Fõiskolai elõadások és hosszú értekezletek végén gyakran hangzik
el a kérdés: "Van valakinek kérdése?" Akkor, amikor a hallgatóságot már
úgyis elárasztották információval, és különben sincs több idõ. Ilyenkor
az embernek biztosan lenne egy-két kérdése. Például: "Mehetünk már
végre?" vagy "Mi a fenére volt jó ez az egész értekezlet?" vagy "Hol
lehet itt inni valamit?" A gesztus célja gondolom az, hogy az elõadó
jelezze vele, mennyire nyitott, de ha valóban felteszel egy kérdést, az
elõadó is, a közönség is gyilkos tekintettel néz rád.
Nagyon szép, példamutató történet. Már az is nagy baj, hogy egyesek nevetnek a feltett kérdésen: "Mi az élet értelme". Minden percben úgysem tudunk erre gondolni, és ezen rágódni, de időnként mindenkinek el kell/ene ezen gondolkodni. Mert a megértés és a szeretet piciny morzsái ugyanúgy összegyűlnek, mint az eső cseppjei. Ha ez naponta csak egy "köszönöm", "kérem" formájában, vagy egy gesztus által jelenik meg, máris sokat tettünk egymásért. A világ csakis akkor lesz jobb, ha mi magunk teszünk érte. Ha ezt másoktól várjuk el, bennünket nem boldogít. Sőt, lehet, hogy észre sem vesszük, hogy mások jobbá tették nekünk /is/. De ha mi is hozzájárulunk egy kedves szóval, egy apró figyelmességgel, jól eső örömérzés tölti el a lelkünket. Én legalábbis mindig úgy érzem, ha valakinek segítségére tudtam lenni. És hálás vagyok, mert segíthetek. Ez sokkal jobb érzés, mint segítségre szorultnak lenni. Az darabka tükör, ott kellene, hogy legyen minden zsbben, hogy figyelmeztessen bennünket, ha elfelejtetnénk, hogy a legszebb dolog szeretettel teli szívvel élni.
Simon Józsefné
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Mese az összetört tükörről
15 éve | 4 hozzászólás
Mese az összetört tükörről
Fõiskolai elõadások és hosszú értekezletek végén gyakran hangzik el a kérdés: "Van valakinek kérdése?" Akkor, amikor a hallgatóságot már úgyis elárasztották információval, és különben sincs több idõ. Ilyenkor az embernek biztosan lenne egy-két kérdése. Például: "Mehetünk már végre?" vagy "Mi a fenére volt jó ez az egész értekezlet?" vagy "Hol lehet itt inni valamit?" A gesztus célja gondolom az, hogy az elõadó jelezze vele, mennyire nyitott, de ha valóban felteszel egy kérdést, az elõadó is, a közönség is gyilkos tekintettel néz rád.
Címkék: mese
Utolsó hozzászólás
Tovább