Kívánok Neked elegendõ szeretetet a Szívedbe és elegendõ közösséget Lelkeddel.

Kívánok Neked elég fényt, hogy megvilágosítsa leckéidet,
és elég sötétséget, hogy elvezessen bölcsességedhez.

Kívánok Neked elegendõ adást, hogy megnyissa szívedet,
és elegendõ ajándékot, hogy hazavezessen Téged.

Kívánok Neked elegendõ vagyont, hogy gazdagítsa bankszámládat,
és elegendõ szolgálatot, hogy gazdagítsa életedet.
Kívánok Neked elég tevékenységet, hogy élesítse elmédet és erõsítse testedet,
és elegendõ pihenést, hogy békét hozzon Neked.

BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek,
mert örömös lesz az életük.

BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.

BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz vége szórakozásuknak.

BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Bella István 1940. augusztus 7-én született Székesfehérváron, ám az ugyancsak Fejér megyei Sárkeresztúr a gyermekkor színhelye, s a majdani költõ élményeinek elsõ forrásvidéke. Édesapja ebben a faluban volt tanító, tehát nyilvánvalóan tekintélyes ember.

A gyermekkori idill azonban csakhamar véget ért, hiszen idõsebb Bella István karpaszományos tizedesként vonult be a második világháborúban, és kisújszállási hadifogságba esése után, 1944 novemberét követõen meghalt.

Semmi sem lehet izgalmasabb annál az életben, mint ha gyermeked van, tiéd és mégis rejtelmes idegen. Te vagy a kapu, melyen át a világra született, neked adatik meg, hogy néhány évig a gondját viseld. Aztán elhagy, s te csak figyeled, hogyan bontja ki saját szabad életét. Mint egy különleges virág, melyet idegenbõl hoztál, elültetted, s alig gyõzöd kivárni, mivé bontakozik...
Agatha Christie

Ha elölrõl kezdeném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet,
Példálózás helyett példát mutatnék,
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék,
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék,
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot,
Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.

A hit a madár, amelyik érzi és megénekli a fényt, még akkor is, ha sötét a reggel."

?Tudtad, hogy léteznek lelki fertõzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a Mi lesz, ha, a másik pedig a Bárcsak gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. Mindkettõbõl hiányzik a hit látása. A Mi lesz, ha a jövõbe néz, és aggódik.

Légy szerény és megfontolt, életed legyen a biztosíték ehhez. Ha már rájöttél,mi az élet célja, aszerint élj, hogy bensõdnek megfelelj; lényegtelen, mit gondolnak felõled. Érd be azzal, hogy hátralévõ napjaidat ? bármennyi van még hátra ? éned belsõ parancsának megfelelõen morzsolod le...
Annyi tévelygés után végre rájöttél, hogy a boldogságot meg nem lelheted a gazdagságban, a hírnévben, az élvezetben, de a képmutató szeretetben sem.

 (született Ziegler Géza) (Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. - Eger, 1922. október 30.) író, költõ. Az 1890-es években Göre Gábor-sorozatával vált ismertté, amelyben a paraszti életmódnak mutatott görbe tükröt.

Gárdonyi Géza 1863. augusztus 3-án született a Velencei-tó partján fekvõ Agárdpusztán. Édesapja Ziegler Sándor uradalmi gépész, jószágigazgató a szabadságharc idején fegyvereket is gyártott, édesanyja Nagy Terézia. A család Gárdonyi gyermekkorában 12 településen fordult meg, pl.

Tudod gyerekként,
mikor valaki arról beszélt, hogy fél a haláltól,
olyan, akirõl tudtam, hogy hívõ ember,
nem értettem, hogyan retteghet a holnaptól.
Sokáig úgy gondoltam, hogy van, aki hisz, õ soha nem fél,
és van, aki hitetlen, õ pedig folyton csak a holnapra gondol.
Mi lesz holnap?
Aztán késõbb úgy láttam, van egy kevés ember, aki bízik Istenben,
sokkal többen, akik remélik, hogy van Isten.
Az õ számukra, akik csak remélik, hogy van Isten,
az õ számukra mindegy, hogy van, vagy nincs,
mert rajtuk hit nélkül nem tud segíteni.

"Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját, sok nép városait s eszejárását kitanulta, s tengeren is sok erõs gyötrelmet tûrt a szivében, menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét."

Az Odüsszeia kezdõ hexameterjei bizonyára ismerõsek, de nemcsak ez az idézet emlékeztethet Homéroszra, hanem nagyhírû fordítója, Devecseri Gábor is, akinek neve mára már teljesen összeforrt az antik irodalommal.

 Szeretet... Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több...
A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés.
A szeretet mindig a másik emberért létezik.
Nem azért szereti a másik embert, mert viszont-szeretetet vár.
Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy õt szeressék.
A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére,
már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret,
és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret.
Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok.