Magyar hölgynek születtél,álld érte sorsodat!
Magyar hölgynek születni,nagy és szép gondolat.
Oh hölgy,ki azt megérted,mi szép vagy s mi nagy!
Rendeltetés az égből,a Földön áldva vagy!
Szépnek teremte Isten,mert hölgynek alkotta,
Virág a hölgy,az élet szépsége ,illata:
Gyöngy .drága s ritka gyöngy Ő,a szivnek tengerén,
Szelid és tünde csillag a szerelem egén.

De te midőn születtél,két hivatást nyerél:
A hölgyét s honleányét,mert hölgy s magyar levél,-
Te néked szebb,dicsőbb tért szabott a végezés :
Születni és szeretni- magyar hölgynek kevés!

Te egy alvó hazának lányául születtél,
Fölébredő nemzetnek anyjává tétettél:
Mit érne tündökölnöd egy büszhödt tó fölött?
Mit,szép virágnak lenned gyász sirhalmok között?

Te néked korcs apákat jutott ébreszteni,
Hazádnak tüzhelyéhez férjed tériteni,
S szived lángjába mártván vezér szövétneked,
Hazád szeretetére nevelni gyermeked.

Hogy légyen ami nincsen,egység e bús hazán:
Minden magyar mi nem volt,csak honfi,honleány,-
Hogy egy gyürüvé forrjon Árpádnak nemzete!
S e szép arany gyürüben a gyémánt gyöngye -TE.!

Magyar hölgynek születtél,tedd hivatásodat!
Egy hon nemzője lenni,mi szép egy gondolat!
Oh hölgy ki ezt betöltéd,mi szép vagy s mi nagy!
Rendeltetés az égből,a Földön áldva vagy.


Garai János verse