Gyülekezetemben volt egy szobrász. Két olyan dolgot tanultam tőle, amelyek döntő jelentőségűek lettek egész életemre nézve.
Egyszer éppen egy nagy márványtömböt raktak le a műhelye bejárata előtt. Megálltam és megkérdeztem tőle: Mit akar ebből faragni, mester? 
— Egy angyalt. Csak a söpredéket kell eltakarítani róla — mondta. Művész szemével már látta az angyalt a kőben. Csak a felesleges márványt kell lekalapálni róla, és kibontakozik az angyal alakja. 
Valóban benne rejtőzött a márványban.