"Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések?

A legsúlyosabbak közül az egyik a  "Mi lesz  ha",

a másik pedig a " Bárcsak "gondolatokkal függ össze.

Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. Mindkettőből hiányzik a hit látása.

A  " Mi lesz ha " a jövőbe néz, és aggódik.

A " Bárcsak " a múltba tekint vissza, és panaszkodik amiatt, amit Isten adott.

Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag."
-Linda Dillow-

Babits Mihály Dal az esztergomi bazilikáról


Épen olyanok mint otthoni dombjaim:
alattam, fölöttem egy kis darab enyim.
Távolabb a város, és túlnan látszik a
szemközti dombról a komoly bazilika.

Hoc erat in votis... S ne jutna legalább
a jóknak annyi föld, hol megállhat a láb
nyugodtan és bölcsen, s kinyúlhat égig a
lélek, mint dómjával ott a bazilika?

Rossz föld, de megterem itt legalább a csend
virága, nyugtató lótuszom, s odalent
kertem az egész táj, hol óriás csiga
kétszarvú dómjával e bölcs bazilika.

Sürgős üzenet a Szűzanyától.. (kérünk mindenkit olvassa el)

Posted on augusztus 23, 2010

(Kérünk minden testvért az Úrban segitsen terjeszteni ezt az üzenetet minden eszközzel Köszönjük)

Fénylánc Kérem küldjétek ezt tovább és tovább és tovább…hadd olvassa minden szem és terjessze minden kéz a világon. Ez a világító összeköttetés ugyanabban a pillanatban nagyon fontos. Igazán!!!

Szűz Máriának Jézus Anyjának nagyon sürgős kérése jutott el hozzám, hogy egy napon, egy órában, ugyanabban a percben rózsafüzér-imában fogjunk össze az emberek és a bolygónk megmentéséért.

Imádság nagy szükség idején

Királyok 2. könyve 4,38-41

Add meg, ó Uram, hogy kiálljam a próbát,
a szenvedést elhordozzam,
a várakozásban türelmes legyek,
a betegségben a bátorságom ne veszítsem el,
az egyedüllétben ne legyek keserűvé,
a szükségben a reményt soha ne adjam fel.
Te változtasd a rosszat jóvá,
a szomorúságot örömmé,
a sírást nevetéssé,
a hanyatló bátorságot új reménnyé,
a csalódást hitté.
Így az emberek megláthatják,
hogy én a Te gyermeked vagyok,
Te pedig az én Atyám vagy.

Élned kell, hogy tanulj a hibádból,
Megtudd ki támogat és ki vádol.
Hogy érezz a szíveddel gyűlölj, vagy szeress,
Hogy ellenséget láss, hogy szereteteket temess.
Az élet útja rögös, vigyázz ne tévedj el!
Ha százszor elbuksz is, élned kell!
Élned kell, hogy szenvedj, hogy hullasd könnyedet
Még csak nem is érted miért, hiába lapozol könyveket
El kell buknod, csak hogy újra felállj ismét
Hogy megmutasd, a meleg szív is mindent kivéd.
Jeges kéz markolja szíved, de ha nem is hiszed el,
Ki kell bírnod és élned kell!

A mélységből kiáltok hozzád, hallgasd meg Uram.
Taníts engem, hogy kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben,
S hogyan kell örülni a megérdemelt könnyben.
Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam,
S az alázatosság színtelenségét okosan csillogtassam.
Taníts meg, hogy hogyan kell a gyengékhez lehajolni,
S hogyan a féktelen erővel szemben egyenesen állni.
Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet,
S alázatosan megadjam magam a léleknek.

Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én istenem hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem és ajkam dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

A népekkel ha haragod vagyon,
A magyarra ne haragudj nagyon.

Ne haragudj rá, bűnét ne keresd,
Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd.

Szeresd, vigyázz rá istenem, atyám,
El ne vesszen a sötét éjszakán.

Mert itt a népek nem tudják, mit ér,
Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,

Hogy nem szokott senkit se bántani,
Lassú dallal szeretne szántani.

Minden Magyarok imája

Mi Atyánk, ki vezettél minket végtelen földeken keresztül Hunniába, ki több, mint ezer éve vigyázol ránk a történelem viharai közepette, ki a legnagyobb vészekben sem engedted elveszni a Magyar nevet.
Ki a mennyekben vagy, és onnan követed vigyázó tekinteteddel szeretett népedet. Szenteltessék meg a Te neved, hogy még élhetünk, mi Magyarok magyarként élhetünk.

Jöjjön el a Te országod, és benne adj nekünk végre békét és megbecsülést.

Wass Albert: A magyar nemzet hét parancsolata

Az Úristen kegyelméből nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége nélkül. Ha fölismerjük a veszedelmet, és él bennünk az akarat, hogy segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz! S ha már egyebet vénségemnél fogva nem is tehetek: szavakba foglalhatom a törvényt, mely részben minden nemzetre egyformán vonatkozik, de különösképpen a magyarra. És elnevezhetem ezt a törvényt a magyar nemzet hét parancsolatának:

1.

A mai napon járuljunk a Szűzanyához mély hódolattal.  A  nehéz   órákban, amikor a hit lámpása kialvóban van és hideg, száraz, kietlen közöny üli meg a lelkünket -

fohászkodjunk hozzá, hogy öntsön olajat a hit és imádság pislákoló lámpásába !

Örülj, vígadj, tisztaságban kivirágzott anyaság,

Kit körülvesz mennyországban az angyali sokaság

Mária, mi  Anyánk, Mennyei pátrónánk,

Bűnösökre nézz le ránk !

