Az életünk egy hatalmas folyó. Elindul picike forrásként, patakká változik, folyóvá duzzad, s igyekszik a tenger, az óceán felé. A magányos léttõl az egység felé. Cseppek a tengerben. Cseppek az óceánban. Ha a végkifejletet nézed, annál nagyobb a tenger, minél több folyó ömlik bele. Annál tágasabb, annál gazdagabb, annál változatosabb.

Minden ott kezdõdik, hogy a forrás utat tör magának legyõzve sziklát, legyõzve hegyet. Táplálja magát, hogy patak lehessen, utat váj magának, hogy haladhasson.

        

 

 

 

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.
Egy szép napos reggelen az idõsebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

". . . Gyermekeitek általatok érkeznek, de nem belõletek.
És bár veletek vannak, nem birtokolhatjátok õket.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az Õ lelkük már a holnap házában lakik, ahová ti
nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint õk, de ne próbáljátok olyanná tenni õket, mint ti vagytok.

 

 

 

  

 

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb mûvészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán idõnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízû gyümölcsöket teremnek.

 

 

 

 

 

?Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.?

 

A környezetünket mi magunk teremtjük. Pontosan azt kapjuk, amire rászolgáltunk. Találhatunk-e kivetnivalót egy olyan életben, amit mi magunk teremtettünk magunknak? Hibáztathatunk-e érte mást, mint magunkat? Változtathat-e rajta más, mint mi magunk, tetszésünk szerint bármikor?"

 

"Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erõ is benned valóra váltani.

 

 

 

 

 

Bátorság a kis lépésekhez

 

 

Nem a csodákért és víziókért kérlek Téged, Uram,
hanem a hétköznapok erejéért.
Taníts engem a kis lépések mûvészetére.

Tégy engem leleményessé és találékonnyá,
hogy a mindennapok sokféleségében
idõben megõrizhessem azokat az ismereteket
és tapasztalatokat, amelyekért megszenvedtem.

Tégy engem ügyessé a jó idõbeosztásban.
Ajándékozz nekem finom érzéket ahhoz,
hogy felismerjem, mi elsõ és mi másodrangú.

 

 

 

 

A csendes éjben anyámra gondolok,

szívemben most az õ szíve dobog,

szegény özvegy volt, sokat szenvedett,

nem volt egyebe, csak a szeretet,

szájától vont meg minden falatot,

és ha mi ettünk, õ is jóllakott.

 

Játékot venni nem tudott nekünk,

varrással kereste a kenyerünk,

õ mesterkélt ünnepre szép babát,

levágta hozzá dús hajfonatát,

gyöngyöt fûzött, topánkát varrt neki,

hullottak rá könnyének gyöngyei.

 

Láttam a föld sok szép kirakatát,

de nem találtam hasonló babát,

oly tündérszépet, olyan kedveset,

nem ért más hozzá, csak a szeretet...

 

 

 

 

 

 

 

Tehetség, mit megfeszített munkával népszerûsíthetünk; szépség, melyet a természet kéretlenül ad kegyeltjeinek; ártatlanság, mely annak szerzi meg a legkiválóbb örömöket, aki él vele; szeretet, mit megszerezhetünk, és meg nem szerezhetünk: a legnagyobb becsû vándormadár.

A szeretet egy másik világból érkezik a földre, mi hozzuk magunkkal születésünkkor.

A szeretet épp olyan, mint te vagy. Amiképpen az egész világban minden folyvást változik, veled együtt szereteted is hullámzik.

 

 

 

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akiben három szív dobogott. Nem tudja senki, hogyan lett ez a három szív: vajon az ember így született, vagy késõbb lett az egy szívébõl három. Elég az hozzá, hogy három szíve volt, és ezzel megkeserítette mindenki életét, de legfõképpen a magáét.

Amikor kisfiú volt, épp olyan volt, mint a többi kisgyerek, ezért sem az apja, sem az anyja nem gyanította, hogy három szív növekszik benne. A bajok akkor kezdõdtek, amikor nagyobbacska lett, és soha nem tudta eldönteni, mit tegyen.

 

 

 

 

 

Mindazon javak közül, melyeket a bölcsesség szerez a teljes élet boldogsága számára, a legeslegnagyobb a barátság birtoklása.
Epikurosz

 

 

 

 

Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság.
William Blake

 

 

 

 

Az igaz barát a kezedet fogja, és a szívedet simogatja.
Gabriel García Márquez

 

 

 

A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne.
Oscar Wilde

 

 

 

 

 

 

...csak régi barátok tudnak összeveszni, nyersen egymásra támadni, majd kibékülni, mivel barátságuk kiállta az idõ próbáját.