Magyar hölgynek születtél,álld érte sorsodat!
Magyar hölgynek születni,nagy és szép gondolat.
Oh hölgy,ki azt megérted,mi szép vagy s mi nagy!
Rendeltetés az égből,a Földön áldva vagy!
Szépnek teremte Isten,mert hölgynek alkotta,
Virág a hölgy,az élet szépsége ,illata:
Gyöngy .drága s ritka gyöngy Ő,a szivnek tengerén,
Szelid és tünde csillag a szerelem egén.

De te midőn születtél,két hivatást nyerél:
A hölgyét s honleányét,mert hölgy s magyar levél,-
Te néked szebb,dicsőbb tért szabott a végezés :
Születni és szeretni- magyar hölgynek kevés!

Te egy alvó hazának lányául születtél,
Fölébredő nemzetnek anyjává tétettél:
Mit érne tündökölnöd egy büszhödt tó fölött?
Mit,szép virágnak lenned gyász sirhalmok között?

Te néked korcs apákat jutott ébreszteni,
Hazádnak tüzhelyéhez férjed tériteni,
S szived lángjába mártván vezér szövétneked,
Hazád szeretetére nevelni gyermeked.

Hogy légyen ami nincsen,egység e bús hazán:
Minden magyar mi nem volt,csak honfi,honleány,-
Hogy egy gyürüvé forrjon Árpádnak nemzete!
S e szép arany gyürüben a gyémánt gyöngye -TE.!

Magyar hölgynek születtél,tedd hivatásodat!
Egy hon nemzője lenni,mi szép egy gondolat!
Oh hölgy ki ezt betöltéd,mi szép vagy s mi nagy!
Rendeltetés az égből,a Földön áldva vagy.


Garai János verse

" Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." János 8,12

Fény a mennyből

Dicsőség legyen az Úrnak, amiért megszánt minket, csak-e földi szemmel látó, lelkiekben mégis vakon tapogató, botorkáló elesett embereket és eljött közénk Ő, a mennyei világosság. Földhözragadt életmódunk által mi már annyira megszoktuk a mesterséges fényeket, hogy elképzelni is alig tudunk mást, pedig létezik lelki látás is!

Istennek felénk kiáradó szeretetét, ha észrevesszük, boldogok leszünk. Tulajdonképpen ezt a feladatot is kaptuk a földi élet számára, hogy vegyük észre azt, amit észre kell vennünk: Istennek, felénk kiáradó szeretetét.

Mivel ez a mennyei szeretet nem tombolhatja ki magát, a szónak ilyen dübörgő értelmében, legalább is a mi földi viszonylatainkban, ezért az Úr szeretetét csak sejtelmek között éljük át.

Pedig az Úr oltott belénk egy irdatlan mély vágyat, és adott hozzá egy hiteles ígéretet afelől, hogy a dübörgően tomboló boldogságba mindenképpen föl akar emelni minket.

 Mt 18:11-14

Elevenen él bennem egy gyermekkori emlék. A családommal együtt sétáltunk egy idegen városban a sétálóutcán. Előresiettem egy 10-20 métert, hogy megnézzek valamit. Miután megnéztem, feltekintettem, és nem láttam magam körül senkit. Most is csodálkozom, hogy hogyan tudtam annyira megijedni akkor, de úgy megrémültem, hogy nagyon hevesen vert a szívem és kiáltozni kezdtem: anyu, apu! Erre aztán kijött az egyik boltból anyukám és lassan megnyugodtam, mert végre nem éreztem elveszettnek magam.