Hogyan fogjunk hozzá?
- A kulcs elõször az önismeret és az igazi elhatározás.
- tanuljuk meg magunkat szeretni (ha már ismerjük önmagunkat, el is kell fogadni a valóságot)
- s miután már szeretjük önmagunkat, megtanulhatunk mást, elõször családunkat, ismerõseinket szeretni
- ha már ezen a lépcsõn is átmentünk, kiterjeszthetjük szeretetünket, ellenségeinkre és mindenkire

BÁTORSÁG - FÉLELEM

Valódi mély önismeretre lelni, és megtanulni figyelni önmagunkra, s kontrollálni magukat.

Hiszek a szeretetben

Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék öszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.

Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserü "nem"-mel.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.

Hiszek benne, ha nem látom, ha látom,
Hiszek, ha ád és hogyha "nem"-mel éget.
Nem ismerek mélységesebb mélységet.
Hiszek a szeretetben.

Olyan nagyképûen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életbõl csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétõl kezdve mostanáig, hogy mitõl lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki elõcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!"
/ Székely János /

?Csak akkor tudunk kitartóan szeretni, ha úgy döntünk, hogy jobban szeretjük az embereket, mint megérdemlik.?

(Gary Chapman)

?Az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor külsõ alapján kész ítélni.

Egy barátomtól hallottam ezt a kis történetet: "Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki, nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibujt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerõsödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük.

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien elõkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.

Mielõtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Õ megkérdezte:

-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

 1. Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy Lincolnnak igaza volt: ?a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát, hogy az legyen?. A boldogság belülrõl jön, nem külsõségektõl függ.

2. Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy veszem családomat, üzleti ügyeimet és szerencsémet, ahogy jön, és én alkalmazkodok hozzájuk.

3. Csak ma törõdni fogok testemmel.

Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta.

A gõgös pillangó

Egyszer egy pillangó nem gondolta végig,
hogy nem oly egyszerû repülni az égig.
Dalos pacsirtának a jó kedvét elvette,
s a Törékeny kis fecskét õ biz kinevette.
Nektek az elég, ha látjátok a napot?
Én látni fogom az összes csillagot!
Nekiveselkedett, s csapdosta szárnyait,
hogy valóra váltsa esztelen álmait.
Olyan gyorsan repült, ahogyan csak tudott,
s a földtõl távolodva egyre feljebb jutott.
Gõgös pillantással a rétre letekintett,
s elkacagva magát a világra legyintett.

(Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. ? Szeged, 1934 . február 8.) író, újságíró, muzeológus, a "tiszteletbelei makai".

Szegényparaszt családból származott, atyja, Móra Márton foltozó szûcslegény, majd mester, anyja, Juhász Anna kenyérsütõ asszony. Tanulmányait - a család szegénysége miatt - nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de csupán egy évig tanított mint segédtanár a Vas vármegyei Felsõlövõn.