Hálaadó  Szentmiséről hazatérve  ide kívánkozik az alábbi  ima:

Istenem, Atyám,

Hálát adok Neked

Lelkemben élő hangodért,

Amely figyelmeztet

És ösztönöz a jóra.

Hálát adok szavadért,

Amellyel, bár az emberek ajkán hangzik el,

Te beszélsz hozzám,

És nevelsz engem

Közösségedben, az egyházban.

Hálát adok igédért,

Jézus Krisztusért,,

Hogy elküldted hozzánk őt

Aki barátunk-testvérünk és Urunk

És ma is köztünk él

Add, hogy mindennap rád figyeljünk,

Meghallgassunk téged

És igéid szerint éljünk .

Te vagy a Fészek,
Puha vagy, édes és meleg.
S én oly keveset gondolok veled,
És oly sokszor máshova nézek,
És megvetem a régi fészket,
A régi meleget
És a régi egyformaságot.
Szédülő fejem vándorolni késztet,
Keresni más vidékeket,
Szivárványszínűbb új világot
És ismeretlen fészket

És elmegyek, örök elégedetlen,
Hazátlan bujdosó gyanánt,
És sose tudom, mért sírós a kedvem,
És nem tudom, mi bánt
És szállok, szállok messze földeken,
Szüntelenül és pihenéstelen,
És egy sajgó vágy egész életem:
A régi Fészek melegére.

És te vagy az Anyamadár,
És én vagyok pelyhes fiókád,
A csupa-vakság, a csupa-mohóság,
Aki mindig máshova vágyik,
Akit hív minden félhomály.
És botorul és elbízottan
Kiszállok bizakodva, bátran
Nap-nap után.

december 26-án
megkezdődik a  CSALÁD  ÉVE  hazánkban, amely 2011. december 30-án, Szent
Család vasárnapján ér majd véget.

Imádkozzunk az idén különös odaadással családjainkért. Legyen a család maga is a közös hit, a közös imádság otthona.

Kérjük a Szent Család áldását családjainkra,

Reményik Sándor - MAGYAR KARÁCSONY, (1920 - 1923)

Arról a Szent Magyar földről,
melyet tőlünk elraboltak,
amelyet most gyáva rablók,
gaz árulók bitorolnak.
Valaki egy fenyőfácskát,
hozott nekem karácsonyra
ahol az én bölcsőm ringott,
onnan hozta, onnan hozta.
Elvágták a gyökerétől
és bedugták egy favázába,
az eleven gyökér helyett,
ez a faváz lett a lába.
De sok földönfutó Magyar,
osztozik e szörnyű sorsban,
akit csonkán elüldöztek,
koldus-mankón járnak mostan.
Az én gyökerem is ott van,
ahol azé a kis fáé,
ott van-ezer éve-van ott,
ősapámé, ősanyámé.
Szinte hallom, hogy mit suttog,
nekem az a csonka fácska,
s panaszára mit felelget,
sajgó szívem dobbanása.
S, amint ráhull egyre könnyem,
a kis fenyő meg-meg rezzen,
s hirtelen egy szörnyû erőt,
érzek meg a két kezemben.
A szeretet Szent ünnepén,
lángba borul imádságom,
verd meg Isten, azt ki oka,
hogy ilyen a Szent karácsony.

1. Saját gyengeségünk, megváltásra  való  rászorultságunk tudata, mert "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak megkegyelmez" (Jak 4,6).
2. Bűnös múltunk elutasítása, állandó fohászkodás Isten irgalmáért: "Mutasd meg nekünk, Urunk, irgalmasságodat!" (Zsolt 84,8).
3. Figyelmes, éber várakozás, reménykedő virrasztás: "Virrasszatok, mert amely órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!" (Mk 13,35).

Melyek az Ádvent sajátos gyakorlatai?

Ég polgárai, halljatok
és figyeljetek, angyalok!
Én kérlek, ki e bánatok
völgyében számüzött vagyok.

Ti örök örömök között,
én pedig szegény számüzött;
ebből kell megbecsülnötök:
csoda-e hogyha így nyögök?

Sokáig élni idelenn
s Krisztust nem látni sohasem:
fáj a léleknek végtelen,
kit Érte lankaszt szerelem.

S mint délben aggódó ara:
kérdi mátkája hol marad,
kihez misztikus szín alatt
e távolból is hű maradt?

Hit, remény, s tiszta szeretet
kérdik Jézust, hová siet?

Lucabúza, borbálabúza: Luca napján (XII. 13.) vagy előestéjén ültetett és karácsony estéjére 8-10 cm-es friss, zöld búzává sarjadt karácsonyi jel. Egyes helyeken (főként Őrvidék) Borbála napján (XII. 4.) kezdik a csíráztatást. - 1. Mint általában a →karácsonyi szokások, a ~ képzetkörének is sok archaikus vegetációs gyökere van. A →Gergely-naptár (1582) előtt ugyanis dec. 13-a volt a téli napforduló időpontja, márpedig a →Nap járásához (napfordulókhoz) ősidők óta számos megfigyelés és szokás kötődött.

Krisztus születésére

Ádventi harangszó

Selymes harangszó öleli a tájat,
sok-évezredet keltő, lágy zene,
a lelkeken át ringatózva árad,
s dallama már az Öröm éneke.

Fent: homályból kibomló, tiszta tenger.
Dércsipkés fák alatt térdel a csend.
A halk szélben fenyők illata lebben,
s Pusztában Kiáltó hangja zeng.

A Szeretet jön! Mérhetetlen évek
messzeségéből a világba lép.
Redőtlen úton közeleg az Élet,
s zengő sugárral meghasad az ég.

Balássy László

Lelke mélyén az ember el nem múló örömre vágyik. Amikor ennek forrását keresi, Valakire talál. Ha ez a Valaki ember, akkor valamiért rendszerint csalódik. Ha tovább keres, Krisztusra találhat, mint Szent Pál, és sokan mások.
Ajándék! Annyira szép ez a gondolat: minden, ami van a Földön, minden Isten ajándéka. A szép kék ég, a két kezünk, az élet maga, minden - minden Isten ajándéka.

Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket, mindent.

Nekem nagy ünnep a karácsony,
a megváltás nagy művét látom.
Lelki szemmel nézem a gyermeket,
Kit fent imádtak angyalseregek.

Ki egyedül volt

méltó földön, s mennyen,
hogy Istentől egy könyvet átvegyen,
és feltörje a titkos pecséteket,
melyre más még rá sem nézhetett.

Titkok könyve, titkok pecsétje.
A vének leborultak Előtte,
imádták és új éneket mondtak. 
Hitszemmel látom az angyalokat,
ahogy kisérik a megnyílt égig.
Milyen súlyos fájdalom futott végig.

 
Krisztus második eljövetelére várva, előkészületünket az Élet Kenyere erősíti. A bűn, pusztasággá tette az emberi lelkeket, de akik kitartanak Jézus tanítása mellett, azoknak bőséges asztalt terít a mi Urunk, mert az Ő szent Testével az örök életet kapja az ember. Az igazság és az élet ajándékát hozza Krisztus.