"Aligha van még egy tevékenység, még egy vállalkozás, amely olyan vérmes reményekkel és kilátásokkal indul, és mégis rendre olyan kudarcot vall, mint a szeretet. Ha bármely más tevékenységgel ez volna a helyzet, az emberek mohón igyekeznének kideríteni a kudarc okait és megtanulni, hogyan csinálhatnák jobban - vagy felhagynának vele. Mivel ez utóbbi a szeretet esetében lehetetlen, a kudarcon alighanem csakis úgy lehet felülkerekedni, ha megvizsgáljuk az okait, és elkezdjük tanulmányozni a szeretet jelentését."

Erich Fromm

 

 

 

 

Szeretet...

 

 

?Nincsenek véletlenek, minden a gondolataidban gyökerezik - abban, hogy mit akarsz, és mit tudsz meglátni egy fordulat mögött.?
Tatiosz

 

 

 

 

 

 

"...Ha valamivel nem vagy megelégedve, mondd
meg nyíltan. De békétlen ne légy miatta. A békétlen-
ség izgágává teszi az embert és az izgága emberek
olyanok a társadalomban, mint a darazsak: egyetlen
képességük, hogy fullánkjukkal mérges daganatokat
okozzanak..."
Wass Albert

 

 

 

 

?Tudtad, hogy léteznek lelki fertõzések?

 

 

A barátom kinyitotta a felesége komódját és egy csomagot húzott ki belõle, ami selyempapírba volt csomagolva. Ez nem egy egyszerû csomag,ez fehérnemû. Eldobta a papírt, amibe volt téve és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkékre. ?Akkor vette, amikor elõször mentünk New Yorkba, 8 vagy 9 éve, nem használta soha.? Egy "különleges alkalomra tartogatta. Rendben, azt hiszem ez lesz a megfelelõ alkalom. Odament az ágyhoz és odatette a fehérnemût többi holmihoz amit a temetésre akart vinni.

 

 

 

Az ember néha úgy érzi, hogy eltévedt az életben. Néha jól jönne egy kis útmutatás. Gyûjtöttem néhány bölcsességet ami remélem segít, ha másként nem úgy, hogy elgondolkozol.

 

 

 

 

Elég, ha ebéd után tíz percre ledõlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit elõre szántál magadnak.

 

 

Gabriel García Márquez búcsúlevele

 

 

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodpercnyi fényt veszítünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetõség, hogy boldogok legyünk."
(Francoise Sagan)

 

Két szárny

Még alig emelkedõ gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullna ez az égre szálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
együtemben.

Szállj hát velem
egy rezdülésû szárnycsapással.

 

Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó.
Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik.
Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törõdni velük és többet azzal, ami még a világ szépségébõl csodálatosképpen megmaradt az emberiség minden pusztításai mellett is.
Nem gyõzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni, annak, hogy élsz, mert élsz: gazdag lehetsz.

 

 

 

 

 

 

Gazdag akarsz lenni?

 

 

 

Mi van a könyvekben? Ezen törtem a fejemet, amíg ott kuporogtam három-négy éves koromban nagyszüleim boltjában egy kis sámlin. A pénztárban nagymamám ült, a pult mögött anyám várta a vevõket. Mögötte mennyezetig érõ könyvespolcok, és egy nagy létra, amely két kampóval egy vasrúdra függesztve siklott jobbra-balra, hogy elérhetõk legyenek a legfelsõ polcon sorakozó könyvek is.
Ne gondoljátok, hogy unatkoztam! Ha bejött egy vevõ a boltba, azt próbáltam kitalálni, hogy vajon az alsó polcokról kér-e könyvet, vagy a magasban lévõk érdeklik.

A lélek táplálása legalább olyan alapvetõ szükséglet, mint az evés.
Tápláljuk legalább annyi gonddal, mint a testünket.

