kinézetelű bungalló.Családonként elszállásoltak és rövid idő eltelte után osztották is az élelmet.Amint megtudtuk karanténba helyeztek és másnap már megkezdődött a rendes aktivítás.Mindenkit megvizsgáltak,akinél valamilyen betegséget észleltek azonnal kiirták kezelésre.Felírták honnan jöttünk,mivel foglalkoztunk,.mennyi vagyon maradt utánunk és milyen értékben.Külön elbeszélgettek,hogy mivel szeretnénk foglalkozni az új hazában és az alatt a hat hét alatt amíg itt vagyunk kötelezően nyelv órákra kell járni.Héberül és angolul tanítottak,mert az a hivatalos nyelv,de beszélt még a jiddis is.Mi inkább ezt értettük.Héberűl amit a biblia ismeretből és a talmudból tudtunk,de azok inkább csak imádséágok voltak.Összeült a család,Áron azt mondta,hogy új hazában teljesen új életet szeretne kezdeni,mindent kirekeszteni és félretenni ami a multra emlékeztet.Első dolga volt,hogy kioperáltassa karjából a lágeri leltárszámot,és megváltoztatta a nevét is.Teljesen zsidó akart lenni,ezért a Szilágyi helyett felvette a Gotesmann nevet,ami lefordítva Isten embere s még a keresztnevét is két „A”-val irta,hogy ne legyen az otthoni.

Falun akart letelepedni és mezőgazdálkodni.Elkerűltünk egy frissen létesűlt kibucba és mindenki megkapta a maga beosztását.Mindenekelőtt katonai kiképzésen vettünk részt.Furcsálltam,hogy minket nőket is besoroltak és megtanítottak különböző fegyver használatra,de így a helyes,sok az ellenség és a hazát mindenképpen meg kell védeni.

Eleinte nehéz volt,mert hoizzákellett szokni az itteni magas hőmérséklethez.Voltak idsőszekok,amikor a ventilátorral a kezemben járkáltam a lakásban ,mert annyira elviselhetetlen volt a meleg.Minden más.Nem váltakoznak az évszakok a megszkott sorrendben,csak tél van és nyár.Na ,ha télnek lehet mondani a hat hetes esőzést.Igaz lehűl az idő,de nem annyira mint „otthon”.Eleinte a gyermekek csodálkozva szedték az itteni gyümölcsöket,amikhez otthon ritkán jútottak hozzá: narancs,gránátalma,datolya,füge.  Nekik,mint általában a gyermekeknek hamar ment a beilleszkedés,nyewlvtanulás,úgyszintén Áronnak is,csupán az én csángó felfogásom és nyelvérzékem volt elmarasztalható.Tudja ,Ágnes,mind zsidók vagyunk,de különbözőek,talán klasszikus fészke Izrael a sovinizmusnak,mert itt mindenki megőrzi és ragaszkodik  ahhoz a kultúrához amelyben felnőtt.Ez pedig kihat teljes viselkedésére,környezetére.Büszkén mondhatom,hogy a legpedánsabb háztartást és berendezkedést az erdélyi zsidóknál lehet látni.Mi teleaggatunk mindent csipkével,kézimunkával,ahogy otthon láttuk és tanultuk.Áron hamar magára talált,kibékült sorsával,megnyugodott,hogy az ősi zsidóföldön élhet,túlbúzgó lett,rendszeresen eljár szombatonként a zsinagógába és ősi tisztelettel megtartunk minden ünnepet.Itt kötelező,hisz együtt vagyunk mind zsidók.Szigorú vallástörvények is vannak,zsidónak nem szabad szombaton newm csak dolgozni,de járműveken útazni sem.Végre öröm nézni ahogy Áron felszabadúltan éli a saját zsidó életét.                                       

Később a gyermekek ahogy nőttek fokozatosan kialakult az érdeklődési körük,de még nem említettem,hogy ideérkezésünkkor Áronnak kedve támadt egy izraeli születésű családtagra,akit majd Istennek szentelünk.Igy született meg a kis Israel,aki majd pap lesz.Mózes a nagyobbik katona pályára érezte magát hivatottnak.Kadét iskolába adtuk,majd később kikerűlt az Államokba és mint kiképzett elhárítási tisuzt került haza egy amerikai támaszpointra.Sámuelnek más ambiciói voltak.Ő különben nyugodt természetü volt mindig,az iskolában is inkább az emberi szervezet érdekelte.Sikeresen végezte az orvosi egyetemet Jeruzsálemben,most meg Tel-Avivban tevékenykedik,eléggé közel hozzánk.Mózest őrűlt nagy szerencsétlenség érte,egy váratlan palesztin gerilla támadáskor életét vesztette.Többen meghaltak és hiába volt a nemzeti gyász a „Hősi halott” érdemrend,én ma is gyászolom,mert az én lelkemben a szülőföldről hozott kincs veszett el.Ő még emlékezett,és vele sokat lehetett beszélni az ottani állapotokról.

