"Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját, sok nép városait s eszejárását kitanulta, s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében, menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét."

Az Odüsszeia kezdő hexameterjei bizonyára ismerősek, de nemcsak ez az idézet emlékeztethet Homéroszra, hanem nagyhírű fordítója, Devecseri Gábor is, akinek neve mára már teljesen összeforrt az antik irodalommal.

 

 

 

 

(Budapest, 1917. február 27. – Budapest 1971. július 31.) magyar költő, író, műfordító, klasszika-filológus

 

A magyar irodalom egyik legkiválóbb műfordítójaként főként az antik szövegek átültetésében szinte új műfordítói iskolát teremtett. 89 író közel ezer versét, drámáját, regényét ültette át magyarra. A klasszikus műfordítói hagyományt sikeresen ötvözte egybe a modern életérzéseket kifejező magyar költői nyelvvel.

Legjelentősebb alkotásai Homérosz Odüsszeiájának (1947) és Iliászának (1952) magyarra költése, valamint az Anakreón versei. Anakreóni dalok, a Királyok könyve és Ovidius: Átváltozások című művének átültetése. Két görögországi utazása, amelyet útinaplóban is megörökített, tovább mélyítette antik vonzalmait. Költői fő műve a Bikasirató.

 

1917. február 27-én született Budapesten. Tizenöt éves korában jelent meg első, Karinthy Gáborral közös kötete. 1934-ben érettségizett, egy évig magántisztviselőként dolgozott, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem görög–latin szakára iratkozott be. Ekkor írott verseit a Nyugat is közölte. 1939-ben diplomázott, 1941-ben doktorált, 1945-ig könyvtárosként dolgozott. A háború után tanított: a budapesti tudományegyetem görög tanszékén irodalomtörténetet, a Színművészeti Akadémián művészettörténetet. 1948–1954 között őrnagyi rangban oktatott irodalmat a Magyar Néphadsereg Tiszti Akadémiáján. 1949-től 1951-ig az Írószövetség főtitkára volt. 1950-ben és 1952-ben József Attila-díjjal, 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.
1956. október 27-i nyilatkozatával a forradalom mellé állt, bírálta a kormányt, azt okolva a harcok elhúzódásáért. Október 30-án részt vett Budapest XI. kerületi munkástanácsának ülésén, ahol felolvasta egyik versét. Műveivel szerepelt a forradalom alatt a rádió irodalmi műsoraiban. Részt vett az Írószövetség november 2-án megtartott közgyűlésén, ahol elhatárolta magát az előző napon megalakított MSZMP-től. 1956 után írásaiból élt. 1971-ben Budapesten halt meg.

 

Ma van halálának 37. évfordulója.

 

 

 

Tréfás állatkerti útmutató

Ez a cinke oly picinke,
falevélbõl van az inge,
pókhálóból a szoknyája,
makkhéjból a csizmácskája.
Csak füvön élt a kis zebra,
de most rákapott a zabra;
végül is elvitték Szobra,
ott oktatják szebbre-jobbra.
" Apám - így szól a kis bálna -,
hadd mehessek el a bálba."
" Nem mehetsz el, fiam, Péter,
nem vagy még egy kilométer."
Mért tanulnak a kis vércsék?
Azért, hogy a leckét értsék.
Tanítójuk egy hasas,
pápaszemes, lomha sas.
" Ne ugrándozz, ne táncolj,
ne bomolj,
az iskolás fiúcska mind komoly."
Garázda kölykét inti így a moly.
Fekete az ablakpárkány,
rákönyököl a kis sárkány;
hat feje néz az utcára,
egy a leckét bent biflázza.

 

Szerelem

Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem
volt s holnap már hol lesz.
Kinyitod szemed, utánanézel,
ámulva kérded: mi volt ez?

Mondd, hogy árvíz volt, álmodban elérte
nyakadat
s mire azt hitted, megfulladsz benne, lassan
leapadt.

Mondd, hogy hegyfok volt, szikla, ami mégse
zuhant rád,
mondd, hogy a függöny nem nyílt szét, csak
csapkodta szárnyát,

míg végre elrepült, madár volt, lásd,
valóban
szép volt s elszállt, madár volt, nem
csalódtam.

Nem csalódtam, nem csalódtál, bennem
keringő lélek,
a távozó után nézel megkönnyebbülten.
Félek,

még visszahívnád, teljesen szabad még nem
vagy tőle.
Késő. A láthatár szélén nézd kis pont van
belőle.

 

Elvégeztem

 

 

szomorú vers egy megkeseredettt ember tollából

"Elvégeztem, amit lehetett.
Vittem innen odébb testemet.
Nem kérdeztem eddig: éltem csak;
nem tűrhetem már, hogy létem vak.

A világnak erdős szőnyegén
értelem jár. Ez a szövevény
tartalmat rejt érzem, mélyen van
s mielőtt még tudnám, végem van.

Vésve van bár minden faágon,
hanem azt a vésést nem látom.
Írva is van minden levélen,
hanem azt a írást nem értem.

Nyílj meg világ, vígan tárulj fel,
titkaid sorban áruld el.
Felhőidet fényben áztassad,
a magasból tiszta választ adj.

Mutass jelt az ösvény szép végén.
Rövidebb az időm, mint vélném.
Ha kérdőn hajol majd fölébem,
mit sugok a halál fülébe?"

 

 

 

 

Utolsó verse a "Mulandóság cáfolatául" című posztomusz kötetében jelent meg:

 

Imátlan ima

 

 

Befejezni a napot szépen,
Bízni az óra örömében,
Az álom hajóján kivárni,
Szeretteinknek jót kivánni,
Élőnek, holtnak, szeretteink
Szeretteinek szép rend szerint,
Örömet kivánni mindahánynak
(torló percek hullámot hánynak,
az órák az éjbe ömölnek),
örömet kivánni az örömnek.

 

A.A. MILNE: A SZÉL


Senki meg nem mondja, mit senkise tud
Hogy a szél honnan indul és hova fut

Szárnyal valahonnan, nagyon sebesen
Utol nem érem rohanva sem

De, ha sárkányomat elereszteném
Napokig repülne az ég peremén

Aztán megtalálnám ahol leesett
S tudnám hogy a szél is odaérkezett

Akkor megmondhatnám,hogy a szél hova fut
De hogy honnan indul, arról senkise tud

 

(Devecseri Gábor fordítása)

 

 

" Mint költő a Nyugat ,,harmadik nemzedékének"
egyik kitűnősége volt;
mint tudós a magyar klasszika-filológia
nemzetközi tekintélyű kiválósága;
mint műfordító, mint az antik kultúra
tolmácsa versenytárs nélkül első az
évszázadok magyar irodalmában. "

Hegedűs Géza