"Buzgólkodj Istenért!" -Olyan felszólítás ez, amely már sok gondtalanná vált keresztényt meghökkentett, és felrázta számos alvó keresztény szívét és lelkiismeretét.  Milyen nagy szükség van arra, hogy a Szentlélek  e  felszólítását meghalljuk!  Hiszen számos hívő ember élete olyanná lett, mint a kormányát veszített hajó a viharos tenger hullámain. Ó jaj, mi lesz ennek a vége?

Vajon a szívemet   egészen átadtam  Isten szeretett Fiának?  Komolyan gondolkodjunk el e kérdésről, éppen ma, amikor a világ istene a Sátán bőségesen elárasztja az emberiséget a test  kívánságait szolgáló kínálataival.

Te, ki időn kívül állsz,uram, s mosolyogva nézed, miképpen kűzdünk ellene,

Te tudod, hogy mit cselekszel.

Nem tévedsz soha,amikor az időt megszabod az embernek:

Mindegyikünknek kimérsz annyit, hogy akaratodat teljesíteni tudja.

De  nem szabad az időt elvesztegetni, elpazarolni, vagy éppen ellopni,

mert az idő a Te ajándékod s romlandó ajándék az, nem lehet sokáig őrizgetni....

Uram, van időm, bőséges idő  áll még előttem !?

Mindaz, amit adtál: életem évei, éveim napjai, napjaim órái, mind az enyémek még.

Szép,tiszta szavakat adj a szánkba Uram!

A világból szinte kihúnyt a szó fénye.

Minden csupa madárzsibogás,

Minden csupa majommakogás,

Csak az indulatokat, az akaratokat mondja.

A Logosz fényét, teremtő  erejét elveszítettük,

Mely, ha jó talajba hullik, virágba szökken.

Segíts, hogy ne szennyezze be szitok

Vagy olcsó fecsegés a szájunk,

Hanem  a Te élő Szavaidat monjuk.

Olyan szavakat, melyeket

A hallgatásban tisztára mostunk,

S úgy tudjuk egymásnak adni őket,

Mint valami kincset, melyet

A szív benső csendjéből fejtünk ki,

Lelkünk mélyéről hozunk felszinre.

Imára kulcsolom kezem,

Fohászkodom én Istenem.

Adj békét a nagy világnak,

Köztük az én kis hazámnak.

Zudom, hogy kérésem nagy,

De Te oly mindenható vagy.

Óvó kezed tárd ki felénk,

Él még bennünk hit és remény.

Gyermekeink boldogsága,

Unokáik biztonsága,

A Te kezedben  van Uram.

Te sugalld, hogy tovább hogyan.

Háborútól, éhinségtől,

Nagy árvíztől, minden vésztől,

Te menthetsz meg , jó Istenem,

Könyörgöm, hogy maradj velem.

Fejet hajtok, alázkodom,

Vétkeinkért imádkozom.

Míg a hatalmas fák zöme és a színes virágok  tömege

elzárkózik a tél hidegétől,én elbújok bátran, de csöndben,

hófehér ruhában a dermesztő , fagyos földön át,

s mint kicsiny, halvány láng hirdetem az élet diadalát.

Az elsőbbség nem tesz kevéllyé, inkább mélyen lehajtom fejem,

hisz tudom, minden erőt Tőled kaptam Istenem.

Fogadd el ezért köszönetem!

Körülöttem nem röpködnek méhek,

s nincs időm örvendezni a tavasz melegének.

Mire kinyílnak az ékes színű virágok,

én már a Te kertedben pompázom.       Amen.

Elmúlt az  év,  és itt egy új megint,

követnek, s várnak ismét tetteink.

A keskeny út is vár és visz tovább,

járjuk tovább az  életiskolát.

Majd  háladal  kel  próbáink  között,

ha  várnak  is  új  harcok, börtönök.

Mert  hálaadásra  lesz  itt mindig  ok....

Kiért?  s  Kinek? Már régen  nem  titok:

Ki  kőfal volt, lesz vár és menedék,

Ki  bűneinket elfedezte rég,

KIHEZ  tartozni  holnap  is öröm,

Ki az út végén  is  előnkbe jön !