Kis türelmet...
15 éve | 0 hozzászólás
Márton Savaria külvárosában született 316-ban vagy 317-ben A
legenda szerint besorozták a római hadseregbe. Nemcsak vitézségével
tűnt ki, hanem jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétével
is.
A legenda szerint egyszer Amiens városkapujánál télen
megpillantott egy didergő koldust, s annyira megszánta, hogy köpönyegét
levéve kettéhasította, s felét odavetette a szűkölködőnek. Ezután éjjel
álmában megjelent neki Jézus, és tudomására hozta, hogy koldus
alakjában vele tett jót.
15 éve | 0 hozzászólás
Mennyből az angyal
Mennyből az angyal - menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
15 éve | 0 hozzászólás
Az asszony egy fárasztó munkanap után állt sorban kenyérért egy
furgon mellett, amely minden nap adott időben érkezett a patika
szomszédságába. A kenyér finom volt és olcsónak számított, ő tehát
igyekezett kifogni, hogy lehetőleg minden nap jusson belőle nekik is. A
szeme ide-oda révedezett az utca túloldala és a sorban előtte álló,
hajlott vállú öregember háta között, de nem fogta fel, mit lát:
mindennapos szürke kötelességei zakatoltak az agyában.
15 éve | 0 hozzászólás
Nyárutó
Mint egy szegény, sebesült katona,
a piszkos ősz járkál a mély aranyban,
a sebkötőit is letépi halkan
s csorogni kezd a vére bíbora.
Olyan alélt, hogy semmit se akar,
a napba bámul búsan és fehéren,
mellén a sok-sok vitézségi érem
rég kialudt, halott szivet takar.
Egy kőre dől s már-már aludni vágyna
álomtalan álmot egy régi ágyba,
de nincsen út, mely arra vinne már,
szívében kínok és fájdalmak üszke
s még hallja, amint fújja-fújja büszke
aranykürtjét a nyár, a messze nyár.
Kosztolányi Dezső
Szeptember elején
A hoszú, néma, mozdulatlan ősz
aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.
15 éve | 1 hozzászólás
Volt egyszer közel két és fél méter magas Buddhát ábrázoló
betonszobor Bankok közepén. Nem számított igazi műalkotásnak, és az
emberek sem tisztelték vallási jelképként. A turisták gyakran a
talpazatán hagyták üres üvegeiket, nekidőltek, amíg filmet cseréltek a
fényképezőgépükben, vagy egyszerűen figyelemre sem méltatták.
Aztán úgy negyven évvel ezelőtt egy buddhista szerzetes a
templomba vitette a szobrot. Szállítás közben a szobor megsérült,
megrepedt és betondarabok estek le róla.
15 éve | 2 hozzászólás
Nyár
Hajadon füzek, búzabóbiták -
csupa illat és virág a világ,
csupa mosoly és csupa kedv, csupa
libegés: lányokon selyemruha -
emitt a pipacsok,
amott, az ég alatt
pisze szellő szalad,
a felhő szétszakad,
s látszik egy kék falat
égbolt - alatta terül el a nyár,
s pacsirtaszóval frissen kiabál:
- Én játszom ugyan,
de ti
vegyetek komolyan.
Szilágyi Domokos
Pillanatkép
Felhő árnyékba vonul
végig a napsütötte domboldalon,
minden más árnyékot közömbösít:
az aratók föltekintenek,
a búza ringásba kezd,
a forrás elámul,
a nyúl fölriad,
az ág moccan,
a sas megáll.
mindenki s minden viszonyul
valamiképpen a változáshoz.
Aztán folytatódik minden
ott, ahol abbamaradt
Kányádi Sándor.
15 éve | 4 hozzászólás
Mese az összetört tükörről
Fõiskolai elõadások és hosszú értekezletek végén gyakran hangzik
el a kérdés: "Van valakinek kérdése?" Akkor, amikor a hallgatóságot már
úgyis elárasztották információval, és különben sincs több idõ. Ilyenkor
az embernek biztosan lenne egy-két kérdése. Például: "Mehetünk már
végre?" vagy "Mi a fenére volt jó ez az egész értekezlet?" vagy "Hol
lehet itt inni valamit?" A gesztus célja gondolom az, hogy az elõadó
jelezze vele, mennyire nyitott, de ha valóban felteszel egy kérdést, az
elõadó is, a közönség is gyilkos tekintettel néz rád.
15 éve | 5 hozzászólás
"...évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében."
Hermann Ottó
A bükkerdő
Gyermekéveim legszebb emlékei bükkerdőből mosolyognak felém.
Hányszor osontam ki a házból, mélyedtem be a bükkösbe, az egyetlen
templomba, amelybe igazán szívesen és eszem szerint tudok ájtatos
lenni.
És milyen is ez a templom! Földjét haloványsárga levelek borítják,
oly szépen, mintha nem is a szél, hanem gondos kéz hintette volna el. A
sudarak oly egyenesen , oly merészen állnak, mint a gót templom
oszlopai, de nem oly komoran, mert kérgök szép világosszürke, fehírrel
átfutott, s a márványozást a moha végzi rajtok.
15 éve | 1 hozzászólás
A világnapok olyan hétköznapi ünnepek, amikor az emberiség számára fontos dolgokra irányul a figyelem.
Az
ENSZ 47. Közgyűlése az illetékes dublini és Rio de Janeizro-i
konferenciák javaslatára 1994. március 22-ét a Víz Világnapjává
nyilvánította és deklarálta, hogy a világ emberisége jelenének és
jövőjének sorsa többek között azon múlik, hogy miképp gazdálkodunk itt
a Földön meglévő vízkészleteinkkel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk
vizeinket.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Ősz végén
15 éve | 0 hozzászólás
Tél felé
Fölébredek.
A nap is teszi.
Kinyitom szemem,
míg e perc jövőm tervezi.
Subába bújik az őszi táj.
Dér nyaldossa füveit,
s kinn áll a didergő király,
míg a kályha melegít.
Kilépek a haldokló táj felé.
Mint kabátban meleget lopó,
mellettem elhalad
egy öreg, s egy igavonó.
Hull a színes falevél,
szél söpri a környék útjait.
Szikkadt földeken a napfény elvetél,
fagy hasítja ekézett rögeit.
Sapkám fülembe húzom,
ne halljam a szél mit susog.
Köröttem süvit magyarázón,
míg biztatón vár otthonod.
Varga István
Tél lesz
Elkésett virágok
tapogatóznak a hideg õszben.
Remélnek még
gyümölcsöt?
Címkék: tél évszakok ősz
Tovább