„Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy induljatok el velem, teljes bizalommal és szeretettel, mert szeretném megismertetni veletek a Fiamat. Ne féljetek, gyermekeim! Itt vagyok veletek, mellettetek. Megmutatom nektek az utat: hogyan bocsássatok meg magatoknak, hogyan bocsássatok meg másoknak, és hogy őszinte bűnbánattal a szívetekben térdeljetek az Atya elé. Engedjétek, hogy meghaljon bennetek mindaz, ami akadályoz a szeretetben és az üdvösségben, hogy Vele és Benne legyetek.

 
Régi jó szokása a magyar embereknek,
Esztendőt temetni összesereglettek.
Esztendőt temetni, újat köszönteni,
Múltból a jövőbe bátran tekinteni.

E szokáshoz híven összesereglettünk,
Hogy az elmúlt évtől szépen búcsút vegyünk.
Búcsút vegyünk annak öröm, bánatitól,
Eredményeitől és kudarcaitól.

Nem volt sikertelen az elmúlt esztendő,
Áldásban, termésben nem volt szűkölködő.
Isten megáldotta verejtékhullásunk,
Ha nem is színültig, tele a hámbárunk.

 

 

 

 Karácsony
Más ez az ünnep, mint a többi,
Valami csoda a lelkemet átöleli.
Mások a fények, más az illat,
Szobámat, szívemet belepi a varázslat.
Mert csak varázslat lehet, amit érzek,
Megváltozik minden, ahogy körülnézek.
A fenyőfát, ki csak a kert egy lakója volt eddig,
Az emberek most csillogó szép díszbe öltöztezik.
Én is teszek rá sok örömöt, halk csengettyűzenét,
Mintha ráöntöttem volna szívem minden melegét.
Teszek rá gyöngyöt, aranyhajat, s talán még vágyakat,
Tiszteletet, jóságot és beteljesült álmokat.

Mi jellemzi az ádventi lelkületet?

1. Saját gyengeségünk, megváltásra  való  rászorultságunk tudata, mert "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak megkegyelmez" (Jak 4,6).
2. Bűnös múltunk elutasítása, állandó fohászkodás Isten irgalmáért: "Mutasd meg nekünk, Urunk, irgalmasságodat!" (Zsolt 84,8).
3. Figyelmes, éber várakozás, reménykedő virrasztás: "Virrasszatok, mert amely órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!" (Mk 13,35).

 

Melyek az Ádvent sajátos gyakorlatai?

Ég polgárai, halljatok
és figyeljetek, angyalok!
Én kérlek, ki e bánatok
völgyében számüzött vagyok.

Ti örök örömök között,
én pedig szegény számüzött;
ebből kell megbecsülnötök:
csoda-e hogyha így nyögök?

Sokáig élni idelenn
s Krisztust nem látni sohasem:
fáj a léleknek végtelen,
kit Érte lankaszt szerelem.

S mint délben aggódó ara:
kérdi mátkája hol marad,
kihez misztikus szín alatt
e távolból is hű maradt?

Hit, remény, s tiszta szeretet
kérdik Jézust, hová siet?

 

 A reményről tartott három napos lelkigyakorlatot Böjte Csaba dévai ferences rendi szerzetes a szatmárnémeti Szent János templomban összegyűlt híveknek.

Pénteken este bevezetőjében a remény Isten-i erény voltát hangsúlyozta ki: „Úgy érzem, hogy sokszor keresztény körben megfeledkezünk arról, hogy a remény ugyanolyan Isten-i erény, mit a szeretet, mindannyiunknak gyakorolnunk kellene. Nézzünk a mi Urunk, Jézus Krisztusra! Olyan csodálatos, hogy Jézusban mennyi remény van.

 

 

Lucabúza, borbálabúza: Luca napján (XII. 13.) vagy előestéjén ültetett és karácsony estéjére 8-10 cm-es friss, zöld búzává sarjadt karácsonyi jel. Egyes helyeken (főként Őrvidék) Borbála napján (XII. 4.) kezdik a csíráztatást. - 1. Mint általában a →karácsonyi szokások, a ~ képzetkörének is sok archaikus vegetációs gyökere van. A →Gergely-naptár (1582) előtt ugyanis dec. 13-a volt a téli napforduló időpontja, márpedig a →Nap járásához (napfordulókhoz) ősidők óta számos megfigyelés és szokás kötődött.

 

 

 

 

 

Ádventi harangszó

Selymes harangszó öleli a tájat,
sok-évezredet keltő, lágy zene,
a lelkeken át ringatózva árad,
s dallama már az Öröm éneke.

