A világnapok olyan hétköznapi ünnepek, amikor az emberiség számára fontos dolgokra irányul a figyelem.

Az ENSZ 47. Közgyűlése az illetékes dublini és Rio de Janeizro-i konferenciák javaslatára 1994. március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította és deklarálta, hogy a világ emberisége jelenének és jövőjének sorsa többek között azon múlik, hogy miképp gazdálkodunk itt a Földön meglévő vízkészleteinkkel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk vizeinket. Az ENSZ h

atározata - többek között - megfogalmazza, hogy a vízkészletek védelme és a fenntartható gazdálkodás igényli a közfegyelmet helyi, országos, regionális és nemzetközi szinten.
Világméretű "víz-mozgalom" segít a víz-tudatosságot elterjeszteni a világban, a víz ügyét a politikai napirenden előre sorolni és világossá tenni, hogy a víz a fenntartható fejlődés záloga.

A víz az élet nélkülözhetetlen eleme, mégis hihetetlen mostohán bánunk vele. Folyóink nagyrésze szennyezett és gyorsabban szivattyúzzuk ki földalatti víztartalékainkat, mint ahogy azok természetes úton újratöltődnek. 2032-re a népesség több mint fele valószínűleg "vízhiányos" körülmények között fog élni.

Régi indiai közmondás szerint: „Ha a nap a teremtés apja, akkor a víz az anyja.” Ez a közmondás szemléletesen fejezi ki azt, hogy a víz volt a földi élet kialakulásának alapfeltétele és fennmaradásának is az. Az élő szervezetek nélkülözhetetlen alkotója, az élettelen környezeti tényezők egyike.
Mi emberek születésünk pillanatától sokféle kapcsolatban vagyunk a vízzel. Létünk nélkülözhetetlen feltétele, de alkalmazzuk a háztartásban, az iparban, tisztálkodásra, tisztításra, hűtésre. A gyógyvizekkel különböző betegségeinket kúráljuk. Öntözzük vele a talajt, és ezzel javítjuk termesztett növényeink életfeltételeit.A felszíni vizek lehetnek szállítási útvonalak, sport- és szabadidőtevékenységeink, valamint pihenésünk helyszínei. Az ember megcsodálja a vízeséseket, a rohanó, zubogó hegyi patakokat, gyönyörködik az általuk és az egyéb felszín alatti vizek által létrehozott formák szépségében. Vagyis a víz esztétikai élményt is nyújt az embernek.

Környezetünk minősége rajtunk múlik. Amit ma teszünk, döntés a holnapról, mert hatással van a későbbi generációk életkörülményeire is. Ennek ellenére sokan nem gondolunk arra, hogy akár egyszerű apróságokkal, néhány berögződött mozdulat megváltoztatásával is hihetetlenül sokat tehetünk a körülöttünk lévő világ kímélése érdekében.



Ballag a folyó

Ballag a folyó
csöndeskén,
füzek állnak a
part mentén.

Nézik a vizet,
bámulják.
Ámuldoznak a
vén fűzfák.

Kérdik egymást s a
folyót is,
hová ballag a
sok-sok víz.

De a folyó csak
ballagdál.
Meg-megáll minden
pataknál.

Fölveszi őket
becézve
ülteti, mintha
szekérre.

Viszi, ringatja,
dajkálja.
Néznek a fűzfák
utána.

Összesusognak,
aggasztja
őket a folyó
nagy titka.

Víz fölött fecske
cikázgat.
Örömére a
fűzfáknak.

Tőle is kérdik,
s megtudják
végre a folyó
nagy titkát.

Tengerbe ballag,
tengernek.
Állnak a fűzfák,
merengnek.

S véges-végig a
part mentén
rügyezni kezdnek
csöndeskén.
Kányádi Sándor



Csodakút

Van egy kút
valahol,
sejtem is én, merre, hol.
Ez a kút:
csodakút!
Száz erecske oda fut.
Viszi a
hűs vizet –
s a kút mégse telik meg!
Belőle
iddogál
minden szomjas napsugár..
Gyűjtik a
cseppeket –
duzzadnak a fellegek,
tömlőjük
nő, dagad –
s egyszerre csak széthasad…
Széthasad…
megreped:
ezer likon csepereg…
Csodakútnak
csodavize
permetezve visszatér –
zöld vetésre
hulló cseppje
aranynál is többet ér!
Szalai Borbála



Tánc a deltában


Vízi világban
vízi virágok
esti szellőre
lejtik a táncot.

Hajlik a nád és
hajlik a káka,
keringőt jár a
lótusz virága

Tücskök és békák
vígan zenélnek:
gyűlnek a bálba
kócsagok, gémek.

Vadmalac, vadkan
megszelídülve:
röffenni sem mer
parton a csürhe.

Fönn a hold egyre
szebben világol,
lenn a képmása
maga is táncol
Kányádi Sándor