Van Valakim,Ki megbocsát,

ha vétkezik szegény fejem,

s bajomhoz is megérkezik.

Ha messzire elkóborol szegény szívem oda,

ahol testvérszívek vannak velem,

oda hova kerítést von a kegyelem.

Van Valakim, Ki még soha el nem hagyott,

Van Valakim, Ki úgy szeret, ahogy vagyok.

Hogy használják arra való a szem, a fül, a kéz, a láb.

Krisztus testének tagja vagy :

Száj,   hogy jó hírt add tovább.

Szem,   hogy meglásd, ki rádszorul,

Fül,  hogy meghalld, ha kiált.

Szív,  melyet tiszta szeretet éltet,

És mindjobban betölt.

Krisztus testének tagja vagy,

S  ma is csak Őrá vár a föld !

Nappal van, munkálkodhatsz még,

Siess hamar, leszáll az éj !

Jézusnak ma is terve van

Indulj ! Ma se hiába élj !

Félelem,gond nélkül boldogan élhetünk,

Isten védő kezén pihen az életünk.

Miért aggódunk mégis?  Miért gyötör félelem?

Hisz Istennél jobban nem szeret senki sem.

Ő még azt is védi, ki Szent Nevét bántja

Szíve bűnbánatát türelmesen várja.

Szánó szeretete mindenkit betakar,

Mert nem  elveszteni, megmenteni akar.

Bizalommal mehet hozzá minden ember,

Mentő szeretete mélyebb, mint a temger.

A szomorúság lehangolja lelkünket, terhessé válunk önmagunk, családunk, környezetünk számára.

Próbáljuk meg, hogy derű, mosoly ragyogjon arcunkon, ha embertársainkkal találkozunk !

              Mosolyod nem kerül pénzbe, mégis sokat ér testvéred  szemébe.

              Gazdagítja azt, aki kapja, s nem lesz szegényebb az sem, aki adja.

              Mosolyod nyugalom a megfáradottnak, bátorság a csüggedőnek,

              vígasztalás  a  szomorkodónak.

-  Tulajdonképpen hogy terem a szeretet ? -

Kérdeztem egyszer anyát.

-  Magról vetik -  nevetett rám.

-  És honnan szerzik hozzá a magot ?

-  Nem kell azt szerezni.  Belőlünk magunkból terem. S megfogan

a tenyér símogatásában,  a  szem pillantásában,  minden ölelésben.

-  Öntözni nem is kell  ?

-  Dehogynem.  Jó  szóval.

-  Nem  könnyel ?

-  Ments ég !  A könny sós,  és  a  só   kimarja a kis  szeretetpalánta

hajtásait.

-  Hát palántázni kell a szeretetet ?