Ma imádkoztam érted, és magamért, tudom, hogy Isten meg kellett, hogy hallgasson.. Éreztem a választ a szívemben, bár Ő nem szavakkal beszélt.

Nem kértem gazdagságot és hírnevet.. Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle.

Azt kértem , hogy legyen mellettünk minden új nap kezdetekor. Hogy adjon  egészséget, áldjon meg, és küldjön együttérző családot, barátokat, akikkel együtt járhatuk az uton, ami Hozzád vezet Uram!

Boldogságot kértem  a kis és nagy dolgokban egyaránt.

Liszt Ferencet idézhetjük, amikor föltesszük a kérdést: ugyan hány ország vallja a magáénak: magyarok, németek, franciák, olaszok, lengyelek… Mégis hajlunk arra, hogy magyaros öntudattal azt mondjuk: „Ő a miénk”. S elfelejtjük odatenni a végére, hogy „a miénk is”. Persze a több gyermekes családból épp a legkisebb sajátítaná ki a mamát az ismert szavakkal: „Az én anyukám!” Holott a gyermekek mindegyike elmondhatja – maradjunk ennél –, hogy „Az én édesanyám”.

Elmer Gates professzor a washingtoni egyetem pszichológiai laboratóriumában érdekes biokémiai kísérleteket folytatott.

Kimutatta, hogy az emberi szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében mérgek termelődnek.
A professzor a következő kísérletet végezte el: cseppfolyós levegő elpárologtatásával -271 Celsius-fokra hűtött le kémcsöveket, s aztán különböző lelkiállapotban lévő egyének leheltek az üvegcsövekbe.

Pár perc után az egészséges és normális lelkiállapotú ember kilégzésének párája színtelen cseppek formájában csapódott le a lehűtött üvegcső falára.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akiben három szív dobogott. Nem tudja senki, hogyan lett ez a három szív: vajon az ember így született, vagy később lett az egy szívéből három. Elég az hozzá, hogy három szíve volt, és ezzel megkeserítette mindenki életét, de legfőképpen a magáét.
Amikor kisfiú volt, épp olyan volt, mint a többi kisgyerek, ezért sem az apja, sem az anyja nem gyanította, hogy három szív növekszik benne. A bajok akkor kezdődtek, amikor nagyobbacska lett, és soha nem tudta eldönteni, mit tegyen.