10 törvény a lelki nyugalom eléréséhez:

1. Ma megkísérlem átélni a napot, hogy nem akarom egyszerre megoldani életem minden problémáját.
2. Ma igen nagy figyelmet fordítok fellépésemre: senkit sem bírálok, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak, vagy kijavítsak, csak magamat.
3. Boldog leszek a tudatban, hogy boldogságra születtem, nemcsak a másvilági, hanem az evilági boldogságra is.
4. Ma alkalmazkodom a körülményekhez, anélkül, hogy a körülmények alkalmazkodjanak az én kívánságomhoz.

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem?
Reszketni, remegni AZ Olajfa-kertben?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben?
Az ostorozásnál eltakarnál engem?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik?

Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, – és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek … , ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyöruséges és szörnyu szemek,
Oly ismerosek, s oly idegenek …
Ez az ács-muhely … ezek a forgácsok …
Mit tehettem érte?

Cserniczky Gábor

(Reviczky Gyula)

Állok merengve, hosszan, áhitattal:
Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én;
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arczát; végre föllelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel,
Töprengve, könyvekből meg nem tanúl:
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd érzi öntudatlanúl.

Az örök eszmét sejtem itt, e vásznon,
S világrendünk hány bús kérdőjelét!
A két kezet, mely áld, kötözve látom,
Hallom a csőcselek »feszítsd meg«-ét.

Sok szép mesére emlékszem gyerekkoromból. Legszebbnek tűnik mégis az a mese, amelyet nagyanyámtól hallottam. Leírom, hogy ti is gyönyörködjetek benne:

Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár.

Egy napon különös esemény történt. A szívecske egészen izgatott lett. A kis szívünk megtudta, hogy látogató jön hozzá, egy jó barát.

Várakozva fogadott mindent, melegebb és figyelmesebb lett. Ma ünnepi ebéd lesz és vendégek is jönnek! A szíve egészen a torkában ver. "Készíts helyet!" A kis szívbe még sok dolgot kellett bevinni.

„Szent István király imája

A mélységből kiáltok Hozzád , hallgass meg Uram!

Taníts meg, hogy kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben, s hogyan

kell örülni a megérdemelt könnyben.

Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam, s az alázatosság

színtelenségét okosan csillogtassam.

Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni, s hogyan kell féktelen erővel

egyenesen állni.

Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet, s alázatosan megadjam magam

a léleknek.

Wass Albert

Március

Ma jött az első vad tavaszi szél

szőkén lobogva és bomlott-merészen,

pirosan, mint egy korai virág.

Összezörögtek a fekete fák:

megannyi sok titok tudója,

rejtelmesen és titkolódzva  súgtak…

Egy rügy kidugta kíváncsi fejét,

rózsaszínné mosolyodott egy felhő,

valahol egy cinke

hangolni kezdett egy új zenét:

„Tavasz! Tavasz! Tavasz!”

Este volt, és olyan volt az erdő,

mint egy iskolából szabadult kamasz.

Hazánkban 96 éve ünnepeljük a nőnapot. Eredetileg a munkás nők egyenjogúságának hangot adó demonstrációból indult az ünnep, de mára elvesztette eredeti célját, egyszerű virágajándékozási alkalommá - néhol kötelességgé - minősült. Ugyanakkor jó alkalom arra, hogy a férfiak kifejezzék, kire is tekintenek nőként a környezetükben. Persze, ha már elmúlt március 8., akkor is vetemedhetsz néha virágvásárlásra.