Ha már lehullt a hó, s fekete földünket befödte, hogy szállott gyermekálmok röpte a fényes ég felé, az égi trón elé... De Téged nem talált meg.
Az égi gyermeket kereste, akiről, ha leszáll az este, csodálatos mesék borulnak vágytól égő gyermekszívekre. Az égi gyermeket kereste, és nem talált rád, nem ismert meg... Hiszen Te nem vagy többé gyermek.
Szétfoszlottak a régi álmok, meghaltak a mesék. A karácsonyfa lángjait oltogatták hideg szelek... Még mindig nem ismertelek. Sok évbe telt, s ha Te nem jössz elém, Megváltóm, Uram, Messiásom, ma sem ismerlek én.
Hála neked, hogy megkerestél. Ó, most már van karácsonyom, s ádventi, nagy csodavárásom. Megcsaltak mind a régi álmok, de benned nincs csalatkozásom. Benned mindenem megtalálom. A valóság szebb, mint az álom.
Gyermekeknek csodaváró Kisjézuska
Hiába keresnek Téged már a lyászolban!
A karácsonyfa,ajándékok pogány szokások
Nincsen semmi közük a Szent Karácsonyhoz!
A Kisded azóta már Megváltóként az égi trónon ül
S az adventben Őt várjuk vissza türelmetlenül!
Megigérte,visszajön,helyet biztosított már annak,
Aki szívét átadta teljesen drága Megváltójának!
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
BUÉK
KARÁCSONY
KEMPIS TAMÁS IMÁJA AZ ANGYALOKHOZ ÉS MINDEN SZENTEKHEZ
ÁDVENTI HARANGSZÓ