Kis türelmet...
- Tulajdonképpen hogy terem a szeretet ? -
Kérdeztem egyszer anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.
- És honnan szerzik hozzá a magot ?
- Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból terem. S megfogan
a tenyér símogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben.
- Öntözni nem is kell ?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel ?
- Ments ég ! A könny sós, és a só kimarja a kis szeretetpalánta
hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet ?
- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is.
Mert, ha nem terem szeretetet, kihül a föld.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!