Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni.(Lukács13:11)

Tizennyolc éven keresztül meggörnyedve élni – csak gondolj bele! Semmi mást nem látsz, mint az út porát. Ezzel a kellemetlen helyzettel kellett az asszonynak együtt élni. Amerre ment, mindig csak a port látta, míg végül „por-tudatossá” vált. Hála Istennek, végül meglátta Jézus gyönyörűséges lábát, Aki elhozta számára a jó hírt, és felemelte őt.

Isten nagyon szeret minket.

Errôl Jézus Krisztus nemcsak beszélt, hanem ezt viselkedésével meg is mutatta. Ahol valaki bajban volt, azt megsegítette.
 Az evangélista ezt írja róla: Körüljárt, jót tett. Az emberek is állították, hogy mindenkivel jót cselekedett. Mégis voltak ellenségei.

Tôlük kérdezte meg egyszer: melyik jó cselekedetemért akartok elítélni engem?

Sôt nyugodtan eléjük állt és megkérdezte: Ki mer engem bűnnel vádolni

 Akár tudomást veszünk róla, akár nem, Isten az, aki láthatatlan módon munkálkodik az életedben.

Kapcsolatot teremteni az Úrral egyszerű módon tudsz. Bár telefonszámot nem tudok rendelkezésedre bocsátani, de egy jótanácsot igen:

Összekulcsolt kézzel, imádkozva hívd az Urat!

Hidd el, a Teremtőnek egyformán fontosak vagyunk, Ő mindannyiunk imáját meghallgatja.

Vonala soha nem jelez foglaltat, és a nap bármely szakában ingyenesen hívható.

Éled az életed, minden megy a maga útján, azonban néha úgy érzed, mintha sehova sem tartoznál, szinte a magad számára is idegenné váltál.

Másképp gondolkodsz mint azelőtt, más érzések törnek fel bensődből, már magad számára is megmagyarázhatatlan, ami körülötted történik.

Az ember ilyenkor hajlamos arra, hogy magában, esetleg másokban keresse a hibát, s bár a kötelék szoros, mégis valami módon szabadulni próbál belőle tudat alatt.