 

A ZENE

A zene a lélek táplálásának egyik módja.
A zenét úgy írják le, mint " a magasabb síkokról lehozott és az emberi fül számára leszûrt szeretet ".
Létfontosságú, hogy elfoglalt életünkben szakítsunk idõt olyan zene hallgatására, amelyre lelkünk válaszol. Ez mindenki számára más, sõt napról napra is változik.

 

 

A titok a te foglyod,ameddig megtartod; de te leszel a foglya, amint tovább meséled. 

zsidó közmondás

 

 

 

 ?A szerelem legrejtettebb titkait csak az ismeri meg, aki képes az érzelmi hûségre. ?

C. G. Jung

 

 

 

 

?Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézõpontját és az õ szemszögébõl is látjuk a dolgokat, nemcsak a sajátunkéból.?

Henry Ford

 

 

 

?Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezõben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerût.

 

Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Õk az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belõletek.
És bár veletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az õ lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint õk, de ne
próbáljátok õket olyanná tenni, mint ti vagytok.

 

 

 

 

  

?A szeretetnek három alkotóeleme van:
az adni, az elfogadni tudás és a sebezhetõség.
Ha valaki nem képes adni és elfogadni, nem tud szeretni, és aki szeret, a rövidre zárt, erõszakos megoldásokat is félreteszi.
A szeretet leleményességét kellene megtanulnunk, s megvalósítani a mindennapjainkban.
Mert bár az ember mindig a saját korát tartja a legszeretetlenebbnek, legelfásultabbnak és legidegenedettebbnek, a szeretet végtelenül hétköznapi dolog.

 

 

 

 

 

  

 

  Ne kényeztess el! Tudom, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán   kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tõled.

 

 

 

Légy velem határozott, ez azért fontos nekem, mert ezáltal érzem magam biztonságban!

 

 

Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek föl, te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethetsz!

 

 

 

Ne viselked velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen valójában vagyok!

 

 

 

 

  

Anyukám! Apukám!

 

Elsõ kívánság:

Add nekem az idõdet!

 

Második kívánság:

Higgy nekem, bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem történik velem semmi rossz.

 

Harmadik kívánság:

Szeress és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is, ha rossz vagyok. Jó érezni a szereteted akkor is, ha például tudom, nem tetszik neked a viselkedésem.

 

 

Negyedik kívánság:

Bocsáss meg nekem! Fejezd ki a megértésedet, ha tévedek, Add értésemre, hogy mindig van lehetõség, hogy újra kezdjek bármit.

 

 

 

 

Semmi sem lehet izgalmasabb annál az életben, mint ha gyermeked van, tiéd és mégis rejtelmes idegen. Te vagy a kapu, melyen át a világra született, neked adatik meg, hogy néhány évig a gondját viseld. Aztán elhagy, s te csak figyeled, hogyan bontja ki saját szabad életét. Mint egy különleges virág, melyet idegenbõl hoztál, elültetted, s alig gyõzöd kivárni, mivé bontakozik...
Agatha Christie

 

 

Ha elölrõl kezdeném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet,
Példálózás helyett példát mutatnék,
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék,
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék,
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot,
Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.

 

 

  

 

Olyan nagyképûen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életbõl csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétõl kezdve mostanáig, hogy mitõl lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki elõcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!"
/ Székely János /

 

?Csak akkor tudunk kitartóan szeretni, ha úgy döntünk, hogy jobban szeretjük az embereket, mint megérdemlik.?

(Gary Chapman)

?Az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor külsõ alapján kész ítélni.

 

 

 

 

 

 

Egy barátomtól hallottam ezt a kis történetet: "Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki, nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibujt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerõsödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük.

 

  

 

 

 

 

 1. Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy Lincolnnak igaza volt: ?a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát, hogy az legyen?. A boldogság belülrõl jön, nem külsõségektõl függ.

 

 

2. Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy veszem családomat, üzleti ügyeimet és szerencsémet, ahogy jön, és én alkalmazkodok hozzájuk.

 

 

3. Csak ma törõdni fogok testemmel.

 

 

 

 

 

Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, mûanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.

  

Az életünk egy hatalmas folyó. Elindul picike forrásként, patakká változik, folyóvá duzzad, s igyekszik a tenger, az óceán felé. A magányos léttõl az egység felé. Cseppek a tengerben. Cseppek az óceánban. Ha a végkifejletet nézed, annál nagyobb a tenger, minél több folyó ömlik bele. Annál tágasabb, annál gazdagabb, annál változatosabb.

Minden ott kezdõdik, hogy a forrás utat tör magának legyõzve sziklát, legyõzve hegyet. Táplálja magát, hogy patak lehessen, utat váj magának, hogy haladhasson.

        

 

 

 

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.
Egy szép napos reggelen az idõsebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

". . . Gyermekeitek általatok érkeznek, de nem belõletek.
És bár veletek vannak, nem birtokolhatjátok õket.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az Õ lelkük már a holnap házában lakik, ahová ti
nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint õk, de ne próbáljátok olyanná tenni õket, mint ti vagytok.

 

 

 

  

 

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb mûvészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán idõnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízû gyümölcsöket teremnek.

 

 

 

 

 

?Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.?

 

A környezetünket mi magunk teremtjük. Pontosan azt kapjuk, amire rászolgáltunk. Találhatunk-e kivetnivalót egy olyan életben, amit mi magunk teremtettünk magunknak? Hibáztathatunk-e érte mást, mint magunkat? Változtathat-e rajta más, mint mi magunk, tetszésünk szerint bármikor?"

 

"Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erõ is benned valóra váltani.

 

 

 

 

 

 

 

Tehetség, mit megfeszített munkával népszerûsíthetünk; szépség, melyet a természet kéretlenül ad kegyeltjeinek; ártatlanság, mely annak szerzi meg a legkiválóbb örömöket, aki él vele; szeretet, mit megszerezhetünk, és meg nem szerezhetünk: a legnagyobb becsû vándormadár.

A szeretet egy másik világból érkezik a földre, mi hozzuk magunkkal születésünkkor.

A szeretet épp olyan, mint te vagy. Amiképpen az egész világban minden folyvást változik, veled együtt szereteted is hullámzik.

 

 

 

 

 

Mindazon javak közül, melyeket a bölcsesség szerez a teljes élet boldogsága számára, a legeslegnagyobb a barátság birtoklása.
Epikurosz

 

 

 

 

Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság.
William Blake

 

 

 

 

Az igaz barát a kezedet fogja, és a szívedet simogatja.
Gabriel García Márquez

 

 

 

A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne.
Oscar Wilde

 

 

 

 

 

 

...csak régi barátok tudnak összeveszni, nyersen egymásra támadni, majd kibékülni, mivel barátságuk kiállta az idõ próbáját.

 

 

 

 

 

Hunyd be a szemed, üsd össze a sarkadat háromszor, és mondogasd magadban: "Mindenütt jó, de legjobb otthon!"

Óz, a csodák csodája c. film

 

 

 

 

Megtaláltalak, fogom a kezed.
Nem ûz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogy két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.

Pankovits Róbert

 

 

A szerelmesek egykor lángoló szerelme idõvel megtisztul. A szerelem egymás tökéletes megértésévé válik.

 

 

 

 

 

 

"Az ember értékét nem az esze, a mûveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényébõl áradó melegség minõsíti. Vagyis a szeretetnek behunyt szemmel is érezhetõ jelenléte."

