Míg a hatalmas fák zöme és a színes virágok  tömege

elzárkózik a tél hidegétől,én elbújok bátran, de csöndben,

hófehér ruhában a dermesztő , fagyos földön át,

s mint kicsiny, halvány láng hirdetem az élet diadalát.

Az elsőbbség nem tesz kevéllyé, inkább mélyen lehajtom fejem,

hisz tudom, minden erőt Tőled kaptam Istenem.

Fogadd el ezért köszönetem!

Körülöttem nem röpködnek méhek,

s nincs időm örvendezni a tavasz melegének.

Mire kinyílnak az ékes színű virágok,

én már a Te kertedben pompázom.       Amen.