Légy szerény és megfontolt, életed legyen a biztosíték ehhez. Ha már rájöttél,mi az élet célja, aszerint élj, hogy bensődnek megfelelj; lényegtelen, mit gondolnak felőled. Érd be azzal, hogy hátralévő napjaidat — bármennyi van még hátra — éned belső parancsának megfelelően morzsolod le...
Annyi tévelygés után végre rájöttél, hogy a boldogságot meg nem lelheted a gazdagságban, a hírnévben, az élvezetben, de a képmutató szeretetben sem.
Hol lakik hát? Az emberi természet megkívánta tevékenységben, a rossz
dolgok megváltoztatásában, a szív megelégedettségében, az értelmes és érzelmes kapcsolatokban...
Ha sorsod valakivel összekötöd, tudd, hogy mit vall az - az ember a jóról és rosszról. Amint nem veheted rossz néven, hogy a fügefa fügét terem, így azon sem szörnyülködhetsz, ha az emelkedett lélek a jóra, a romlott pedig a gonoszságra hajlik... Mégse vádolj senkit! Ha teheted, igazítsd helyre mások hibáját; ha nem teheted, fogadd el őket olyannak, amilyenek. Míg tőled függ, amit teszel, magad felelsz érte. Ha mástól függene, kit vádolnál? Az atomokat vagy az isteneket?
Minden lény valamire született: az ember, az ökör, a szőlő és a kő is tudja a maga szerepét. Emberrel semmi nem eshet meg, ami nem emberi; ökörrel, ami ökörhöz, szőlővel, ami szőlőhöz, kőhöz, ami kőhöz nem illik...

Aki nem tudja, mi a világ, az nem tudja, hol van ő maga. Aki nem tudja,
mire született, az nem tudja, kicsoda ő tulajdonképpen, és mi a világ.
Másokkal együtt lélegezzük be a körülöttünk szétáradó levegőt. Az emberek egymásért születtek. Vagy formáld őket, vagy tűrd el valamennyit, ha a boldog élet után sóvárogsz..

Marcus Aurelius