Tehetség, mit megfeszített munkával népszerûsíthetünk; szépség, melyet a természet kéretlenül ad kegyeltjeinek; ártatlanság, mely annak szerzi meg a legkiválóbb örömöket, aki él vele; szeretet, mit megszerezhetünk, és meg nem szerezhetünk: a legnagyobb becsû vándormadár.

A szeretet egy másik világból érkezik a földre, mi hozzuk magunkkal születésünkkor.

A szeretet épp olyan, mint te vagy. Amiképpen az egész világban minden folyvást változik, veled együtt szereteted is hullámzik.

 Életmûvészet

Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idõ. Az elõbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét hanem a boldogságét. Az uton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.

Tartalékok

Mindenbõl kettõt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettõzött szeretet, türelem, jóindulat - az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesbõl tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyrõl: társat rendelt mellé, hogy törékenységétõl megóvja. A férfihez a nõt a nõhöz a férfit.