A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepõ, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklõdésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben.

 Tudd, hogy nem vagy egyedül,
Barátok várnak, seregestül!
Rájuk számíthatsz mindig,
Engednek majd vállukon sírni,
S mosolyod õket is mosolyra készteti..
Titkaid dobozai õk,
Melyet lakattal biztosítottál,
Álmaid, vágyaid õrzõi
Melyeket magad elõtt láttál..
Mindig melletted állnak,
S veled sosem kiabálnak,
Megértik amikor szenvedsz,
Mikor éppen feledsz, vagy szeretsz!
Ha elhanyagolod õket, akkor is szeretnek
És Te is ott vagy nekik, s õket ugyanígy szereted!

A barátság kertje

A barátságot mondhatjuk egy kertnek,

melybe sok-sok kis magot elültethetsz.

Látni nemcsak mindig szemmel,

látni szívvel, szerelemmel,

az az igazi, a belsõ,

szerelmes legeslegelsõ.

Látni ne csak a szemeddel,

inkább a szíveddel vedd el!

Mert azt úgyis megtalálod,

amikor már nem is látod.

Látni így kell: szerelemmel,

ha látni akar az ember;

és, ha így lesz a sajátod,

akkor mindörökre látod.

Az én szemeim

Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg;
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.

Hamu alatt parázsló harag,

Ökölbe szorult, rázó kezek,

Irgalmatlan, dühös kiáltás,

Közeleg az ünnepetek.

Aratásra készülõ mezõk,

Torkodon-akadt, gyûlölõ szavak,

Kaszák, mik kiegyenesedtek,

Ünnep készül, piros, szabad.

Indul a vén, magyar tespedés,

Pattan a feszült, ostoba húr,

Nagy gõgök félve összebújnak

S a tisztes, nagy csönd meglapul.

Magyar ünnep lesz az aratás,

Aratni búzát, vért, fejet:

Nõ a dühösök szent szektája,

Aratás lesz, ne féljetek.

?A szeretetnek három alkotóeleme van:
az adni, az elfogadni tudás és a sebezhetõség.
Ha valaki nem képes adni és elfogadni, nem tud szeretni, és aki szeret, a rövidre zárt, erõszakos megoldásokat is félreteszi.
A szeretet leleményességét kellene megtanulnunk, s megvalósítani a mindennapjainkban.
Mert bár az ember mindig a saját korát tartja a legszeretetlenebbnek, legelfásultabbnak és legidegenedettebbnek, a szeretet végtelenül hétköznapi dolog.

 Augusztus 20-ról eszünkbe jut Szent István, az államalapítás, az új kenyér, az alkotmány és a Szent Korona ünnepe. Ennek oka, hogy korántsem hosszú múltra visszatekintõ nemzeti ünnepünket a 20. században minden politikai rendszer a saját elképzelései szerint alakította.

Kevés ünnep van, amelynek annyi elnevezése alakult ki, mint augusztus 20-nak. A kifejezések szaporodása az elmúlt ötven év termése, a második világháború elõtt szinte egységesen a Szent István-nap szóhasználat dominált.

  Ne kényeztess el! Tudom, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán   kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tõled.

Légy velem határozott, ez azért fontos nekem, mert ezáltal érzem magam biztonságban!

Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek föl, te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethetsz!

Ne viselked velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen valójában vagyok!

Anyukám! Apukám!

Elsõ kívánság:

Add nekem az idõdet!

Második kívánság:

Higgy nekem, bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem történik velem semmi rossz.

Harmadik kívánság:

Szeress és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is, ha rossz vagyok. Jó érezni a szereteted akkor is, ha például tudom, nem tetszik neked a viselkedésem.

Negyedik kívánság:

Bocsáss meg nekem! Fejezd ki a megértésedet, ha tévedek, Add értésemre, hogy mindig van lehetõség, hogy újra kezdjek bármit.

Kívánok Neked elegendõ szeretetet a Szívedbe és elegendõ közösséget Lelkeddel.

