Hallgass szíved hangjára,

és eljutsz oda, ahova a szíved visz.

A szíved hangja ugyanis nem csak pillanatnyi véleményed,

nem is csupán szeszélyes hangulatod

vagy néha szilaj, megszelidíthetetlen érzelmeid keveréke,

amely benned kitombolni akarja magát.

Szíved hangja egy benned rejlő mély isteni eredetű tudás,

amely megmondja Neked,

mit kell tenned, illetve mit nem szabad megtenned.

Szíved hangja a Te belső szemed,

a Te tiszta, romlatlan tekinteted,

csodás jövőbelátásod,

amellyel a sikert és a kudarcot,

a jót és a rosszat előre látod.

Kiáltani kellene !

Kiáltani kellene !

Hangos kiáltással

Vigyázzatok a földekre

hegyekre bércekre !

Vigyázzatok a folyó vizére

a selymes tó tükrére !

A sudár jegenyére

a szomorú füzekre

a dimbes-dombos rétre !

Vigyázzatok a fecske családra

a fiát etető gólya párra

a halak táncára !

A tarka lepkére

a zümmögő méhre

az őzgidára

a szarvas bőgésére !

Vigyázzatok az Isten

teremtette természet

örök egységére !!

ÁRPÁDHÁZI SZENT MARGIT IMÁJA

A szűk kis ablakrésen betör egy Fénysugár,
s vetül a földre, hol az oltár előtt imádkozik a királyleány.
Könnyek csorognak arcán, csillagszeméből,
kihunyni látja a Fényt az emberek szívéből.
Teste térdel csak ott, lelke magasan ível, messzire száll,
madártávlatból látszik csak alatta az idő és a táj.
Századokat fog át, előre, s hátra is talán:
Mikor tűnik fel végre a Haza egén a Szivárvány?
Látja a csatákat, hosszú, véres küzdelmeket.

A zsoltáros ezt mondja: "Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram." (Zsolt 42,2) A római Szent Kelemen bazilika apszis-mozaikjának keresztje tövében is ott látható a szarvas. Vanyó László állítása szerint az 5-6. században vált a katekumenek szimbólumává az idézett zsoltár alapján.
A szarvast ábrázolhatták pusztán esztétikai okok miatt, mivel szép agancsa van, és méltóságteljes állat. Szerepe volt a mitológiában, és a római korszakban a cirkuszi állatok közé is bekerült.