Örömkönyv

 

,,A szeretet a szívben lakik.
Hallod? Érzed? Tudod? Emlékszel rá?
Mégpedig nem azért, mert a szív ,,érez", hanem azért, mert a szív a Közép és a középben a szeretet él.
Onnan ered.
Nem magából a megnyilvánult, dobogó bonctani hússzívbõl - bár, hogy úgy mondjam, ez a háza; ha azt kérdik, ,,ki vagy?", a szívedre mutatsz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

?Egyetlen energiaforrás sem bocsát ki annyi fényt, amennyit néha egy kis kötet sugározni tud magából,

és az elektromos áramnak soha nem lesz annyi energiája, mint amennyi elektromosság az írott szóba belefér.?

/Stefan Zweig/

 

 

"Nem lesz annak többet unalmas órája, kit érdekel a könyvtár ezernyi csodája."

 

 

 

Könyvekrõl szólni egy kicsit mindig annyi, mint magunkról beszélni.

 

 

 

 

 

"Képzeld el, hogy az élet olyan játék, amelyben öt labdával kell zsonglõrködni. A labdáknak nevük is van: munka, család, egészség, barátok és becsület. Mindezeket a levegõben kell tartanod. Aztán egy napon rájössz, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, visszapattan. A másik négy labda -- család, egészség, barátok, becsület -- üvegbõl van. Ha ezek közül valamelyiket leejted, örökre megsérül, megreped, akár össze is törhet. Ha megértetted az öt labda jelentõségét, meg tudod teremteni életed egyensúlyát."

 

 

"Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja, mit teszel, mit mondasz.

 

 

 

 

  

 

Életünk legnagyobb "szerelme".

Valakinek a kezében megcsörren egy mobiltelefon. Beszélni kezd. Látom rajta, ha pénzrõl van szó.
Az arca feszült lesz. Néha öröm csillan a szemében, néha vad indulat. Hirtelen boldog lesz, vagy gyilkos gyûlölet suhan át rajta.
Most nem babra megy a játék!
Arról beszél, aki (vagy ami) az õ Mindene!
Ha valaki egy másik bolygóról csöppenne ide, csodálkozva tapasztalná, hogy az itteni emberiségnek egyetlen valós eszméje van: a pénz.

 

 

 

 

 Életmûvészet

 

 

Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idõ. Az elõbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét hanem a boldogságét. Az uton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.

 

 

 

 

 

 

"a világon semmi nem olyan nehéz, mint az õszinteség..."

 

 

 

 

 

 

?Az õszinteség olyan dolog, amely akkor történik, amikor teljesen benne vagy valamiben, ám az emberek legtöbbször tévednek az õszinteségrõl alkotott elképzeléseikben. Azt hiszik, komolynak lenni ugyanaz, mint õszintének lenni. De a komolyság nem egyenlõ az õszinteséggel. És ha teljesen benne vagy valamiben, ha nem tartasz vissza semmit, akkor hol vagy te?

 

 

 

 

A szeretet Isten adta kapocs olyan emberrel (emberekkel) akikkel együtt valamit meg kell tanulnunk, tapasztalnunk, átélnünk, megszenvednünk. Akit megszeretünk, mindvégig szeretjük, csak késõbb esetleg már nincs tennivalónk vele....

Az igazi szeretet-kapocs ritka, mély, és megrendítõ, gyökereiben érintõ, felkavaró kikerülhetetlen tennivaló, mert a szeretet tevõleges.
A szeretetet nem kell keresni, megmutatja arcát, megmutatja magát, felbukkan. Érzed, ott van.

 

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülrõl és kívülrõl. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betûkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.

 

 

 

 

 

?Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez.

 

 

 

Van egy közmondás, amely így hangzik: mindenki a maga szerencséjének a kovácsa?

?mely azt is jelenti, hogy mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Ez a közmondás, fogalmam sincs miért, de már fiatal korom óta belém ivódott.

Kamaszlányként még egyáltalán nem értettem, mit is akar jelenteni. Maga az élet is bonyolult és nehéz volt számomra. El sem tudtam képzelni, hogy miként is tudnám befolyásolni azt, hogy boldog legyek! Kiválaszthatom a tanáraimat?

