Egy napon különös esemény történt. A szívecske egészen izgatott lett. A kis szívünk megtudta, hogy látogató jön hozzá, egy jó barát.

Várakozva fogadott mindent, melegebb és figyelmesebb lett. Ma ünnepi ebéd lesz és vendégek is jönnek! A szíve egészen a torkában ver. "Készíts helyet!" A kis szívbe még sok dolgot kellett bevinni. A gyermek először kapott egy órát és egy táskarádiót. Most már a vendégek és a sütemény sem tudták betölteni a gyermek szívét tovább, a pénz félretolta mindezt, mert azt minden gyermek tudja, hogy a pénz hatalmába ejti a szívet.

"Szeretne valaki itt tiszta lenni?" -hallott egy hangot a kis szív. "Na és Te ki vagy?" - kérdezte a szív, kissé fáradtan és akaratlanul. Úgy hangzott, mintha köveket ütöttek volna össze. "Én vagyok a látogató. Jézus vagyok! Nekem minden helyre szükségem van, Te kellesz nekem!" De a rádió olyan hangosan szólt és az óra is ketyegett hevesen, hogy a szív nem tudta megérteni. Csak hűvösen így szólt: Jöjj be hát, ülj a sarokba, de ne zavarj!

És Jézus helyet foglalt a szív leghátsó sarkában és arra gondolt, hogy Betlehemben sem volt hely számára, és várt.

De ez a barát ugyanezt kéri tőlem, bizonyos kötelezettségeket, a játékszabályokat meg kell tartanom. Jézus köztünk is keres barátokat,  olyan barátokat keres, akik vele élnek és Isten Jóhírét terjesztik. Jézusnak is vannak elvárásai barátaival szemben. Neki nem kell  sem ünnepi ebéd, sem táskarádió, sem pénz. Neki más kell: a szívem. Hogyan is mondta Ő a történetben? "Nekem minden helyre szükségem van, te kellesz nekem!" Sokan  Jézust csak a sarokba szorítják. De Jézus vár!

A szívem sarkában várakozó Jézust ki kell hoznom, helyet kell számára a szívemben készítenem. Nekem is mondja ma Jézus: "Jöjj velem, a barátod akarok lenni, veled összekapcsolódni." Ha elfogadom hívását,  mindig barátja lehetek.