Isten nagyon szeret minket.

Errôl Jézus Krisztus nemcsak beszélt, hanem ezt viselkedésével meg is mutatta. Ahol valaki bajban volt, azt megsegítette.
 Az evangélista ezt írja róla: Körüljárt, jót tett. Az emberek is állították, hogy mindenkivel jót cselekedett. Mégis voltak ellenségei.

Tôlük kérdezte meg egyszer: melyik jó cselekedetemért akartok elítélni engem?

Sôt nyugodtan eléjük állt és megkérdezte: Ki mer engem bűnnel vádolni?

Ilyenkor ellenségei szégyenkezve hallgattak el.
 Sok jót tett.

Föltámasztotta a halottakat. Visszaadta ôket hozzátartozóiknak.

Szüleik kérésére beteg gyermekeket gyógyított meg. Ahol megtudták, hogy jön, a betegeket az utcára vitték. Legalább ruhája szélét akarták érinteni. Akik érintették, azok meggyógyultak.

Olyan embereknek is visszaadta egészségét, akik abban már nem is bíztak.

Sôt egy szavával meggyógyított olyanokat, akiket ma sem tudunk meggyógyítani. Keresztelô János tanítványai a gyógyításokból ismerték fel Jézusban a Megváltót. Látták, hogy benne teljesednek a próféták jövendölései: A vakok látnak, a sánták járnak, a süketek hallanak.

Nemcsak a betegeket gyógyította meg, hanem megáldotta a gyerekeket is.

Enni adott az éhezôknek, együtt örült a lakodalomban az örvendezôkkel.

Együtt sírt a sírókkal és le is törölte jótetteivel az emberek könnyeit.
 A legnagyobb jót akkor tette, amikor a bűnöket bocsátotta meg.

Sok gyógyítást azzal kezdett, vagy azzal fejezett be, hogy a beteg lelkét is meggyógyította, megtisztította bűneitôl. Isten gyermekévé fogadta.

 Nekem is segít, ha kérem.

Megbocsátja bűneimet. Velem van mindig, örömömben, bánatomban.

Mindig segítôkészen figyel rám.

Gondomat viseli, mert nagyon szeret engem is.