VÉNASSZONYOK NYARA

Talán egy kicsit magamról beszélek,

mikor szívem e fényért lelkesül,

végsõ sugára ez a nyár hevének,

mielõtt még az alkony rámterül.

Ez õszi nap a szõlõ érlelõje,

s piruló alma issza melegét,

e fénytõl várok én is új erõre,

magamba szívom forró delejét.

Fáradt szívem csókjától újraéled,

csontomig ér a gyógyító sugár,

talán bölcsebb ez õszbenyúló élet,

s mélyebb, mint volt a tûzitalú nyár.

A csendes éjben anyámra gondolok,

szívemben most az õ szíve dobog,

szegény özvegy volt, sokat szenvedett,

nem volt egyebe, csak a szeretet,

szájától vont meg minden falatot,

és ha mi ettünk, õ is jóllakott.

Játékot venni nem tudott nekünk,

varrással kereste a kenyerünk,

õ mesterkélt ünnepre szép babát,

levágta hozzá dús hajfonatát,

gyöngyöt fûzött, topánkát varrt neki,

hullottak rá könnyének gyöngyei.

Láttam a föld sok szép kirakatát,

de nem találtam hasonló babát,

oly tündérszépet, olyan kedveset,

nem ért más hozzá, csak a szeretet...

Ezek a versek annyira vonzanak engem. Szeretném, ha nem fedné a feledés homálya õket - számomra legalábbis örök értéket képviselnek.

Fogadjátok ti is szeretettel ezt a verscsokrot.

BE SZÉP

Angyali kisded
Anyjának lenni,
Bölcsöt rengetni,
Nótát zengeni
Be szép.

Gügyög? hangra
Gügyögve felelni,
Nyûgös síráson
Elkeseredni
Be szép.

Piciny kezecskét,
Lábacskát csudálni,
Ébredést lesni,
Aluvást várni
Be szép.