Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek.


Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel üdvösségemre.

Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra.

Talán nem született erre a világra olyan ember, aki - főleg fiatal korában - ne gondolta volna végig az örökké élés lehetőségét.

Mindaddig él az emberben ez a vágy, amíg a szülői védettség állapotából kijutva, el nem kezdi kapni az élettől a kisebb nagyobb pofonokat.

S ha az öregedés ösvényén haladva, olykor eszébe is jut ez a hajdani vágy, egyre inkább kezdi úgy érezni, hogy ezen ifjúkori álom egyre elérhetetlenebb.

Végül beletörődve sorsába, „örül”, ha nem kínok sokasága közt hal meg, s feladja önnön vágyát, az örökké élés lehetőségét.

Maga Jézus Krisztus is imádkozott és tanította az embereket imádkozni. Nem követheti Krisztust az, aki nem imádkozik Istenhez.