Fent: homályból kibomló, tiszta tenger.
Dércsipkés fák alatt térdel a csend.
A halk szélben fenyők illata lebben,
s Pusztában Kiáltó hangja zeng.

A Szeretet jön! Mérhetetlen évek
messzeségéből a világba lép.
Redőtlen úton közeleg az Élet,
s zengő sugárral meghasad az ég.

 

Balássy László

 

 

 

Lelke mélyén az ember el nem múló örömre vágyik. Amikor ennek forrását keresi, Valakire talál. Ha ez a Valaki ember, akkor valamiért rendszerint csalódik. Ha tovább keres, Krisztusra találhat, mint Szent Pál, és sokan mások.
Ajándék! Annyira szép ez a gondolat: minden, ami van a Földön, minden Isten ajándéka. A szép kék ég, a két kezünk, az élet maga, minden - minden Isten ajándéka.

Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket, mindent.

 

Nekem nagy ünnep a karácsony,
a megváltás nagy művét látom.
Lelki szemmel nézem a gyermeket,
Kit fent imádtak angyalseregek.

 

Ki egyedül volt

méltó földön, s mennyen,
hogy Istentől egy könyvet átvegyen,
és feltörje a titkos pecséteket,
melyre más még rá sem nézhetett.

Titkok könyve, titkok pecsétje.
A vének leborultak Előtte,
imádták és új éneket mondtak. 
Hitszemmel látom az angyalokat,
ahogy kisérik a megnyílt égig.
Milyen súlyos fájdalom futott végig.

 
Krisztus második eljövetelére várva, előkészületünket az Élet Kenyere erősíti. A bűn, pusztasággá tette az emberi lelkeket, de akik kitartanak Jézus tanítása mellett, azoknak bőséges asztalt terít a mi Urunk, mert az Ő szent Testével az örök életet kapja az ember. Az igazság és az élet ajándékát hozza Krisztus.

 

A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.

Biblia elemzés

 Tegyük fel, hogy a Biblia egy csodaszép

almafa az Éden-kertben. Egy öreg mosolygós fa. Rajta 4 alma helyezkedik el, a 4 evangélium, a számtalan sok kis levél a példbeszédek, jelenések, levelek, stb, szimbóluma. Ahhoz, hogy megállapítsuk tényleg almafáról van-e szó, nem elég ha megnézzük a leveleit, vagy a termését, egészen a gyökeréig kell leásni, a legmélyebb értelmét kell vizsgálni, azt amit emberi szem már nem láthat. Sokféleképpen lehet értelmezni a Bibliát, sokféle képpen lehet elemezni, vizsgálni, kutatni a Titkát, de a végén, amikor összeáll a sok kis kép, mimkor észrevesszük az összefüggéseket, mikor sikerül elolvasnunk a történet mögötti történetet, akkor MINDEN út egy helyre vezet, egy dologra világít rá: a SZERETETre.

Magyar szimbóluok

Szerintem ez a kép senkinek sem ismeretlen. Az Osztrák-Magyar Monarchia címere látható a képen. Nézzük csak meg a címer osztrákokra vonatkozó részét! Egy sárkány tartja. Hogy ez minek jelképe? Hatalom, erő, és egyéb lényegtelen dolgok. Vessünk most egy pillantást a magyar oldalra! Címer, s a címeren nem egy közönséges korona, hanem A SZENT KORONA van. És hol marad a sárkány? Nem, a magyarok címerét nem egy sárkány, nem is egy oroszlán tartja.

Szeress úgy, mint a Nap!

"A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve!"
(szerzője számomra ismeretlen)

 

Ha tehetném

Ha tehetném,minden síró gyermek
arcáról letörölném a könnyeket,
az éhezőknek adnék kenyeret
és soha el nem fogyó szeretetet.

Ha tehetném,mesélnék nekik,
hogy örömtől csillogjanak szemeik,
és szép,tiszta világot alkotnék,
melyben a szeretet volna az érték,

s a pénz haszontalan szemét.
Én csak a jó emberek szívét
kérném segítségül ahhoz,
hogy eljussunk a boldogsághoz.

Ha tehetném,mindenkit érző emberré
varázsolnék,szeretettel telivé,
nem akarna másnak rosszat senki,
csak örömet,vidámságot adni.

Pió atya Magyarországról szóló próféciája

�Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"

 

 

Nekem azt mondták egykoron,
Légy mindig igaz, és hazafi,
S legyen megbocsátó a szavad,
Ha támad sok, igaztalan atyafi!

Szívem legyen gyermeki,
Mosolyom örök, és álmodó,
Melyben a múlt, jelen, és jövő,
Mindig, de mindig látható!