 

 

 

 

Az emberi lényekrõl

Miután befejezte mûvét a Hatalmas Alkotó, a Fenséges Értelem, visszanyerte láthatatlan alakját. Ekkor feltûnt egy fényes Szellemi Lény, akit nem fedett testi burok, ám bölcsességben minden Léleknél elõbbre állt. A Földre nézett, majd Hermészhez fordult:

? Mik ezek? ? kérdezte.

? Ezek az emberek ? válaszolta Hermész.

? Elhamarkodott munka ? mondta a Bonyolító Szellem, aki az ermberi testet látva megcsodálta, sõt gyönyörûnek találta azt.

 
                       

?Minden kivételes ajándék a mosoly, hiszen: nem kerül semmibe, de szívmelengetõ. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást a csüggedõnek, erõt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derûsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint neki......

 

 

 

 

A gyöngédségrõl.

 

Aki gyöngéd, annak felebarátja minden, ami él.
Nemcsak az embereket tudja szeretni, hanem
az ember alatti világot is, a fákat, állatokat, virágokat.
Mindenkiben megvan a kényeztetés gyönyörûsége.....
Mindenkinek van egy órája, amikor szeretne egy csókot kapni, talán nem is annyira az arcára, mint a lelkére...
Milyen jó, ha van valaki, aki engedi, hogy szerethessük õt.
Akiben gyöngédség van, az elsõsorban meg tanul az emberekkel a saját nyelvükön beszélni....

 

 

Szép az, amit szeretni lehet. Ami megérinti lelkünket.
Ami gondolatokat ébreszt. Megfog és felemel.
Minden szép, ami úgy emberi, hogy közben nincs benne ártó szándék. Hat, de nem telepedik ránk. Irányt mutat, ám nem kényszerít. Megmosolyogtat, megnevettet, de nem tesz köznevetség tárgyává senkit.
S miért szép? Mert örömöt ad, nyugalmat sugároz, vagy éppen felajz, munkára, jó cselekedetekre ösztönöz.
/ Szemán Ferenc /

 

 

"Hiszek a rejtett kincsekben, a szépségben, a jóságban, a szeretetben, amely ott lapul minden ember lelke mélyén, még akkor is, ha mindezt ma befüstölik a világ anyagi javakat hajhászó, hit helyett vallásokat építõ, a jövõt leromboló társadalmai.

 

 

 

 Az ölelésrõl...

"Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettõ a gyarapodáshoz" - állította Virginia Satir amerikai pszichológus.

Az ölelés az egyik legbensõségesebb mozdulat két ember között. Érzékeltetjük vele a szeretetet, a szerelmet, a barátságot.

Szakemberek állítják, hogy napi húsz másodpercre lenne szükségünk az érzelemdús szeretgetésbõl és sokkal boldogabb emberek lehetnénk.

Az ölelés megnyugtat, növeli az önbizalmat, biztonságérzetet ad hogy van valaki, akire számíthatsz, segít legyõzni a félelmet, erõt ad?

Az ölelésben az egész testünket átjárja egy finom, jólesõ érzés, és semmilyen külsõ dolog nem kell hozzá, mindig kéznél van.

 

 

 

Egy idõsödõ asszony imája

 

 

Uram, jobban tudod, mint én magam, hogy öregszem, és hogy egy nap tényleg öreg leszek. Õrizz meg attól, hogy bõbeszédû legyek, különösen is attól a szörnyû szokástól, hogy azt gondoljam, mindig mindenhez hozzá kell szólnom.

 

Ments fel az alól, hogy én akarjam mindenki ügyét eligazítani. Tegyél meggondolttá, de ne mélabússá; segítõkésszé, de ne parancsolgatóvá. Mérhetetlen bölcsességem miatt úgy látszik, kár, hogy nem használhatom azt egészen, de Te tudod, Uram, hogy a legvégén szükségem lesz néhány barátra.

Gyerekek és a szeretet

  

Link