Tél


...És másnap reggelre kinyíltak a jégvirágok.
Megroppant lábam alatt a tegnapi fû.
Fehér csipke az ágon, fekete varjak a dérben,
csikorog és zizeg, reccsen és surran a hideg.
Bundámba burkolózva aggódom:
Jaj, csak bele ne fagyjanak az érzések a szívekbe!
Érzem, hogy forró a vérem, vöröse ellenpontja
e fekete-fehér világnak. De nem látható.
Aki szembejön velem, vajon sejti-e,
hogy õt is szeretem?
Fuvolaszó hajlítgatja az ágat, arcomra zúzmara hull.
Ó, boldog gyermekkor!
Szánkózások és korcsolyapályák hangjait
hozza a szél a szomszéd múlt idõbõl...
Lesz-e még igazi telünk?
A ködbõl lassan felkúszik
a sápadt, erõtlen napsugár.
Cipõm talpa alatt megmozdulnak
az elsõ kíváncsi hóvirágok...



Jégvirágok

Ablakomra szállt a pára,
mely reggelre megfagyott.

Kalandrapacsirta

Hol énekelsz ilyen gyönyör?en
ily tisztán ilyen végzetszer?en
csi - csi - csi próbálod és ráhúzol
a s?r? lombok közül valahol
szaporázod a hangot azután
a torkodig lerántod és sután
kipirosítod mintha nyelvedet
nyújtanád ki a nagy világ felett
pedig csak játszol egy-egy jelet adsz
a vad szerelmesednek - az igaz
de azt is inkább magadnak teszed
madár miféle isten van veled
hogy ilyen gyönyör?en énekelsz
láthatatlan hangon az égre kelsz
közben közel vagy egészen belül
az én heves szívemben egyedül?

Sursum corda!

Minden ember, egy színes és értékes, önálló személyiség,
akár mennyire is elnyomják benne ezeket. Sok mindenben
különbözünk, mind mások vagyunk, de ... (ez) nem jelent
rosszabbat, vagy jobbat! Egy biztos... EMBEREK vagyunk
és minden ember megérdemel egy lehetõséget,
hogy megmutassa saját egyedi világát...





"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett, zamatos, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát.

Az új év küszöbén

Kívánom, hogy legyen a 2009-es évben:

Kicsit több békesség, jóság, szelídség, kevesebb viszály, irigység...
Kicsit több igazság, úton-útfélen...
Kicsit több segítség bajban, veszélyben...
kicsit több erõ, remény...
És sokkal több virág az élet útjára! - mert a sírokon már hiába.
És legyen szeretet,
olyan, amilyet kapni kívánsz,
és úgy tudjad adni és annyit,
amennyit és amilyet kívánnak tõled kapni!


,,A szeretõ viselkedés nem nyom el,
nem tart bizonytalanságban, nem kelt önútálatot.

Téli panasz


Miért örüljek, tél, neked?
Nem hív havad, nem hív jeged.

Valamikor, fagyok, havak,
hogy vártalak, szomjaztalak.

Minden csicsonkát délcegen
kihúztam utca-széleken.

Íveltem pengõ korcsolyán,
és társam volt egy régi lány.

Kezét meleg muff-oduban
fogtam, szorítva boldogan...

Hol a fiú, a víg s vitéz?
Hol az a jég? Hol az a kéz?

- Vigyázz, kerüld a sík jeget -
mondják. Örüljek, tél, neked?
Rónay György




Havazás

Hópihék, kavargó, pillanatnyi
emberi sorsok!
Mondjátok, ki boldog
közületek?
Ki földrehull, reátipornak;
az ereszen-maradt:
elolvad.
Felbukkanunk,
kavargunk jobbra-balra,
aztán fejünk a földrehajtva
visszahull újra ki-ki pornak.