Nekem azt mondták egykoron,
Ha az élet császára akarsz lenni,
Ne ismerj soha, de soha irgalmat,
Az ilyet csak a gyengék szokták tenni!

Téged se kímél soha senki,
Eltaposnak mint egy férget,
A világ szemébe csak ennyi,
Ennyi a te megírt örök léted!

Mikor este a gyertyák csendben égnek,
az angyalok hárfáikon halkan zenélnek,
egy árva arcocska az ablakhoz simul,
s néhány könnycsepp szomorún kicsordul...

Ha szíveddel nem érzel, nem hallasz, nem látsz,
ha megállni nem tudsz, most is rohansz tovább,
nem láthatod meg a csillogó szemű gyermeket,
s nem érezheted az ablak mögötti szeretetet...

Az ünnepet sokan búsan élik meg,
fájdalmat éreznek, testük szorongón remeg,
gondolj Rájuk néhány szerető pillanatban,
s öleld meg lelküket nagy-nagy magányukban...

Füle Lajos

Kinek Csillaga van,
legyen maga a béke,
hogy minden dolga itt
békében menjen végbe!

Kinek Csillaga van,
legyen felette bátor:
szeressen vakmerőn,
de érte mit se várjon!

Kinek Csillaga van,
öltözzék friss reménybe,
hogy ISTEN LELKE is
cselekszik benne, érte!

Kinek Csillaga van,
ámuljon, mert az IGE
testté lett, s boldogan
daloljon Róla szíve!

 

 

Ma  szeretetből pótvizsgáztam.
Tanítóm előtt remegve álltam...
Az első vizsgán én megbuktam.
A tételt bár kívülről tudtam,
De a gyakorlatban előre alig jutottam.

Szeretem én, ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségem?
Aki megrágalmaz, kinevet,
Ad mindenféle csúfnevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni! Nem!
És ezt húztam ki a tételen,
" Hogy az ellenségemet is szeressem!"
Szereted - e?

Babits Mihály Dal az esztergomi bazilikáról


Épen olyanok mint otthoni dombjaim:
alattam, fölöttem egy kis darab enyim.
Távolabb a város, és túlnan látszik a
szemközti dombról a komoly bazilika.

Hoc erat in votis... S ne jutna legalább
a jóknak annyi föld, hol megállhat a láb
nyugodtan és bölcsen, s kinyúlhat égig a
lélek, mint dómjával ott a bazilika?

Rossz föld, de megterem itt legalább a csend
virága, nyugtató lótuszom, s odalent
kertem az egész táj, hol óriás csiga
kétszarvú dómjával e bölcs bazilika.

Ha a világból semmit sem értesz,
hogy mikor, kegyetlen vagy jó.
És nem tudod elmondani a bajod senkinek...
Keress fel engem és mondd el nekem hisz...

Ha szíved már megterhelt lett a gondoktól,
És ha már segítségre szorulsz,
és magadtól nem boldogulsz.
Keress fel engem, én segítséget nyújthatok, hisz...

Ha nagyon vagy kicsit is fáj már az élet,
És a félelem teljesen erőt vett rajtad,
Nem kell félned, mert az megölheti lényed...
Keress fel engem, mert én megvédelek téged, hisz...

Ha úgy érzed, nem szeret már senki,
És ha úgy érzed egyedül vagy,
Ha már nem vesznek észre...
Keress fel engem, és akkor nem leszel magányos...
Keress fel engem hisz én igaz barát vagyok és
Szeretlek Téged.

" Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
Ne félj: fogd a kezemet;

Gyermeknek is: Mily szép rege.
Bölcsnek: Rejtelmek tengere!
Fal, s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.

Elpihen a természet,
Szendereg a világ.
Az éjbe leheli illatát a virág.
A fény is pihenni tér,
Csak lelkünkben pislákol a fénye,
Angyalszárnyak suhannak az éj sötétjébe.
Fényével betakar az ezüst holdvilág,
Így kívánok néked szép estét,
Jó éjszakát!

MAGYAR CÍMER.

Szép volt, kemény acélpajzs volt,
Millió magyar ököl védte:
Ezer évnek halálos harcain
Millió magyar meghalt érte.

A bal mezőben négy ezüstfolyó:
Duna, Tisza, Dráva, Száva:
A jobb mezőben hármas szent halom:
Tátra, Fátra, Mátra.

Hármas halomban a kettős kereszt,
Mely éggel halmot, folyót összetart.
Mellyel a drága véráztatta földhöz
Odaszegezte Szent István a magyart.

A pajzs fölött Szent magyar Korona:
Tartották gyengéd angyali kezek,
Csillag volt, mely viharban, vészben,
Minden nyomorból, bajból kivezet...