Hogyan fogjunk hozzá?
- A kulcs először az önismeret és az igazi elhatározás.
- tanuljuk meg magunkat szeretni (ha már ismerjük önmagunkat, el is kell fogadni a valóságot)
- s miután már szeretjük önmagunkat, megtanulhatunk mást, először családunkat, ismerőseinket szeretni
- ha már ezen a lépcsőn is átmentünk, kiterjeszthetjük szeretetünket, ellenségeinkre és mindenkire

BÁTORSÁG - FÉLELEM

Valódi mély önismeretre lelni, és megtanulni figyelni önmagunkra, s kontrollálni magukat. Mi ebben a nehéz, hát félelmeink legyőzése!
Megtanulni a mának (mostnak) élni a szeretet és elfogadás felelősségével.
Megtanulni felelősséggel lenni önmagunkért!
Merni másnak látni a világot, merni a valóságot meglátni, s észrevenni amikor kibúvókat keresünk.
Megtanulni odafigyelni önmagukra, megtanulni észrevenni valós indítékainkat, reakcióinkat és a miérteket.

Egy vélemény:

 A boldogság csupán egy a sokféle tudatállapot közül, mégis különleges, kivételezett helyzetet foglal el az ember életében
Ez az ego értelmezésében igaz is lehet, ezért ez a boldogság nem a BOLDOGSÁG. Spirituálisan megélt boldogság, maga a meditáció, az állandósult öröm érzése, az eggyé válásé, a mindennel önmagunkkal történő összeolvadás, a beteljesülés állapota. Ez nem egy időszakosan és módosult tudatállapotban megélt, racionalizált valami. Micsoda boldogság az amit egy darab csokoládé is előidézhet, és mennyi ideig tart? Ez a materialista nézet egy fogyasztói társadalom, alappillére lehet, ahol a boldogságdarabkákat pénzért lehet megvenni. Nem a boldogság valódi lehetősége ott lapul mindannyiunk lelkében, csak ki kell lépni a ránk kényszerített, egoista gondolatvilágból, tudatilag, spirituálisan egy érettségre kell szert tenni, meg kell tanulni saját tudatunkat módosítva, nem örömtablettákat gyűjtve boldognak lenni.
Saját boldogságunkért mi vagyunk a felelősek, senki nem sírhatna, hogy nem boldog, mert mindenki megkapta a lehetőséget, s bármikor élhet is vele, csak valóban merni és akarni kell. Az út nehézsége spirituális érettségünk függvénye.