Elmúlt az  év,  és itt egy új megint,

követnek, s várnak ismét tetteink.

A keskeny út is vár és visz tovább,

járjuk tovább az  életiskolát.

Majd  háladal  kel  próbáink  között,

ha  várnak  is  új  harcok, börtönök.

Mert  hálaadásra  lesz  itt mindig  ok....

Kiért?  s  Kinek? Már régen  nem  titok:

Ki  kőfal volt, lesz vár és menedék,

Ki  bűneinket elfedezte rég,

KIHEZ  tartozni  holnap  is öröm,

Ki az út végén  is  előnkbe jön !

-F.L.-