Kis türelmet...
15 éve | 2 hozzászólás
Tél
...És másnap reggelre kinyíltak a jégvirágok.
Megroppant lábam alatt a tegnapi fû.
Fehér csipke az ágon, fekete varjak a dérben,
csikorog és zizeg, reccsen és surran a hideg.
Bundámba burkolózva aggódom:
Jaj, csak bele ne fagyjanak az érzések a szívekbe!
Érzem, hogy forró a vérem, vöröse ellenpontja
e fekete-fehér világnak. De nem látható.
Aki szembejön velem, vajon sejti-e,
hogy õt is szeretem?
Fuvolaszó hajlítgatja az ágat, arcomra zúzmara hull.
Ó, boldog gyermekkor!
Szánkózások és korcsolyapályák hangjait
hozza a szél a szomszéd múlt idõbõl...
Lesz-e még igazi telünk?
A ködbõl lassan felkúszik
a sápadt, erõtlen napsugár.
Cipõm talpa alatt megmozdulnak
az elsõ kíváncsi hóvirágok...
Jégvirágok
Ablakomra szállt a pára,
mely reggelre megfagyott.
15 éve | 0 hozzászólás
Téli panasz
Miért örüljek, tél, neked?
Nem hív havad, nem hív jeged.
Valamikor, fagyok, havak,
hogy vártalak, szomjaztalak.
Minden csicsonkát délcegen
kihúztam utca-széleken.
Íveltem pengõ korcsolyán,
és társam volt egy régi lány.
Kezét meleg muff-oduban
fogtam, szorítva boldogan...
Hol a fiú, a víg s vitéz?
Hol az a jég? Hol az a kéz?
- Vigyázz, kerüld a sík jeget -
mondják. Örüljek, tél, neked?
Rónay György
Havazás
Hópihék, kavargó, pillanatnyi
emberi sorsok!
Mondjátok, ki boldog
közületek?
Ki földrehull, reátipornak;
az ereszen-maradt:
elolvad.
Felbukkanunk,
kavargunk jobbra-balra,
aztán fejünk a földrehajtva
visszahull újra ki-ki pornak.
15 éve | 0 hozzászólás
Madarak
Hogy lármáznak! milyen szemtelenek!
Tetszenek és megszégyenítenek
s úgy magyarázzák az igazukat,
hogy meg kell értenem a szavukat,
madár szavukat, hogy ez nem elég
és adjak, még, és még, és újra még.
Mit tehetek? Nevetek és adok,
szalonnabõrt, kölest és tökmagot,
ami akad... Míg kint teszek-veszek,
messzirõl lesik az erkélyemet,
s alig jövök be, tollas seregük
rögtön itt van, itt röpdös mindenütt.
Én meg elnézem az üvegen át
a szárnyas éhség fázó csapatát,
a nyüzsgõ hadat, a verebekét,
s a gyáva rigót, ijedt cinegét,
nézem õket s szégyellem magamat:
könnyû szeretni a madarakat!
Könnyû bizony...
15 éve | 0 hozzászólás
Az elsõ hó
ahogy olvadt kezemben
úgy folyt szét szívemben
a melegség mi elmúlt
mikor az elsõ hó lehullt
szitált s báját mutatta
a kopárság eltûnt alatta
nagy fehérség honoltT
mikor az elsõ hó lehullt
békesség váltott most jegyet
mosoly lett úrrá a bú felett
a homályra fény borult
mikor az elsõ hó lehullt
de a természet közbeszólt
a hófelhõ hirtelen elvonul
az angyalok hiába dalolnak
mert az elsõ hó elolvadt.
Terjéki Tamás
Hó-hivogató
De jó volna ha volna
ha hó hullna halomba
ha már fû sincs levél se
betakarna a tél mindent fehérbe
Kétkarácsony utolján
ünnepnapok kihunytán
fakó végén az évnek
de jólesne kevés derû a szívnek
Hét álló nap havazna?
15 éve | 0 hozzászólás
Tél lesz
Elkésett virágok
tapogatóznak a hideg õszben.
Remélnek még
gyümölcsöt? A legszívósabb
darazsak is a téli
repedésekbe
húzódtak. Nem akarnak
semmit e szirmuk-ejtett
virágok,
csak összeütötte fejüket
a mindennel játszó szél.
Petri György
November
Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis õsz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek?
15 éve | 0 hozzászólás
Az elsõ hó
Remegõ, ráncos ujjak kicsit félrehúzták a függönyt
sok megkopott fényû szempár kikukucskált
Egész lenn, a földszinten
letette a vödröt a házmester
és kezében a partvis is megállt
Valahol megcsörrent egy kulcs
s egy fiatalasszony gyermekét kézenfogva vezette a fényre
Hangosan gügyögött a szõkeségnek
és vékony, hosszú ujjával
felmutatott, fel az égre:
Látod, milyen apró csoda,
mégis gyönyörû, igen gyönyörû!
Esik a hó, az elsõ hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhõ,
ez is továbbvándorol
Esik a hó, az elsõ hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhõ,
ez is gyorsan továbbvándorol
s nyomában csak a szürke ég
Olyan jószagú lett a tél, olyan tiszta és csendes
a sötét szobában mindenki gyerekként álmodik
Most dehogy hisszük a latyakot
és a fülfagyasztó hideget,
csak azt látjuk, hogy milyen szép ez így egy napig!
Látod, milyen apró csoda,
mégis gyönyörû, igen gyönyörû!
Esik a hó, az elsõ hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhõ,
ez is továbbvándorol
Esik a hó, az elsõ hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhõ,
ez is gyorsan továbbvándorol
s nyomában nem marad más, csak a szürke ég
Pierrot
Mennyei színjáték.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Ősz végén
14 éve | 0 hozzászólás
Tél felé
Fölébredek.
A nap is teszi.
Kinyitom szemem,
míg e perc jövőm tervezi.
Subába bújik az őszi táj.
Dér nyaldossa füveit,
s kinn áll a didergő király,
míg a kályha melegít.
Kilépek a haldokló táj felé.
Mint kabátban meleget lopó,
mellettem elhalad
egy öreg, s egy igavonó.
Hull a színes falevél,
szél söpri a környék útjait.
Szikkadt földeken a napfény elvetél,
fagy hasítja ekézett rögeit.
Sapkám fülembe húzom,
ne halljam a szél mit susog.
Köröttem süvit magyarázón,
míg biztatón vár otthonod.
Varga István
Tél lesz
Elkésett virágok
tapogatóznak a hideg õszben.
Remélnek még
gyümölcsöt?
Címkék: tél évszakok ősz
Tovább