Örvendezzél, Isten anyja, boldogságos Asszonyság

Mert téged megkoronáz a teljes Szentháromság.

Ahogy a holdsugár világít az éjben,
Úgy ragyog a szeretet az ember szívében.
Ez a fény vagy bennem,
Barátságod csillaga csillog a lelkemben.
Szereteted melenget, mint puha takaró,
Tévelygéseimben Te vagy útmutató.
Fájó sebeimre, mit mások feltéptek,
Hűs kezed simogatása hozza meg az enyhet.
Sóhajaim elcsitítod, könnyem felszárítod,
Bánatos arcomra is mosolyt csal mosolyod.
Köszönöm, hogy barátom vagy
Segítőm, ha baj van,
Hagyd, hogy fényem, - mit te gyújtottál,
Áldásként rád szórjam...

Ha kisbabád vagyok – érints meg!
Szükségem van az érintésedre, úgy ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretetet ad.

Ha gyermeked vagyok – érints meg!
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjtpuszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.

Világ Győzedelmes Királynéja, Édesanyánk kegyes Szűz!

Kész már az ékes koszorú, Mit néped fejedre tűz.

Árva nemzet fonta néked, Kívüled nincs támasza.

Zárd be védő karjaidba Nagyhatalmú Szűzanya.

Öröm kevés jutott nékünk, Keserű a kenyerünk.

Fájó panasz, kínzó sóhaj, Bús gyötrelmes életünk.

Örvendező Szűz Mária, Mosolyt küldjél mireánk,

Oszlik az éj, hajnal hasad, Fényben úszik szép hazánk.

Fiad keresztje tövében Vért hullattál könnyezve.

Bús fájdalom a lelkedet, Szíved hét tőr vérezte.

Ó fájdalmas Szűz Mária, Vérző szíved harmata

Hulljon a kereszt tövére A veled síró magyarra.

Köszönjük Tenéked, Istenünk, hogy élünk!
Hogy annyi vész után Te vagy menedékünk.
Nem is lehet nagyobb boldogságunk nekünk,
Minthogy velünk járva vigyázod életünk.

Milyen nagy kegyelem, hogy ily jó vagy hozzánk,
Hogy a baj idején felénk fordul orcád.
Megadod áldásod, a napi kenyerünk,
Megáldod a munkás, kérges két tenyerünk...

Megáldod a vetést, hogy nőjön kalászba.
Benned veti hitét az özvegy és árva.
Benned hisz a szegény, megalázva magát,
Néked ragyogtatja az éj sok csillagát.

Boldogan mondjuk el és dicsérünk Téged:
Nyugodt az életünk, Lelked megbékéltet.
Miért is csüggednénk, inkább hálát adunk
Hisz Véled a rossztól csak megszabadulunk.

Nem jöhet oly veszély, hogy ne segíts rajtunk,
Ne is maradjon hát soha néma ajkunk.
Hirdessük szerteszét: csodás, szent reménység,
Hogyha Benned hiszünk, eloszlik a kétség.

Csak a hit marad meg s a szeretet éltet,
Mely nélkül sohasem láthatunk meg Téged.
Köszönjük, ó, Urunk, hogy reánk gondolva
Eljuttatsz egykoron dicső országodba!

Fel, fel ti boldogok, akik hisztek Benne!
Ne legyen közöttünk, ki hálás ne lenne!
Mert irgalma örök, megtartása csodás,
Zengjük mindnyájan ma a hála himnuszát!

Fáj, hogy nem szólhatok.
Bár mondtam volna ezernyi szép gondolatot,
Mégis itt ülök szavaim börtönébe zárva,
Süket csendet hallgatok.

Fáj, mert adni vágytam,
Helyette most én kapok.
Mégsem bánom már, hogy így lett,
Hisz oly gyakran hiába szólalok.

Mert az igaz fohász nem az ajkakon,
Benn a szívben fakad.
Nem száll tova szavakon,
Örökre bensőm kincse marad.

Szállni tanul a lelkem,
Szólni a szám,
Közben a csend néma szárnyain
Az Úrhoz talál imám

Nem a csodákért és víziókért kérlek Téged, Uram,
hanem a hétköznapok erejéért.
Taníts engem a kis lépések művészetére.

Tégy engem leleményessé és találékonnyá,
hogy a mindennapok sokféleségében
időben megőrizhessem azokat az ismereteket
és tapasztalatokat, amelyekért megszenvedtem.

Tégy engem ügyessé a jó időbeosztásban.
Ajándékozz nekem finom érzéket ahhoz,
hogy felismerjem, mi első és mi másodrangú.

Adj nekem erőt a fegyelemhez és mértékhez,
hogy ne csak úgy átcsússzak az életen,
hanem hogy a napokat okosan beosszam,
figyelve a váratlan örömökre és csúcspontokra,
és legalább arra, hogy újra időt találjak
egy kulturális kikapcsolódásra.

Engedd felismernem, hogy az álmok
nem segítenek át sem múlton, sem jövőn.
Segíts hozzá, hogy a következőket
a lehető legjobban tegyem meg,
és a mostani órát legfontosabbként ismerjem fel.

Óvj meg attól a naiv hittől,
hogy az életben mindennek simán kell mennie.
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel,
hogy a nehézségek, a csapások, a sikertelenségek
és a visszaesések magától értetődő ráadásai az életnek,
amik által növekszünk és érünk.

(Antoine de Saint-Exupéry)