Kívánok Neked elég fényt, hogy megvilágosítsa leckéidet,
és elég sötétséget, hogy elvezessen bölcsességedhez.

Kívánok Neked elegendõ adást, hogy megnyissa szívedet,
és elegendõ ajándékot, hogy hazavezessen Téged.

Kívánok Neked elegendõ vagyont, hogy gazdagítsa bankszámládat,
és elegendõ szolgálatot, hogy gazdagítsa életedet.
Kívánok Neked elég tevékenységet, hogy élesítse elmédet és erõsítse testedet,
és elegendõ pihenést, hogy békét hozzon Neked.

BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek,
mert örömös lesz az életük.

BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.

BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz vége szórakozásuknak.

BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Bella István 1940. augusztus 7-én született Székesfehérváron, ám az ugyancsak Fejér megyei Sárkeresztúr a gyermekkor színhelye, s a majdani költõ élményeinek elsõ forrásvidéke. Édesapja ebben a faluban volt tanító, tehát nyilvánvalóan tekintélyes ember.

A gyermekkori idill azonban csakhamar véget ért, hiszen idõsebb Bella István karpaszományos tizedesként vonult be a második világháborúban, és kisújszállási hadifogságba esése után, 1944 novemberét követõen meghalt.

Semmi sem lehet izgalmasabb annál az életben, mint ha gyermeked van, tiéd és mégis rejtelmes idegen. Te vagy a kapu, melyen át a világra született, neked adatik meg, hogy néhány évig a gondját viseld. Aztán elhagy, s te csak figyeled, hogyan bontja ki saját szabad életét. Mint egy különleges virág, melyet idegenbõl hoztál, elültetted, s alig gyõzöd kivárni, mivé bontakozik...
Agatha Christie

Ha elölrõl kezdeném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet,
Példálózás helyett példát mutatnék,
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék,
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék,
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot,
Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.

A hit a madár, amelyik érzi és megénekli a fényt, még akkor is, ha sötét a reggel."

?Tudtad, hogy léteznek lelki fertõzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a Mi lesz, ha, a másik pedig a Bárcsak gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. Mindkettõbõl hiányzik a hit látása. A Mi lesz, ha a jövõbe néz, és aggódik.

Légy szerény és megfontolt, életed legyen a biztosíték ehhez. Ha már rájöttél,mi az élet célja, aszerint élj, hogy bensõdnek megfelelj; lényegtelen, mit gondolnak felõled. Érd be azzal, hogy hátralévõ napjaidat ? bármennyi van még hátra ? éned belsõ parancsának megfelelõen morzsolod le...
Annyi tévelygés után végre rájöttél, hogy a boldogságot meg nem lelheted a gazdagságban, a hírnévben, az élvezetben, de a képmutató szeretetben sem.

 (született Ziegler Géza) (Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. - Eger, 1922. október 30.) író, költõ. Az 1890-es években Göre Gábor-sorozatával vált ismertté, amelyben a paraszti életmódnak mutatott görbe tükröt.

Gárdonyi Géza 1863. augusztus 3-án született a Velencei-tó partján fekvõ Agárdpusztán. Édesapja Ziegler Sándor uradalmi gépész, jószágigazgató a szabadságharc idején fegyvereket is gyártott, édesanyja Nagy Terézia. A család Gárdonyi gyermekkorában 12 településen fordult meg, pl.

Tudod gyerekként,
mikor valaki arról beszélt, hogy fél a haláltól,
olyan, akirõl tudtam, hogy hívõ ember,
nem értettem, hogyan retteghet a holnaptól.
Sokáig úgy gondoltam, hogy van, aki hisz, õ soha nem fél,
és van, aki hitetlen, õ pedig folyton csak a holnapra gondol.
Mi lesz holnap?
Aztán késõbb úgy láttam, van egy kevés ember, aki bízik Istenben,
sokkal többen, akik remélik, hogy van Isten.
Az õ számukra, akik csak remélik, hogy van Isten,
az õ számukra mindegy, hogy van, vagy nincs,
mert rajtuk hit nélkül nem tud segíteni.