Nagyon szép, példamutató történet. Már az is nagy baj, hogy egyesek nevetnek a feltett kérdésen: "Mi az élet értelme". Minden percben úgysem tudunk erre gondolni, és ezen rágódni, de időnként mindenkinek el kell/ene ezen gondolkodni. Mert a megértés és a szeretet piciny morzsái ugyanúgy összegyűlnek, mint az eső cseppjei. Ha ez naponta csak egy "köszönöm", "kérem" formájában, vagy egy gesztus által jelenik meg, máris sokat tettünk egymásért. A világ csakis akkor lesz jobb, ha mi magunk teszünk érte. Ha ezt másoktól várjuk el, bennünket nem boldogít. Sőt, lehet, hogy észre sem vesszük, hogy mások jobbá tették nekünk /is/. De ha mi is hozzájárulunk egy kedves szóval, egy apró figyelmességgel, jól eső örömérzés tölti el a lelkünket. Én legalábbis mindig úgy érzem, ha valakinek segítségére tudtam lenni. És hálás vagyok, mert segíthetek. Ez sokkal jobb érzés, mint segítségre szorultnak lenni. Az darabka tükör, ott kellene, hogy legyen minden zsbben, hogy figyelmeztessen bennünket, ha elfelejtetnénk, hogy a legszebb dolog szeretettel teli szívvel élni.
Simon Józsefné