Ágnes drága,most különösen egyedűl vagyok,mélyen zárt külön lelkivilággal,ahová senkinek sincs bejárata.Áron végzi a teendőit,levelez a fiaival,újságot olvas,eljár a hitközségbe,mert ott is sok megbízatást kap.Nekem elég ha lehunyom a szemem és látom az égbenyúló gyímesi havasokat téli és nyári öltözetükben.Kisért a fenyvesek zúgása és a gyors patakok csobogása.Megélénkűl a gyimesközéploki Borospataka ahol születtem és éltünk.Az apám szatócsboltja,melyben nagy volt a jövés-menés különösen reggel és este,mert napközben az emberek dolgoztak,ki az erdőn,ki meg a kaszálón.De reggel és este mindannyiuk eljött felhajtani a napi adag pálinkát az apám üzlete előtt és csoportokba verődve hangoskodtak,beszélgettek és néha énekelgettek is.Vidám,akár szomorú csángó nótákat.  Volt egy kedves csángó asszony,Valika,aki nagyon hozzánk nőtt.Ugyanis apám beszerzési kapcsolatai révén mindig kapható volt az „Ivánka”,a kozák téli sapka.Kerek volt,bőrből,asztrahán bérléssel és lehajtható fülekkel.Nagy volt a kereslete és gyorsan fogyott,mert praktikus volt és tetszetős.Egy alkalommal lehet véletlenűl összekeveredett a sapkákkal egy élénkmintás kozák fejkendő..Csángó asszonyszemmel nézne nagyon vonzó lehetett,mert Vlika szemet vetett rá.Napokig járt apámhoz alkudozni,de nem tudtak megegyezni,viszont minden alkalommal félretetette..Végűl apám ráunt az akadékoskodásra és fellobbant állapotában neki adta ajándékba.Szegény asszony nem hitt a fülének,pillanatig csak állt értetlenűl,aztán futásnak eredt és vissza sem nézett,úgy szaladt a patak partján hazáig..   Sokáig nem jött felénk,míg egy nap telt iszákkal állított be,így hívták ők a hátizsákot,és kezdte kiszedni soban egy fél bárányt,egy őz combit,majd sajt,orda,túró,hirib gomba.Mindent kirakott,aztán a fejkendőt hátratólva csipőre tette a kezeit és egyenesen apám szemébe nézve  kérdezte,mit szól uram,ez üti a keszkenyő szélét-hosszát? Nálunk a pénz ritka,de ilyesmi állandó.Apám szabadkozott,de nem volt kivel,majd közelebb hajolt apámhoz és arra kérte,engedje meg,hogy kedveskedjen a családnak egy igazi csángó vacsorával.Vette a csávont,így nevezték az üstöt ami ércből készűlt és ebben volt igazi a puliszka.Bálmost főzött ami eredeti csángó puliszka,zsendicében főzik a kukorica lisztet.és addig keveri amig olyan kemény lesz,hogy a keverő   a közepébe szúrva egyenesen megáll..Akkor kiborította egy lapítóra,az üst szelet megkente vajjal és kezdte lerétegezni a puliszkát.Ujjnyi réteg puliszkára két ujjnyi túrót szórt és igy,amig mind bekerült az üstbe,akkor ráöntött egy liter tejfölt és visszatette a tüzre rotyogni.Ilyen finomat csak Gyímesben ettünk és azt is csak Valika készíthette.Ők saját részükre másként készítették,de az számunkra nem volt kóser,mert abban piritott füstölt szalonna is járt,annak a kiolvadt zsírjával lapitották a puliszkát és a kiolvadt szalonna darabkákat a tetejére szórták.

Magányomban,Ágnes,annyira kísért a gyímesi táj.Sokszor fülembe cseng Valika gyakori nótája: Eddig vendég jól mulattál,Ha tetszenék elindúlnál,Eredj gazda,kapjál botra,A vendéget inditsd útra.Váltakoznak az emlékezés képei,a madárdalos fenyves erdők,meg a zuzmarás havas téli kép,szánkozó gyermekek zsivajával éjjeli farkasórdítással.Ezek az éltető emlékeim,de sohse fogom újra látni,mert ideérkezve egymásnak fogadalmat tettünk,hogy oda  többet soha vissza nem térünk,még látogatóba sem.

De olyan jó volna egy kis hazai levegő,élő friss hírek a szülőföldről.Arra gondoltam,Ágnes, meghívó levéllel elküldöm magának a repülőjegyet is,mert másként sokba kerűlne és jöjjön el hozzánkA nagy keresztényünnepeken hemzseg a nép a zarándokhelyeken.Ezt ápolja és támogatja a zsidó állam mert turizmus és üzlet.Írja meg melyik ünnepen lenne kedve,mnert itt mindenünnep nyáron van.Ágnes drága,írjon és várom!!

Eddig a levél.Az unoka tanácstalanúl ült és töprengett mitévő legyen ? Írja meg,hogy Ágnes nincs többé és kérése szerint a párizsi gálaruhában temették ? Hogy életén át a bambuszállvány előtt imádkozott és biztosan értük is ?

Nem,mégsem! Ha eddig szó nélkül telt el minden,telhet tovább is ugyanúgy.Visszatette a levelet a borítékba és rátette a bambuszállványon porosodó zsidó bibliára..

Szerinte így még hitelesebb az ereklye!