Csalogány szállt le az  égből
csapongó csöppke hírnök ő!
Ágról ágra csetlik-botlik
szinte nyugtot nem talál.

Csipkebokron helyet nem lel,
a nyírfa ága hiába vár,
az orgona is legyint csak rá,
a rózsafa bokra az ő otthona már!

Ám a tüske szívét döfte...
Mélyéről fojtó dal, mint a vére...
folyt csak folyt csőrén át a földre.
Míg a színtócsa a rózsákat elérte...

Száz meg száz vér pöttye szerte -
a millió rózsába szőtt költemény lett;
hol szeretetünk égi fénye fürdött
szent küldetése illattengerében!