Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,
Figyelj a lelkednek rezdülésire.

A boldogság ott mélyen, tebenned van,
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.
Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,
Ébredő fény, melytől más lesz a világ.

Boldogság, amikor másnak adni tudsz,
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.
Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,
Megosztod, ha asztalodon van kenyér.

Vajon milyen lehet egy porszemnek lenni,
Tömegtelen testtel a szélben peregni,
Nap fényét ha rád süt ezer tűre szelni,
Lassan földre hullva az út porába veszni?

Vajon milyen lehet kis bogárnak lenni,
A lámpa fényburkát körbekeringeni,
Az izzó forró szálát fél arcoddal lesni,
Burkának koppanva életed veszteni?

Vajon milyen lehet falevélnek lenni,
Tavasszal születni, az Ősszel elmenni,
Sárgultan, vöröslőn fádról leperegni,
A puha földre érve eltemetve lenni?

Vajon milyen lehet kis virágnak lenni,
Bimbó fejed büszkén az égre emelni,
Szíved nektárjával méheket etetni,
Szirmaid hullajtva a halálba menni?

Nem az az erős, aki még soha nem aludt el sírva,
Hanem ki könnyes szemekkel, a nehéz napokat kibírja,
Nem az az erős, aki még egyszer sem bukott el,
Hanem ki ezredjére is feláll, s tudja, hogy küzdenie kell,
Nem az az erős, ki még nem kapott pofont sem,
Hanem ki az ütések ellenére is, boldogul az Életben,
Eleshetünk százszor, de mindig kell találni kiutat,
Még akkor is, ha a sors nehéz és rögös utakat mutat,
Nem az az erős, ki mindig bátor és nincs benne félelem,
Hanem ki azt mondja, minden rossz ellenére: Boldog lesz az Életem.