Ma  szeretetből pótvizsgáztam.
Tanítóm előtt remegve álltam...
Az első vizsgán én megbuktam.
A tételt bár kívülről tudtam,
De a gyakorlatban előre alig jutottam.

Szeretem én, ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségem?
Aki megrágalmaz, kinevet,
Ad mindenféle csúfnevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni! Nem!
És ezt húztam ki a tételen,
" Hogy az ellenségemet is szeressem!"
Szereted - e?

Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető.

Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad.

Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot.

Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen.

Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé.

Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele.

Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon,

nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra,

mint annak, aki már nem tud mosolyogni

Szeretettel kívánok mindenkinek, sok derűt, mosolyt az életben.

Csalogány szállt le az  égből
csapongó csöppke hírnök ő!
Ágról ágra csetlik-botlik
szinte nyugtot nem talál.

Csipkebokron helyet nem lel,
a nyírfa ága hiába vár,
az orgona is legyint csak rá,
a rózsafa bokra az ő otthona már!

Ám a tüske szívét döfte...
Mélyéről fojtó dal, mint a vére...
folyt csak folyt csőrén át a földre.
Míg a színtócsa a rózsákat elérte...

Száz meg száz vér pöttye szerte -
a millió rózsába szőtt költemény lett;
hol szeretetünk égi fénye fürdött
szent küldetése illattengerében!

Szűz Mária, Jézus Anyja, kérlek, imádkozz velem és imádkozz értem! Őrizd meg szívemet, hogy gyermekien őszinte és tiszta legyen! Járj közben értem Jézusnál, hogy tegye szívemet egyszerűvé, olyanná, amely mentes a sötét kételyektől, amely adakozó, és részvétet érez a szenvedők iránt! Tegyen erőssé a hitben, hogy sohase legyek kishitű, vagy csüggedő!

Uram Jézus, kérlek, adj nekem erőt, hogy leküzdjem a hétköznapok gyengeségeit! Adj nekem hűséges és nemes szívet, amely mindig a jóra törekszik, és semmi rosszat nem tesz, hogy soha meg ne bántsalak Téged. Adj nekem olyan szívet, amely érted dobog, érted lángol és munkálkodik amíg csak élek.

Az aggodalom olyan, mint a hintaszék
Csak indulsz, de az út végére sosem érsz
S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom
Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom

Hiába félted a gyermeked, hogy rossz útra lép
Nem aggodalmad óvja az útkereszteződést
Remegő kézzel engeded el az útrakelőt
Pedig nem a félelmed mi megvédi őt

Aggódva nézed a viharfelhőket
Pedig az nem védi meg óvó tetődet
Hiába kerülöd így az ördög tüzét
Az aggodalom nem olt, csak belűről tép

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak
A ma terhével egységet alkotnak
S kész lesz egy olyan hatalmas teher
Amelyet szíved már nem bírhat el

Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapsz
Hisz emberi léted erre nem adhat választ
S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz élted
Csak azért lehet, mert kevés a hited

Legyen előtted Péter példája
Az aggodalom őt is megtalálta
Amint a vízen hitét kezdte feledni
Tanító példaként elkezdett süllyedni

Isten igéje válaszol neked
Megnyugtat téged, ha hűen figyeled
Azt mondja ne aggódj a holnapért
A holnap majd aggódik magáért

Az égi madarak sem vetnek, aratnak
Mégis az Úr kegyelmében laknak
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat
Az Úr akaratából mégis pompáznak

Ne akarj már akkor átkelni a hídon
Amikor még nem is tudsz a folyóról
S ha már látod a folyót, akkor se félj
Isten szárnyakat adna, ha leesnél

Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el
Hogy esőtől vagy naptól védjen
Isten teremtette az esőt és a napot
Áldásként adja neked mit alkotott

Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik
Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív
Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza
Melyen a pásztor elöl megy, s a bárányok utána.

Wass Albert - Őszi hangulat

Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután.

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket.

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázs-intésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér.

Hirdessük, hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet.

Egy öreg indián dala

Nem érdekel miből élsz.

Azt akarom tudni, mire vágysz és

És hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal.

Nem érdekel hány éves vagy.

Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,

hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért,

és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók keringenek holdad körül.

Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját,

hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,

hogy összezsugorodtál és bezárkóztál e a félelemtől,

hogy érhet-e még fájdalom.